Archívum

Tudományos mű-e a Czuczor–Fogarasi-szótár?

Czakó Gábor
2012. október

Először is azt a kérdést kell megválaszolni, hogy mi tudományos. A fogalmak változnak. A vallási korszakban, vagy másként, az emberiség kulturális korszakában az ember Isten képmásának tudta, ezért mikrokozmosznak és mikrotheosznak tartotta önmagát. Ezért tudásának kiindulópontja önmaga volt: „gnóthi szeauton”. A megismerés eredményei az isteni Léthez illeszkedtek. A középkori Európában eleink a Bibliában keresték az emberről, a társadalomról, a Létről s benne a természetről való gondolatok alapját.

Gazdaságkor „bedeszkázta az eget”, midőn ügyeit és céljait a pénz, az érdek alá rendelte, s ily módon elnyelte a kultuszt és a kultúrát. Isten helyét az Ész, a Ráció vette át (felvilágosodás). A tu­domány „hatalom” lett (Francis Bacon), majd „termelőerő” (Marx), akár az ember – mai nevén „humán erőforrás”. A társadalommal való foglalatosság, a kormányzás is leereszkedett erre a szintre (Machiavelli), s nem „Isten kegyelméből” gyakoroltatik.1

Mélyebb tudománybölcseleti megállapításokat elkerülve térjünk a racionalista/észelvű tudományfölfogás néhány általános elvére, amely a reneszánsz után vette át a hatalmat. Ezek szerint a tudományos eredmény alapja a logikus módszertan, melynek kiemelkedő eleme a matematika. Ilyenformán a szigorúan logikus elvek és módszerek közé tartozik az ismétlődő tapasztalat, kísérleti igazolhatóság, a mérhetőség, a statisztika, a minőség nélküli szám és a személytelenség. Idegen szóval összefoglalva: egzaktság.

Az emberrel foglalkozó tudományok lazábbak. Jelesül a történelmi, szociológiai események nem újrázhatók, ezért a kísérlet nem alkalmazható. Emlékezetes, hogy Benedek Lajos tábornagy zseniálisan kimentette seregét a vesztes solferinói csatából (1859), a königgrätziben (1866) ugyanezt nem tudta megismételni. Ellenpélda: a kommunizmus hatalmas emberkísérlet-sorozata a legkülönbözőbb társadalmi, kulturális, történelmi körülmények között zajlott, mégis mindenütt azonos eredményre, despotizmusra, tömeggyilkosságokra és bukásra vezetett. Ennek ellenére szalonképes maradt az európai gondolkodásban, ami önmagában igazolja a gazdaságkori tudomány ideológiai függését.

A nyelvtudomány is elméletek hatása, sőt néhol uralma alatt áll, ugyanakkor anyaga, maga a nyelv a tudomány egzakt eszközeivel és módszereivel is vizsgálható. Erre teszek most kezdő lépést a legteljesebb, legalaposabb és a legkevésbé ideologikus magyar szótár alapján.

A Czuczor–Fogarasi-szótár – CzF – a romantika nemzeti buzgalmának korában kezdett készülni, s meg is felelt ennek az eszmének, miként azonos szellemben készült kortársa, a Grimm testvérek nagy német szótára. A műnek a korabeli fogalmak szerinti tudományosságát kimutatta Békés Vera, Horváth Katalin és Németh Renáta műveiben, továbbá az I. CzF-konferencián,2 valamint a II. CzF-konferencián, melynek előadásai e dolgozat írásakor kiadásra várnak.

