Kortárs

 

Főhajtás XXI.

Páva-bor

 

Gyönyörű álom elnevezni egy bort a világ legszebb madaráról.

Még nem tudom, milyen Konyári János, az év borásza Páva-bora, de úgy sejtem: izgalmasan különlegesnek kell lennie, bonyolultan titokzatosnak és harmonikusan diszharmonikusnak, mert a páva izgalmasan különleges, bonyolultan titokzatos és harmonikusan diszharmonikus madár.

Az ókorban, a nagyon régi Kínában a méltóság és a szépség jelképe volt, s az akkor élők úgy gondolták: a páva képes elriasztani a démonokat. (Egy jó bor jellemzője a méltóság és a szépség, s mértékkel fogyasztva elűzi lelkünkből a rossz szellemeket.) A hajdani Indiában – a mai Indiának 1963. január 31-e óta nemzeti madara a páva –, az óind mitológiában a pávát szent állatként tisztelték. A páva a harc istene és a költészet istennője. Kálidásza így dicsőíti a szent madarat:

 

Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk
csókolják a vonuló fellegek,
s a pávák a sok lezúgó pataknak
tiszteletére táncot lejtenek.

 

(A jó bor feltüzel, s ideig-óráig költőt faraghat bárkiből.)

Az Ószövetségben Salamon király gazdagságáról szólva kétszer is arról olvashatunk – a Királyok első s a Krónikák második Könyvében –, hogy az arany, az ezüst, az elefántcsont mellett majmok és pávák birtoklása jelenti az igazi gazdagságot. (A jó bornak ára van, s jó bort birtokolni jómódot jelent.)

Az arab folklórban a páva kinyíló és becsukódó farka a világmindenség ciklikusságát ábrázolja, merthogy Isten először a tudás fáját alkotta meg, aztán az összes színt magában foglaló fehér gyöngyfényt, ami Mohamed fénye. Ez a fehér vagy sokszínű fény egy páva alakjában jelent meg, és Allah ebből alkotta meg a világot. (A jó bor, a fehér is, a vörös is, végtelenül sokszínű, mint a páva ezer színben pompázó farktollai, s elfogyasztása bennünk – mértéktelen fogyasztás esetén körülöttünk is – új világot teremt.)

Rómában Juno szent madara volt a páva, s mellékesen a római ínyencek kedvelt étele a pávasült. Mátyás király is nagy becsben tartotta a világ legszebb madarát, a pávát; főleg ezüsttálakon, sütve, illatos fűszerekkel körítve. (Ezzel mi is így vagyunk: tiszteljük a jó bort – és boldogan megisszuk.)

A kereszténység számára mitikus madár a páva. A középkori ábrázolásokon s iratokban néha a gőg és a hiúság jelképe, máskor viszont a feltámadásé. Mert gyönyörű farktollait elhullatja, és azok újra kinőnek. És mert a középkorban úgy hitték: húsa nem romlik meg – Szent Ágoston is ezt vallotta –, a páva az örök életet is jelképezte. A titokzatos életű ókori költő, Manilius így zeng e madárról:

 

Eljön akkor az angyal ékes

pávaruhában,

Lengeti szárnyait, és a holtnak is

életet ad.

 

(A jó bor lehet pokolraszállás és akkor másnap feltámadás. És mert másnap újra boldogan iszunk: itt a földön halálunkig örök élet.)

Jézus alakjához is kapcsolódik a páva mint a hatalom szimbóluma; a középkori ábrázolásokon a páva még lélekmadárként szerepelt, csak később lett a gőg és hiúság jelképévé. Talán akkor, amikor az emberek mindennapi gondjaik közepette elfelejtették segítségül hívni az Úr nevét. Feltehetőleg akkor kezdtek el rossz bort inni azok, akik akkor sem, ma sem értik, mit jelent Hamvas Béla prófétikus üzenete: Végül ketten maradnak – Isten és a bor.

Népköltészetünkben a páva az örök szerelem és a csábítás madara.

 

De szeretnék páva lenni!
Szomszédasszony lánya lenni!
De még inkább menye lenni,
A fiával enyelegni.

 

S ha bútorra, falra, terítőre, ágyhuzatra festették, pingálták, hímezték, majd mindig párosával ábrázolták a pávát. A magyar népművészetben a madár általános madár: csőre és szárnya van. Ám a páva a faragásokon, hímzéseken, a festett, pingált képeken mindig felismerhető pávamadár. Párban álldogálnak már egy 1595-ből származó levéltári adat szerint az akkor készült úri lepedőhímzésen is. És a szegény emberek hasonlóképpen, ha falvédőre, terítőre pávát rajzoltak, párban ábrázolták, mert nemcsak a gazdag emberek kiváltsága az örök szerelem és az örök csábítás. (A jó bor örök szerelem és örök csábítás – s mindig jobb társaságban inni, mint egyedül.)

Álmoskönyveink is számon tartják e nálunk ritka, gyönyörű madarat. Krúdy Gyula szerint ha álmunkban kiabál a páva, nagy szerencsétlenség fog érni. (Amikor már kiabál bennünk a bor, nagy a baj.) 1833-ban a Kerner-féle álmoskönyvben azt olvassuk: Repülő páva – kis öröm, amelyért nagy kamatot fizetünk. (Üres borosüveg kis öröm, repülő borosüveg nagy méreg.) Alvó páva – csábítás. (Tanulság: ha álmosak vagyunk, ne igyunk Páva-bort, mert elalszunk, és észre sem vesszük a felénk közeledő csábító-elbűvölő szépasszonyokat.)

Igaz, a páva a szabadság jelképe is.

 

Fölszállott a páva a vármegye-házra
Sok szegény legénynek szabadulására.

 

Ady Endre, aki nagyon jó és nagyon rossz barátságban volt a borral, tudta, miért e két népdalsorral keretezte szabadságáhítatú versét. (Ha jó bort iszunk, bátrak leszünk, harcra készülődünk, szembe merünk szállni a gonosszal, és hiszünk a feltámadásban.)

Természetesen néha a páva is tévedhet, mint a székely népballadában tévutakon tévelygő madár.

 

Én ha páva vónék,
Jó reggelt felkelnék,
Jó reggelt köszönnék,
Hideg vizet innék.

 

(Mai magyar nyelven ez így hangzik: Én ha páva volnék, / Este felöltöznék, / Jó estét köszönnék, / Sok Páva-bort innék.)

És – mértékletes – borozgatás közben arra nagyon vigyáznék, hogy a régi magyarok szójárása szerint meg ne szóljanak: Már csak a pávatoll hiányzik a fenekéből.

Szépen, óvatosan kortyolgatva, elmélázva, múltba merengve, megfontoltan iszom a Páva-bort, elvarázsolt kastély körülöttem a múlt, ivás közben Weöres Sándor két verssorát mormolom magamban:

 

Rikolt a páva veled,
Tipeg az éjbe veled.

 

Ha ittunk elegendő izgalmasan különleges, bonyolultan titokzatos és harmonikusan diszharmonikus Páva-bort, amely már a kínai, indiai, arab mondavilág, a római és Mátyás kori szokások, az Ószövetség, az Újszövetség s a magyar népköltészet pávamitológiája alapján is méltán viseli e szivárványosan színpompás nevet, szóval ha már ittunk elegendő Páva-bort, az év borásza, Konyári János csodás borát, akkor az elvarázsolt kastélyból szépen, óvatosan, megfontoltan tipeghetünk hazafelé.

Álmunkban majd alvó pávák fognak repülni velünk az ég felé.

Szigethy Gábor

 

 

 



Nyitólap