Archívum → vers

Még semmi kétség; Tarde venientibus ossa

Czegő Zoltán
2010. szeptember

Még semmi kétség

Menjen hát el a hír,
hogy élek és lakom.
Van ajtóm. Amilyen.
Nincs rács az ablakon.

Lakni. Ez a legjobb
szavak közül való.
Küszöbről a repgép
törékeny hintaló.

Innen ha fölszállok,
s térek búsan haza –
nem gyötör a kétség:
kinek van igaza.

Igaz, hogy árván, de
vagyok – semmi kétség.
Mint Enikő asszony,
pólyál a sötétség.

Betűtenger, tábla,
hómező előttem.
– Iszonyú messze van
minden, mit ellőttem.

Otthonos az utcám.
Legfennebb leütnek.
Áldanak koldusok.
Örülök telüknek.

Tarde venientibus ossa

Későn jövőknek csak a csont

Bella gerant alii, tu,
felix Austria, nube.

Hadakozzanak mások, te,
boldog Ausztria, házasodj.

Megjártam a hadak útját,
nem tartottam magam száját.
Lovamat én, ingem-gatyám
egy-két asszony szívest mosná.
Tarde venientibus ossa.

A földemet letarolták.
Az én éltem már egy holtág.
Elcsámborgok hazafelé.
De hát kihez? Ki a hozzá?
Tarde venientibus ossa.

Fújtam furulyát meg kürtöt.
Ti, kik most is nyugton ültök,
akkoriban sunyítgatva –
hangot se tettetek ott rá.
Tarde venientibus ossa.

Jobban fújtam, mint a dádé.
Több volt kardom, mint a másé.
Most perzseltek, sertést vágtok.
Az új gazda italt oszt rá.
Tarde venientibus ossa.

Enyém volt a kukorica!
Ott hízott a mangalica.
S most ti rágjátok le csontig.
„Húzd rá, cigány! Húzd rá! Most rá!”
Tarde venientibus ossa.

Soha olyan trottyos táncot!
Lyukas gatyátok kilátszott,
amikor lélekszakadva
had parancsát futár hozta –
Tarde venientibus ossa.

Kenyeretek nem kívánom.
Elhálok a góréágyon.
De hogy a jó tisztességhez
semmit nem tevétek hozzá…!
Tarde venientibus ossa.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.