A CzF befejezése már a 19. század utolsó harmadára, a pozitivizmus időszakára esett: ennek módszertani hatásai érezhetők is rajta. Nos, Szótárunk módszertana a következő. Kutatási alapkérdésük így hangzott: miből, miként épül föl a magyar nyelv? A készítők abból a közismert és nyilvánvaló tapasztalati tényből indultak ki, hogy nyelvünk agglutináló, korabeli szóval: ragasztó, maival: toldalékoló. Az alapkérdés gyakorlati alakja tehát ez: mi a szó alapja, mit toldalékolunk, mi az, amiben nincsen ragasztmány? Ezt a részt nevezték természeti hasonlattal gyökérnek (Teleki József,3 Kresznerics Ferenc) később, már a Szótárban is, gyöknek. A további kérdés az, hogy ehhez mit, milyen szabályok szerint illesztünk. A korabeli Akadémia tagjai segítségével, valamint jelentős díjak kitűzésével országos pályázatok útján összegyűjtötte nyelvünk gyökkészletét. Első díjat nyert Engel József, Bolyai János háziorvosa. A világ egyik legnagyobb matematikusát is mélyen érdekelte nyelvünk gyökrendje. Ugyanekkor folyt a toldalékok kutatása-gyűjtése is, elég talán a Magyar Tudós Társaság 1832-ben megjelent füzetére – Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai –, valamint Kresznerics Ferenc Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal (1831–32) vagy éppen Fogarasi János Művelt magyar nyelvtan (1843) című, tömérdek adatot tartalmazó műveire utalni.

Le kell szögezni, hogy a CzF gyökrendszer-elmélete szigorú tapasztalati alapon áll, állításai mérhetők, matematikailag, statisztikailag és kísérletileg igazolhatók. Ellenkezőjét eddig senki nem bizonyította.

Az említett és egyéb kutatások alapján a CzF 2305 gyököt sorol föl. A szócikkek száma 110 784. Utóbbiakból levonandók a helynevek, a képzők, jelek, ragok, az önálló gyökként nem dolgozó hangok, jelesül a mássalhangzók, valamint a nyilvánvalóan idegen szavak. A határesetek és a rég meghonosodottak aránya kicsi. A CzF csodás néprajzi kincsestár, de nem használható idegen szavak szótáraként, mint némely későbbi etimológiai munka.

A szerzők – Fogarasi János hangmetafizikája4 alapján – részletesen taglalják a sokat vitatott gondolatot, amit Fogarasi művének alcíme így ad meg: A betűknek eredeti jelentése a magyar nyelvre alkalmaztatva. Nem elmélkednek, hanem tételesen fölsorolják, hogy melyik hang minő szavak szókezdője, milyen jelentéshajlammal bír, azaz milyen értelem kialakításában buzgólkodik. Arra is kitérnek, hogy ez mennyiben függ az illető betűnek a szóban elfoglalt helyétől. Ez a pozitivizmus módszertanára utaló, teljes analízisre hajló módszer lehetővé teszi, hogy az olvasó maga ellenőrizze az értemények tényét, továbbá statisztikailag értékelje az adatokat. Hogy példát is lássunk, a l négy érteményhajlama közül az egyik a könnyű mozgás, így a le, li, lo stb. gyökcsalád vezérhangja, amiből a lobog, lehel, libeg, lélek, levél stb. szavak erednek. Olyanok is, melyeket hirtelen ötletek hívnak elő, és nincsenek a szótárakban, de minden magyar érti őket! Egyszer rendetlenkedett a szívem. Az orvos kérdezte, hogyan. „Nem dobogott, hanem – ki kellett találnom egy szót – löbögött.” Rögtön értette a löbögést, és le is fordította szaknyelvre: fibrilláció. Egy régi decsi tanácselnök mélyen látta a szocializmus lényegét, s tudta, hogy a tettek helyett a mutatvány, a látvány számít. Kedvenc utasító szava volt: „lebögtessétök!” A löbögtet és a lebögtet által fölidézett mozgáskép szinte azonos, de mélyebb értelmük közt a különbség ég és föld!5

A gyökcsalád magánhangzóit áttekintve a látó látja, hogy a magas önhangzók inkább a kisebb, fürgébb, közelibb mozgások formálásában jeleskednek, a mélyek és az ajakkerekítők jobbára a lomhább, nagyobb, távolabbi jelentések alakítói. Aki nem hiszi, járjon utána! Végezzen kísérletet: váltogassa gyökcsaládunk vagy mutatószavaink, helyhatározóink önhangzóit, állapítsa meg a jelentésváltozásokat, és számolja meg, hogy e kettő milyen viszonyban áll egymással!

