Archívum

Mondjuk

Tandori Dezső
2013. április

Mondjuk

(Verses örökrovat)

Karinthy Frigyes 75 † (1938)

Rovat = kb., is: rovás, rovás eredménye (írás)

Karinthy rótta, közismerten, hogy
nem mondhatja el senkinek, elmondja hát mindenkinek.

Magam:
Nem közölhetem senkivel:
hát ép magamnak mondjam el?
Wittgenstein (ford., kb.):
hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
Ezt tágan értelmezzük.
Ám mellékmegjegyzésünket is megtesszük:
ha már megvan, legalább
körvonalazódva,
az elhallgatandó,
legföljebb ott az „örök”,
hogy aki birtokolja,
halandó, s elmúlik vele.
De mint Mesterünké,
él, ahányan vagyunk, annyi felé,
a 75 éve sem halott
Karinthy szelleme.

Rövid rovások:
Ímmel, ámmal
Ím.
Ám.
Vágyó esetben:
imám.

Kosztolányi stílusában:
Az élet.
Leélek.
Felélek.
Lélek.
Oda-élek.
De odaérek?

Közbevetésem. Mester, nagyon nem vagyok jól. Még egyik baj se
halálos. De vagy összeáll belőle,
ahogy Mesternek az a cipőfűzője,
melyet, ha jól tudom, megkötni lehajolt,
és utána többé se rosszul, se jól nem volt.
Megholt.
Ismerek s láttam rút halálokat,
de szép halált nem ismerek.
Itt maradnak terek, szobák,
melyeken bármi tehetetlen is,
át-
járni jó volt,
Kálnoky-pusztulása hófolt,
ahol képzeletben is ott állok
most, és valósan is,
és egyik sem hamis,
se a realitás, vagyok,
se hogy itt roskadok
össze, „mint a villámcsapás”.
Elszállítanak stb.,
de nincs, ami e tér valóságát betölti.
Ezért nem is gondolkodom a valóról.
Nem vagyok jól.
Kérdezni rám csak így lehet hitellel:
„Hogy nem vagy jól?” Ember.
Már minden köhögésre fejem hasogatódik,
nem tudok önveszély nélkül járni,
bármikor, bármin elkedzhetek fájni,
fogaim portálja, szám homlokzata:
mint egy hiányos csata
tere. Nem járok többé sehova, fogászhoz se,
etc. Vissza semmi nem edz.
Lehajlok, és…
jön a fej késeléseivel késés nélkül
a karinthys beleveszés.
És, és. S aki azt mondja,: de jól
nézek ki… friss a hangom…
ez már csak lélek-terem, lélek-alsóm, valangóm,
hogy ne mondjam, harangom.
Mert lesz egy-lépéssel-tovább vége, ennek:
„Csak egy dolgot nem érdemes elmondani senkinek:
hogy semmit nem érdemes elmondani senkinek.”
(ős-tandó.)

A közbevetés közberovása:
Szó nélkül
van.
Van nélkül
szól.

Wittgenstein-pótlás:
Szó szerint csak
szó nélkül van.
A szó int csak,
„valamink van”.

Tovább:
Aki tehát
bármit is akarna fizikumomtól
– melyet csak lélekhitem védhet, fohászom,
orvosi kivizsgálások útjait nem járom,
mert bármikor eshet cipőmhöz-lehajlásom,
jöhet végem bármi más rováson –,
azt mondom: Már sehova nem megyek, mind-betegebb,
tartok azonban egy kis tömbnyi villamos-vonaljegyet,
nézzük együtt, hol van köz-jármű épp-állomása,
ám szálljon fel ő, menjen a távolabbi végállomásra.

Tevés-vevés
Csak tenni: nem megy.
Csak menni: nem megy.
Velem ez az egész:
Sors-tevés-vevés.
Jaj, hagyjanak békén.
Jabadjanak hékén
Egy Kosztolányi-Így-Róttok (magam míve)

ÖNMAGAMHOZ
hűtlen se lettem,
hű se maradtam:
ÖNMAGAM HOZ

Az írásrul:
igazi Karinthy (de itt magam szava):
Írnék, de nincs ki.

MONDJUK.

Örökrovat.
Közel-elpusztulat?

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.