Kiss Anna
Kendő
a hóban
Smidt Éva emlékének
Ó, a szél,
a szél
hét kietlen
egét üvöltve járja,
ó, a szél, a szél
lenti rénes
földjét
üvöltve járja,
egy leváló
pányva-szalag
fenn a
halálos szélben,
ott a múló
szán-nyomoknál,
ó, hó,
lángol fehéren,
mind hová lett
utak,
ha már az ének
hazaér a hóban,
s feléled a tűz
lángja, ó, hó,
látja, ki látja,
szánút-széles
énekét nem találó,
régi beszédét
nem találó
asszony házában
ha lánggal
csap fel az
ének lángja,
áldozati
pányva-szalag
fenn a
halálos szélben,
ott a múló
szán-nyomoknál,
ó, hó,
lángol fehéren,
istenség lakta
fenti fejedelmi
házba ér,
s feléled a
tűz lángja,
ó, hó,
látja, ki látja,
mint szánút-széles
énekét nem találó,
régi beszédét
nem találó
asszony házában
ha lánggal
csap fel az
ének lángja,
istenség lakta
fenti, szeles,
havas világba,
az ő lakta,
lánggal zúgó
világba,
ó, hó,
látja, ki látja,
és leváló
pányva-szalag
minden
halálos szélben,
szán-nyomoknál
maradt
kendője lángol
utána a fehérben,
egy leváló
pányva-szalag
minden
halálos szélben,
ott a múló
szán-nyomoknál
lángol
utána a fehérben,
mint hová lett
utak, ha már
az ének
hazaér a hóban,
s feléled a tűz
lángja, ó, hó,
látja, ki látja,
szánút-széles
énekét nem találó,
régi beszédét
nem találó
asszony házában
ha lánggal
csap fel az
ének lángja,
láng a szél,
a szél,
hét kietlen
egét üvöltve járja,
láng a szél, a szél,
láng a rének
homlokán a
világfa.