A Szótár minden betűnél megadja az általa jelölt hang összes jelentéshajlamát, és e szerint osztályozva fölsorolja a belőle eredt szavakat.6

A Szótár A gyökök nemződése nyelvünkben című fejezetében három fő osztályba iktatta a gyököket keletkezésük szerint. Úgymint: különféle emberi és állati kedélyállapotokból fakadó hangok „kinyomatai”; mozgások, életműködések stb. keltette hangok; a „látszervek észleletei”, távolság, méret, alak, mozgékonyság, szétválás stb. Ezek alapján jöttek rá többen, köztük Karácsony Sándor,7 a magyar nyelv és gondolkodás egyik alapvonására, a szemléletességre. A II. Czuczor–Fogarasi-konferencián Kövecses Zoltán a kognitív nyelvészet nézőpontjából mutatott rá arra, hogy „a magyar szavak jelentésének átláthatósága (transzparenciája) a magyar nyelv legfontosabb jellemzőinek egyike. A magyar szavak jelentős részénél megfigyelhető, hogy az azonos alak/forma azonos jelentéssel/fogalommal jár együtt más és más szavakban, és fordítva. Ez a megfigyelés és a megfigyelés részletesen dokumentált kimutatása a CzF szótár talán legnagyobb érdeme.”8

A „részletesen dokumentált kimutatások” sokasága teszi lehetővé, hogy a gyökrend működése remekül kutatható a természettudományok módszereivel.9 Ahogy például bizonyos kémiai anyagok egyesítése nagy valószínűséggel rendre ugyanazt a vegyületet hozza létre, hasonló biztonsággal előre megállapítható, hogy egy bizonyos gyök összes származéka milyen jelentéskörhöz fog tartozni. Ez teszi világossá szabályosan alkotott új szavaink értelmét. Ezért értjük mindannyian a teljes magyar szókincset. Például a serı önálló szóként nem használatos, úgynevezett alvó, elvont vagy holt gyök, de amennyire bizonyos, hogy H2 + O = víz, annyira kétségtelen, hogy a szőr ikertestvéreként a szálasság, szúrósság jelentését oltja minden származékába: serte, sörény, serked – további hangváltásokkal: szúr, szűr stb. A tap gyök is alszik, de hajtásaiból kihüvelyezhető a közös alapje­lentés: végtaggal való (néha) hangos érintés: tappog, tapint, tapsol, átvittebb értelemben tapaszt stb. A gyök hangváltásai – tip, tap, top –  is ezen az értelmi körön belül gazdagítják a jelentéseket: tip/eg, top/og, tip/or stb. Ki ne értené családi körben a járni tanuló kisdedek Tipike, Topika becenevét?

Czuczorék nem elméletet koholtak vagy koppintottak, hanem kutatták és fölfedezték nyelvünk szerkezetét, működését. A kutatás a vizsgálat tárgyának, esetünkben a magyar nyelv tulajdonságainak kipuhatolását jelenti, s nem valamely elmélet ráhúzását. Ellenfeleik a finnugor rokonságot igyekeztek mindenáron rábizonyítani, amihez tudományos alapon csakis a magyar nyelv természetének kiderítése után foghattak volna. Akkor rájöhettek volna ők is, hogy a gyökműködés szócsaládokba, családfákba rendezi a nyelvet. Mindezt máig nem ismerik, és azok is beszélnek „történeti összehasonlító” nyelvészkedésről, akiknek gőzük sincs arról, hogy mit vetnek össze mivel.

Czuczor Gergely és Fogarasi János a szócsaládosítás, a szónemzetségek kialakulásának elveit tényekkel sűrűn alátámasztva leírta.10 Minden szólevezetésük után kitértek a lehetséges nemzetközi rokonításokra, de az egyértelműnek látszó eseteket kivéve ritkán foglaltak állást „külhasonlítási” kérdésekben.11 Annál többször éltek ilyes fordulatokkal: „ha szabad a magyart a magyarból magyarázni…”12

