Archívum

Téli álom

Tóth Erzsébet
2011. július

eressz rám álmot, jó Uram
sötét és mély legyen, mint a sír
ne tudjak kibújni belőle
mert amit látok förtelem

csúf, bánatos napok múlnak
szurkos-fekete fellegek mögött
valami történik a világban
párnáim közül is látom

szegény, tehetetlen felhők állnak
nem bírják vonszolni a füstöt
a kormot, a benzingőzt, a szennyet
bénultan nézem őket

halottaim szemével a szememben
kibomlott a zsák, a rózsa télikabátja
hó sincs rajta, hogy megvédje
hogy bírja így ki tavaszig

engem betakart pillantásával valaki
nehogy megfagyjak májusig
valami történik a világban
nincs nap, amire várjak

új ruhát vegyek magamnak
csillogó kontyba fonjam a hajam
vendég, akinek főzzek
akire vártam, nem jött

hiába csönget, aki csönget
omlik alá a csókvár
mozog a föld alattunk
arrébb csúsznak a tanyák

omlanak hegyek, löszfalak, várak
omlik az iszap, a láva
szeméttel megrakva gurul a babakocsi
rég nem volt kisbaba benne

valami történik a világban
ország almája férges
falucskák süllyednek a földbe
úsznak a semmi felé

jázminos, narancsos, bársonyos
félig meg félig se forradalmak
valami történik a világban
egyetlen lélegzetéért milliókat kap valaki

nekünk nincs pénzünk buszra
felhők közt acélbogarak, testemen piócák
magamra öltöm nyöszörgésem
verseim ékszerdoboza pattog

megcsúszik a rózsatrón
költözöm kőrózsámhoz
félrever betonszívem
omlik az életem vára

medvék, hiénák grasszálnak
valami történik a világban
tél-csillag maradék népe fázik
zúzmara száll szívére a hazának

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.