Archívum

Őszi panaszok

(Balladaként elkeseregve)
Vári Fábián László
2011. november

Augusztusból szeptemberbe
béfütyült a gyorsvonat,
aprószemű láncon viszik
már az utcalányokat.

Rájuk cafka fellegekből
szemereg a mélabú,
avarérett bájaiktól
alig enyhül a zsaru.

Levetette szép ruháját,
csendesen levetkezett,
a kopár priccs félhomályán
ezenképp’ esedezett:

Csak egy pohár csacskaságot
s némi színes pirulát!
Főfoglár úr is rendelhet
egy kiadós franciát…

Estelente őszi féreg
szól: gyűjts! – s húzza hajnalig.
Mi a túrót gyűjtsön, kinek
tüdején tátong a lik?

Méhszorgalommal gyűjtöttem
én is napi betevőm,
s vendégeim térde alatt
feslett szét sok lepedőm.

Jött a krízis, megszagolt, ren-
delt egy repi numerát,
attól kezdve a hapsik mind
láncon tartják a bikát.

Aludjál hát, szép természet,
záruljon be lágy öled.
Másként az erkölcsrendészet
kattint rád erényövet.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.