A szócsaládok és -nemzetségek léte önmagában igen erős logikai érv a szavak nemzetközi vándorlási irányának meghatározásában. Ez különösen fontos most, amikor a néprokonsági elképzelések meggyöngülése vagy éppen megdőlte után fölértékelődött a szomszédsági vagy areális hatások vizsgálata. Ismét természettudományos alapvetéssel: például az obszidián nyilván ott termett, ahol nagy mennyiségben, egyéb vulkanikus kőzetek társaságában előfordul, s nem az Alföld homokján, netán a kőkori települések maradványaiban, ahová a hajdani ember fölhasználás végett széthordta. Ugyanígy erősebb a valószínűsége annak, hogy egy szó abban a nyelvben alakult ki, amelyben családos, és ott vendég, ahol magányos. A családosság elve segít annak meghatározásában is, hogy több rokon nyelv között volt(ak)-e különösen hatásos átadó nyelv(ek).

Juhász Zoltán korszakos fölfedezésre jutott, amikor rájött és bizonyította, hogy a szó-, sőt a zenei gyökök értelmezhetők a matematika nyelvén, így e szerves rendszerek vizsgálatába bevonható korunk csúcstechnikája, a számítógép a maga beláthatatlan teljesítményével és előítélet-mentes műveleteivel. Ki is dolgozta azt a szakmai módszert, amely képes hatalmas nyelvi és zenei adattömegek osztályozására, elemzésére, összehasonlítására.13 A táblázatokba, kapcsolati hálózatokba, statisztikai adatsorokba rendezett gyökök és más szóelemek sokat elárulnak egymáshoz való viszonyukról, az adott nyelvben betöltött szerepükről, továbbá más nyelvek hasonló szerkezeteivel való esetleges összefüggésükről.

Itt érdemes két tényre fölhívni a félreértések világában szívesen kalandozó figyelmet. A magyar ábécé hangsora – Czuczorék idejében negyven betű írta le – természetesen képtelen hordozni a sok tízezer szó tudományát, mindössze segíteni tud jelentések igen általános szintű megcélzásában; Például az i-nél öt jelentéshajlam említtetik, a hangutánzás mellett a közelség – itt, ide, így –, a kicsiség, apró mozgás, hajlékonyság stb. A h-nál öt, az r-nél hat. A másik, figyelemre méltó megállapítás, hogy a létezésben a törvények nem kizárólagosan, hanem statisztikailag érvényesülnek. Az esőcsöppek ugye a földre esnek. Mind? Persze! Vagyis nem! Néhányan hulltukban összetörnek, ütköznek, szétesnek, elpárolognak, madárral találkoznak stb. Néhányan, tehát sosem mind. Ugyanez történik az elemi részecskékkel vagy a hadsereg egyes tagjaival. S ha itt tartunk, az is kimondandó, hogy senki sem tudja, mi fog történni útja során egy bizonyos elektronnal, valamelyik kiválasztott vízcsöppel, rohamra induló katonák közül András tizedessel.

Hogy a ragasztások következtében a szó milyen fajú lesz, milyen cselekvési, tér- és időviszonyokat leend megtestesíteni, azt a toldalékok határozzák meg. Bennük is kimutatható a hangok érteményhajlama. A gyökökből erednek a szócsaládok, azokból pedig a jelentésbeli, a testi-szellemi, értelmi, sőt bölcseleti összefüggések.14 A szóhangsúly is a „gyöktagra esik”, állapította meg Fogarasi János,15 egyezően népdalaink és táncaink kezdő hangsúlyával, ereszkedő lejtésével.16

