Archívum

Vissza a feladóhoz

Mirtse Zsuzsa
2013. június

A ligetünkben rég nem sétált senki.
Tekintete sivatag, csöndje sebez.
Hányszor fog még meghalni a kedvemért?
Vállamon karmolás, ön így jelez.

Hány életemben folytatja még gyászát?
Ne tegye. Mindenünk hamuvá égett.
A hársfa megint elvirágzott, és mi
észre sem vettük, hogy hirtelen tél lett.

Sodródunk csak a sívó homokkal, föld
nem fogad be minket, csavargók lettünk,
folyóvízben találkozunk majd újra,
széllel bélelt az ágyunk, ma sem ettünk.

Itt egy régi kép. Kezem óvatosan
kezébe veszi, bükkfaerdő-templom
a házunk. Hűvösen siratjuk egymást.
Most máshol kell lennie – mégis hallom,

és tudom, ön is lát, ahogy a varjak
kaparják ki éppen a szemem. Félek.
Néhány sor, a levelet visszaküldik.
Volt egy fánk, kivágták. Hallgass most, kérlek.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.