Kortárs

 

Sárándi József

 

Gyónás helyett

 

Ha bűnöm talán nincs is, szégyellnivalóm azért akad,
de nem földi szolgáidra tartozik, hogy gyónjak érte.
Gyilkolnom kellene, néha azt hiszem.
Győzködöm lelkem elvadult bal felét:
reménytelen a bosszúállás, a nyitva hagyott
spirituális „diadalív”, mely alatt ha egyszer átmegyünk,
nincs többé visszatérés.
Kezdem érteni a zarándokok nyelvét,
külön imájuk van hozzád,
mely összeáll tömeges mormolássá,
s amerre járnak, akár egy kiéhezett, őrjöngő sáskahad,
lelegelik a lélek zöld vetését.

 

 

 

Istenkísértés

 

Gyógyszerízű ébredések
mocsári hangulataiban
Hozzád fohászkodom Uram
ki nem remélek távlatot
a csak zsarnok mivoltában
megújulni kész
hinta-hatalomtól

ki látó szemmel látom
az öngyilkos civilizációt
de még bízom a füvek fák virágok
elemi erejében
s talán hiszem hogy a méhek
tiszta mézet termelhetnek
trónfosztott királynők kaptáraiban

 

 

 

Ami érinthetetlen

 

Ha másként különb itt valaki
legkiválóbb hitványaknál
ádáz s beteltebb a kéj –
legalább megalázzák

Ne lelkizzen
kiköpött cseresznyemag
házunk előtt terebült
oxigéngyárrá
Gyökere betont repeszt
s hasztalan metszik ágát

Az Időben megáll
vagy az idő áll meg Őelőtte
Nincs benne semmi gőg –
Angyal fátyoloz fölötte

 

 

 

 

 



Nyitólap