Említést érdemel, hogy a TESz17 a magyar szóbokrok számos tagjának, így az említett le, li lo, serı, szúr, szőr vagy a tip, tap, top gyökcsaládokból eredő szavak némelyikének is talál itt-ott rokonságot finnugor nyelvekben. De annak okát nem keresi, hogy ami nálunk családos, az ott miért magányos. Azt sem, hogy e tényből mi következik. Nem érti a magyar nyelv szerkezetét, és a kör–ker gyökpár ivadékait, a körült és a került két külön szóként elemzi. A struccpolitika épp annyira tudományos, mint a finn jégszekrény.18 Következménye olyasféle, mintha valaki a kén-dioxidot kiemelné a kénvegyületek családjából, és áttenné a szerves vegyületek közé, mert a kén-dioxid előfordul némely bomló szerves anyagokban, például zápuló tojásban.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Nyelvünk – társaival együtt – nem gép, hanem eleven, szerves rendszer, számos, többszintű összefüggéssel. Bőségesen akadnak határesetek. Ilyenek azok a gyökök/gyökképletek, melyek más nyelvekben is előfordulnak egyező jelentéssel. Így a k+r, a kör, ker, kar, kor, kur ikergyöksor mássalhangzóváza egész Európában közös a kör mellett a kereszt szóban is. A körbe írt kereszt őskori istenségjel vala. Tehát a fogalom, a jelentés évezredek óta közös. Különös, hogy a hangzás is. Az európai nyelvek megfelelő szavai a szanszkrit garh-ra mennek vissza. E hatalmas kapcsolatrendszer vizsgálata nem lehet ennek a dolgozatnak a tárgya.

A kerecsent a TESz orosznak tartja: krecset. Vajon ott miből lett? A keringést jelentő k+r-ből? A CzF szerint: „legvalószínűbbnek látszik, hogy gyöke a köröskörül mozgást, keringő szállongást jelentő ker, melyből lett keres, azaz körös (körben mozog), kereső, kerese, kerecse, s n-toldalékkal kerecsen, mint élő, eleve, eleven, merő, mere, mereve, mereven, kelő, kele, kelen stb. Minthogy a ragadozó madarak egyik kitűnő sajátsága a körös szállongás, innen van, hogy a ker vagy ezzel rokon kar, kur gyöktől vették neveiket némely mások is, mint: kerra, karvaly (latinul is spira vagy varus, mely mindegyik kerek görbe hajlást jelent), kur-héja.

Más: a kereplő hangutánzó mindkét szótár szerint, de aki látott már kereplőt, az tudja, hogy az bizony körben forgó eszköz. Tehát a ker gyökcsaládba is tartozhatna – akár. Elég sok szavunk magyarázható tehát több forrásból is. A CzF elsősorban belhasonlítással foglalkozik, de a külhasonlítás adatait is mind fölsorolja.

Ha már a 18. végjegyzetben érintettem a CzF és a TESz viszonyát, nem hagyhatom említetlenül, hogy az utóbbi szótár hívei az előbbit tudománytalannak tartják, noha nemigen ismerik. Ennél nagyobb baj, hogy tán saját szótárukat sem tanulmányozták! Abban bizony a legsűrűbben hivatkozott forrás a CzF!19 Adatai ott is bőven szerepelnek, ahol a TESz készítői nem utalnak rá. Eszerint a TESzis tudománytalan?

Végezetül meg kell jegyezni, hogy a mű sem nem teljes, sem nem hibátlan. A Szótár hibáit magunknak kell keresgélnünk és igazgatnunk a CzF szigorúan tudományos módszertanát követve. De hogy ne a levegőbe beszéljek, a k jelentéshajlamai fölsorolásánál kimaradt, hogy a keménység megformálásában is részt vesz.20

Más: Út szavunk címszóként „Útt”-nak íratik. Továbbá, mivel Czuczorék nem tudták eldönteni e szó származását, fölsorolták az akkor ismert magyarázatokat – állásfoglalás nélkül. Ilyesmi gyakorta előfordul, különösen, amikor több idegen nyelv ajánlkozik forrásul.

Fogarasi írja a Végszóban: „A magyar nyelv szótára ez idő szerént be van fejezve. Ez idő szerént mondom, mert még mostani szerkezetében, mint alább eléadom, egy toldalék fog hozzá járulni.” Hunfalvy Pál megakadályozta, hogy a javító pótkötet elkészüljön s megjelenjék. A Toldalék, valamint a hozzá készült jegyzetek tartalma ismeretlen. Találgatásokba ne bocsátkozzunk.

