Archívum → vers

Dilemma

Vasadi Péter
2010. november

C. S. Lewisnak

Menni? Hová s miért?
Maradni? Igen ám, de
röpülésre tollasodnak
hátamon a titkos
szárnyak. S közben
egyre csak taposom
az édes földet, eszem
a termését, vaskos fáit
ölelem, morzsolgatom
citromfű levelét, gyalázom,
mert mint a repeszgránát
fröccsen szét a gonoszsága,
bűne, haragja, öldöklő
ösztönei, de szemmel
imádkozva ámulok újra
meg újra szépségén… És
mivel a valakiknek van
egy Ős-Valakijük, s az,
olyan
s annyira, hogy
a lehető legképtelenebb
nem lennie, én állandó
liturgiát szenvedek el
a költészet úrfölmutatása
körül… Rejtély, ki tud
úgy táncolni, lehelni
magát jelenléttelenül,
mondani ragyogást, törni
darabokra örömöt, érvet,
életeket, osztani mégis
békét, mint világ-szüreten
bort, kenyeret, szét-
permetezni a megfoganó
csöndet, hatalmas zene
mélyén dobolva tenyérrel,
ujjait peregtetve a lét
bőrén s karimáján;
én nem. Bukni alá
s bele is, kockáztatva
emberi módon – igen.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.