Kortárs

 

Gál Sándor

 

Egy küzdelem emlékei

(részlet)

 

1

nem a hiány
és nem is az üresség
hanem az ismeretlen
vagy inkább a fölfoghatatlan
az eltévedt idő
vagy amit annak véltem
megtörtént
ahogy megtörtént
akárha hajnalok
égi jege
de nem a távoli
horizont foglalatában
hanem a szervek élő
mikrovalóságában
és az ellene való lázadás
a megismerés után
a tény sötétje
hogy a túlélés esélye
egy késvillanás

2

maradt egy arasznyi idő
elrendezni az örökséget
egy gondolatnyi haladék
a napok hullámverésében
az átadás szertartása
a valós ablakok ajtók
nyitott metaforájában
az emlékek rögzítése
minden elgondolhatóról
és tudni hogy a kertet
fölszántják akkor is
ha minden távolság
és minden lehetőség
véget ér

3

ott álltam
a hajnal előtt
hétszer tíz év súlyával
a szívemben
az ősz szitáló derengése
fölemelkedett bennem
a létezés és az elmúlás
égő törvényének fonatában
és rávetült a
történések végtelen csendjére
érthetővé lett
hogy belőle mi az enyém
s hogy mi nem
láthatatlan madarak szárnyán
emelkedett az erről való tudás
s mintha ez adott volna
kevéske nyugalmat
s bizonyságot
hogy egyetlen mozdulat se volt
hiábavaló
hétszer tíz év történelmében

4

visszahátrál a történelem
a nádtetős időkig
a telehold űri csendje
ezüstöt hint
a szilvafák magányára
ott járni e magaslatok
sodrásában
amikor a levélhullás pillanata
elérkezik
és zizegése betemeti
a csillagközi tereket
nem az ismeretlen
az ismert a fájdalmas
ami a belső végtelen
érrendszerét kitölti
a hullás és az emelkedés
a szív vöröslő pitvarában
pulzál lázasan

5

azon a napon
még meghallgattam a szarvasok
estéli koncertjét
a csereháti dombság
ajándékát
gondoltam magammal viszem
arra a tájra
ahonnan a visszaút
bizonytalan
a bennem derengő verseket is
elrendeztem sugarában
s a lucernaillatú szél
messzi-sodrású eposza
lassú emelkedéssel
terelte valahányat
a tejút felé
olyan volt az az est
mintha magamtól
búcsúztam volna
s mintha
a messzi-sodrású eposz
elért volna hazáig

 

 

 



Nyitólap