Összegzés

1. a CzF több olyan alapelvet használ kimondatlanul, amely ma a rendszertanban szerepel: például ilyen a családosság elve. Ez az elv segít a nyelv szerkezetének megismerésében, de annak meghatározásában is, hogy több rokon nyelv között volt(ak)-e különösen hatásos átadó nyelv(ek), a közös szavak zömmel milyen irányba áramlottak;

2. a CzF rendszertani vonása a hangalaki és értelmi szerveződési szintek intuitív megjelölése: hang(értemény), gyökelem, gyök, szó, szócsalád, nemzetség;

3. a CzF szerkezeti vonásai: „gyöktagból” eredő szóhangsúly,21 azaz az ereszkedő hanglejtés, a gyökök és szócsaládok kapcsolatrendszere, a szemléletesség-testesültség stb. megvilágítják nyelvünk, észjárásunk, kultúránk alapvonásait, s lehetővé teszik a mai nyelvkutató módszerek, többek közt a kognitív nyelvészet eredményeinek alkalmazását;

4. a gyökrend működése kiválóan kutatható a természettudományok módszereivel;

5. a CzF nem csupán soha sem cáfolt elmélet, hanem lényegében mérési eredmény;

6. másként fogalmazva: a Szótár közel százezernyi ellenőrizhető, logikus, rendre az adott fogalomkörre jellemző értelmet mutató és megismételhető szólevezetés.

Jegyzetek

1 A tradicionális gondolkodás, valamint a „gépkorszak”, a modern és a posztmodern hatásai iránt érdeklődőknek ajánlom figyelmébe Buji Ferenc Harmonia unversalis című könyvének első fejezetét (Kairosz, Budapest, 2012), valamint saját, Az Antkrisztus és mi című könyvecskémet (CzSimon Könyvek, Budapest, 2009).

2 Németh Renáta, A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben, Életünk, 2011/3–4. sz. és Békés Vera uo., valamint: A hiányzó paradigma, Debrecen, 1977.

3 Teleki József, A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által, Pest, 1821; Szépirodalmi, Budapest, 1988.

4 Fogarasi János, A magyar nyelv metaphysicája, Pest, 1834.

5 A lebög, helyesebben: lëbög azért nem löbög, mert az ë kissé élesíti, az ö-nél jobban mëgnyomja a gyöktagot, s ezáltal pajkosabbá, gúnyosabbá tëszi…

6 Például a k betűnél közli, hogy a k torokhang, így gyakran váltakozik szervtársaival, a g-vel és a h-val, s olykor más kemény hangzókkal, cs-vel, t-vel. Következnek a fölsorolások: 153 hangutánzó vezérhangja (gyökkezdője), 80 „görbe alakot vagy tekervényes mozgást jelentő szó előhangja”, 82 „gömbölyű alakra, vagy kerekben forgó mozgásra vonatkozó szó előhangja”, valamint 47 kedvességgel kapcsolatos szóé. Ezenkívül 6 szóban jelentés nélküli előhang. Összesen: 385 szó. Ezenkívül számos a k-val kezdődő vendégszavunk, melyek a mi gyökrendünk szerint elemezhetetlenek. A CzF saját szónak tekinti a más nyelvekben is hasonló hangutánzókat: kerepel, karcol stb., valamint a nálunk óriási családdal, sőt nemzetséggel bíró olyan gyököket, mint például kap vagy kar, kör, ker stb.

7 Karácsony Sándor, A magyar észjárás, Magvető, Budapest, 1985.

8 Kövecses Zoltán, A Czuczor–Fogarasi szótár „gyökelmélete” kognitív nyelvészeti megközelítésben, megjelenés előtt, Magyar Művészeti Akadémia.

9 Bérczi Szaniszló, Magyar nyelvkémia, Életünk, 2011/3–4.

10 Horváth Katalin, Czuczor és Fogarasi a szócsaládokról – a szavak egyenes ági és oldalági rokonsága, Életünk, 2011/3–4.

11 Tudnivaló, hogy a legközelebbi nyelvrokonainkról, az ugorokról szerzett adatok ekkoriban láttak nagyobb tömegben napvilágot. Például Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép, kiad. Hunfalvy Pál, Pest, 1864–1865; Vogul népköltési gyűjtemény I–IV., kiad. Munkácsi Bernát, Budapest, 1892-től; Osztják népköltési gyűjtemény, kiad. Pápay József, Budapest–Leipzig, 1905.

