Archívum

Nagy ősz, harangok évszaka; Októberek

Kiss Anna
2011. december

Nagy ősz, harangok évszaka

Makovecz Imre emlékének

Nagy ősz,
harangok
évszaka. Hol
reng a fészek,
tornya világos
tűjét hold, nap
deríti, fények,
árdéli fények,

Te Kegyelmed
ne tudná, hogy
lenn, fenn,
közép mit
lenni hagy,
nem mind
arany? ki
magát építi
templomába,

s ha nem így –

volna csak

árvább árva?,

ahogy
létbe át a
nagy zúgásban
lenni kezd, a
hitvány
szárnyra kap,
de zárulnak a
falak,
ki mi volt,
marad,

mint Isten

rengő háza.

Nem ők,
Te Kegyelmed
gyűjti köré a
népeket, míg
állnak a falak,
s az angyal nagy
szárnya alatt
élet terem ily
kétféle időnek,

Te Kegyelmed

pedig ki volt,

marad:

ím, az iniciálé,

s ím, a had!

Nagy ősz,
harangok
évszaka. Hol
reng a fészek,
tornya világos
tűjét hold, nap
deríti, bennünk
ki-be jár a
lélek, fények
árdéli fények,

Te Kegyelmed
ne tudná, hogy
lenn, fenn,
közép mit
lenni hagy,
nem mind
arany?, ki
magát építi
templomába,

a lét fordul
világba, és a
nagy zúgásban
lenni kezd,
a hitvány
szárnyra kap,
de zárulnak
a falak,
Te Kegyelmed
ne tudná,
mi ez?,

hogy megérett a

magánya.

Októberek

Feledni tán,

ha majd a
hold nagy
hálójába sző,

ha majd a szél,
holt levelek
ostromolják a
végeket, helyünkbe
rózsa nő,

ablaktáblák,
az éj szeles
füvébe hullnak,
éveket hagy ki a
hűs emlékezet,

de hol van ő?

de hol van ő,
kiért hiány
süvölt a zászlón,
tér után a rég
felgyűlt harag,

s kell még egy

áldozat,

hajnal felé
már utcakő
a kézben: újra
szárnya nő –
süvölt az alkonyat,
le, föld alá

süvölt a

gyertyaláng!

hajnal felé
már utcakő
a kézben: újra
szárnya nő –
süvölt az alkonyat,
le, föld alá

süvölt!

feledni tán?!

ha majd a
hold nagy
hálójába sző,

ha majd a szél,
holt levelek
ostromolják a
végeket, helyünkbe
rózsa nő.

ablaktáblák, az
éj szeles
füvébe hullnak
éveket hagy ki a
hűs emlékezet,

de hol van ő?

de hol van ő,
kiért hiány
süvölt a zászlón,
tér után a rég
felgyűlt harag,

s kell még egy

áldozat,

hajnal felé
már utcakő
a kézben: újra
szárnya nő –
süvölt az alkonyat,
le föld alá

süvölt a

gyertyaláng,

hajnal felé az
utcakő, a szél,
felgyűlt harag,
hová lennék, a
rózsa, én

volnék-e

ily szabad?

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.