12 Munkálkodásukat ugyanis Hunfalvy és hívei – Buji Ferenctől vett kifejezéssel – tudományos vizsgálat helyett „tudományos ellenszenvvel” kísérték, s kísérik mindmáig.

13 Juhász Zoltán, Automatic Segmentation and Comparative Study of Motives in 11 Folk song Collections using self organising maps and multidimensional mapping, Journal of New Music Research, 2009/1, 71–85.; Juhász Zoltán, Motive Identification in 22 folksong corpora using dynamic time warping and self organising maps = Proc. of the 10th Internapional Society for Music Information retrieval Conference (ISMIR 2009), szerk. K. Hirata – G. Tzanetakis, Kobe, 171–176; Czakó Gábor – Juhász Zoltán, Beljebb a magyar észjárásba, Cz. Simon Könyvek, Budapest, 2010.

14 Elmélkedjünk gondol szavunk gyökének és származékainak értelméről! Az egészségről, a magyarázról, a csili-csaláról, költről, közről, bántról…

15 Fogarasi, I. m., vö. Karácsony, I. m.

16 Ezen kulturális egység vizsgálata meghaladja e dolgozat kereteit. Lásd Czakó Gábor, Beavatás a magyar észjárásba, Cz. Simon Könyvek, Budapest, 2008.

17 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, főszerk. Benkő Loránd, Akadémiai, Budapest, 1967–1976.

18 Hunfalvysta nyelvészeink általában csuklóból leiskolázzák az érdeklődő magyarokat, akik nem értik, hogy miként származhatott pléldául az orvos szavunk a kikövetkezetett finnugor *arpa ősszóból. Jönnek a hangtörvényekkel meg a varázsigével, hogy éppen a különbözés a megfelelés egyik bizonyítéka, hiszen az idők során változniuk kell a szavaknak. Ó, persze! A finn–magyar együttélés úgy négyezer éve szűnt meg. Nagy idő. Még többet módosulhatott a szó, ha belegondolunk, hogy a finnek és észtek régészei szerint ők nyolc-kilenc ezer éve élnek mai hazájukban. Lám, szavunk legkorábbi írásemléke (1211) szerint urosnak hangozhatott. A CzF szerint gyöke a „kenőcsöt jelentő ír, melyből az ir-ó, ir-u, ir-v származékok fokozatán fejlődött ki az irv-os”. Magyarunk meg is nyugodna, hisz beléverték, hogy a magyar nyelvtudomány finnugor irányzata cáfolhatatlan, ha nem pillantana bele a TESz-be. A finneknek a miénkhez fogható korú emlékük nincs, de a mi tudósaink szerint nincs is szükségük rá. Orvos szavunk kikövetkeztetett finnugor alapszava *arpa, nini, azonos a mai finn arpa – ’sors, varázsvessző, követség, (bot körülküldésével végzett) kihirdetés’ szóval! Nahát! Ha magyarunk előrelapoz, jön az ad: finnül antaa – *amta; ág: finn hanka (’kampó, evezővilla’) – *šaka, és még több száz hasonló „eredmény”! A mai finn szavak azonosak, vagy alig különböznek a kilencezer év előttiektől! Például a finnek a mai szóvégi önhangzójukat visszamenőlegesen kinövesztették, és a rokonságra lőcsölték. Pusztay János hiába bizonyította, hogy számos szavunk, például a fa sohasem lehetett kéthangú… Röviden: Európa legstabilabb nyelvében, a magyarban villámgyorsan változnak, a finn hűtőszekrényben évezredekig elállnak a szavak.

19 Átfutottam A TESz. szócikkeit ‘a’-tól ‘anzágol’-ig. Összesen 309-et olvastam meg, bennük számos származékot. Vajon milyen a TESZ és a CzF viszonya?

Ha utóbbi tényleg tudománytalan, miként azt Hunfalvy Pál óta a hivatalos magyar nyelvészet vallja, akkor e fércműre, mint forrásra a TESz természetszerűleg nem hivatkozhat.

Kezdjük azzal, hogy a TESz említett részletének 23 szava – köztük 7 magyar – csak a CzF első kötetének megjelenése után mutatható ki nyelvünkben. A 309 szócikk névadó szavai közül a készítők 139-et minősítettek idegennek, azaz 36%-ot, ami igen magas arány. Ráadásul e szavak egy része – például az anzágol, ampa – már rég nincs használatban.

Nos, ha a maradék 170 szóból levonjuk a 7 későbbit, akkor Benkő Loránd és munkatársai 163 magyar szóelemzésük során összesen 60 esetben, közel 37%-ban! támaszkodtak a CzF-re művük említett szakaszában! Néhányszor fgr. és idegen szavakkal kapcsolatban is. Mit jelent ez? Azt, hogy aki a CzF-et tudománytalannak nevezi, az vagy nem tudja, mit beszél, vagy ugyanígy kell, minősítse a TESz-t is.

20 Kari E. Turunen Félúton kifulladt művelődési programunk című esszéjében foglalkozik a finn nyelv erős képiségével és bizonyos hangok jelentéshajlamával. „Elvileg tehát kétféle szó létezik a szókincsben: deskriptív és nem deskriptív, azaz ábrázoló és nem ábrázoló. Ezek képezik a két végletet, s ezek között, az átmenetek különböző pontjain helyezkedik el az összes általunk használt szó. Vagyis a szavakban több-kevesebb deskriptivitás lehet. Vegyük példának okáért a puhua (’beszélni’) szavunkat. Annak ellenére, hogy a szó a beszédtevékenységre utalóan igen erősen elfogalmiasodott (jelentéssel telített), még mindig kihallhatjuk belőle a szó(hangzás) ábrázoló jellegét; ha másként nem, de költőiesen mondhatjuk, hogy pohjoinen (tuuli) puhuu (’az északi [szél] beszél’), vö. a vele egy tőről fakadó ’fúj’ jelentésű deskriptív puhkuu (’lehel’) vagy puhaltaa (’fúj’) szavainkat. [A beszél és szó szavak a magyarban is valószínűleg hangutánzók a CzF szerint – Cz. G.] Észre kell vennünk, hogy a különböző nyelvekben, szerintem a finn nyelvben különösképpen is, az egyenes ábrázoló jelleg mellett létezik egy »magasabb onomatopoétikusság« is. Például a finn a-hang a nyílt térhez, valaminek a nyitottságához és a megnyílásához kapcsolódik: avara (’nyílt [tér]’), aueta, avautua (’megnyílni’), avata (’megnyitni’), auki (’nyitva’ [lásd a magyar aj gyök ajak, ajtó, ajz szavait! (Cz. G.]), míg a k-hang a keménységgel kapcsolatos: kova (’kemény’), kivi (’kő’) vagy kulma (’sarok’). Ez a magasabb onomatopoétikusság, rejtettebb ábrázolóképesség a nyelv fejlődésével kapcsolatos okoknál fogva természetesen következetlenebb. Ennek ellenére is igaz, hogy az ábrázolás módja, milyensége, kivált a finnben, a nyelv saját hangzásvilágához kötött, attól függő. Az onomatopétikusság tehát valamilyen fokban, mértékben minden nyelvben jelen van, a finnben azonban, a maga saját finn hangzásvilágának, hangtani zenéjének betartásával, rendkívül bőséges és sokrétű.” A tanulmány teljes szövege Kádár György Johdatus uralilaiseen filosofiaan (Bevezetés az uráli filozófiába, Arator, 2010) című munkájának finn nyelvű kiegészítéseként jelent meg.

21 „A hangsúly a magyar szóban is a gyöktagra – s minthogy ez itt legelöl szokott lenni, a legelső szótagra – esik” – Fogarasi János, Művelt magyar nyelvtan, kiad. Heckenast Gusztáv, Pest, 1843, 6. §. „Hangsúly, mint tudjuk (6. §), csak a gyökön lehet.” – Uo., 116. §

Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Pest, Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, 1862–1874, Arcanum CD 2003 – CzF.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.