Darvasi Ferenc

Szécsi Magda: Cigánymandala

Széphalom, 2007

Szécsi Magda jelenben játszódó, cigány hősöket felvonultató s a keleti filozófiák hatásától erősen átitatott prózákat tartalmazó könyve kétféle olvasásmódot is felkínál: míg bizonyos történetei (az első három: a Cigánymandala, a Ködkígyósi hétköznapok és a Tükörtangó) összefüggéseikkel a regényforma felé mutatnak, a többiek (a következő három: a Minden nap este hétkor, a Rád bízom magam és az Úton) – még ha természetesen találhatunk is bennük érintkezési pontokat – inkább önálló elbeszéléseknek tekinthetők.

A Cigánymandala, a Ködkígyósi hétköznapok és a Tükörtangó elsősorban tematikusan kapcsolódik egymáshoz: mindegyikben kiemelten fontos szerepet kap a cigány identitás kérdése (a szerző Zsigó Jenőnek, a magyarországi romák egyik emblematikus alakjának tiszteleg könyvével), főhősei intézetben nevelkedtek (Szécsi Magda is intézetben élt négytől tizennyolc éves koráig, így pontosan ismeri ezt a külön világot), pszichológiai problémáik vannak, mindenről megvan a maguk határozott véleménye, szenvedélyesen politizálnak.

A Cigánymandala című elbeszélés levelek sorozatából épül fel, négy különböző narrátora van. Az első közülük Regina, egy harminchat éves történelem-tanárnő (aki egykor intézetben élt). Szerelmének, Matadornak ír, akit a nő – némiképp torz – nézőpontjából látunk: innen Matador nagy nőcsábásznak és egyben okos férfinak tűnik. Bár Regina bármiről tud beszélni, megállíthatatlanul hömpölyögnek sorai, leginkább mégis a férfi érdekli őt (mint ahogy a kötet majd minden történetének középpontjában a szerelem áll). „Egy nő életében csak két dolog fontos: A [sic!] másik is a szerelem” – hangzik el a Tükörtangóban. Fontos a szerelem, a szexualitás még inkább: „Vannak napok, Matador, amikor az önazonosságom csak a faszocskád felől megközelíthető!” – mondja az elbeszélőnő. Hiába a nagy műveltség, az intellektus (Regina Tisza Kálmánt idézi, Kantot olvas és Nietzschét, a lazaristákról és Rousseau-ról beszél), a testiség és a szerelem mindenek fölött áll. Töredékekben megismerhetjük Regina gyerekkorát is, melyet legjobban a csalódások sorozataként lehet jellemezni: a kislány hat- és tízéves kora közt gyakorlatilag mindenben csalódik, félni kezd (többek közt a haláltól), szomorú lesz, rémálmai vannak, és meg kell élnie azt is, hogy az emberek csúnyának tartják őt. A felnőtt Reginán az elmebaj tünetei mutatkoznak, mániákusan és gyakran összefüggéstelenül szövegel.

Míg Regina Matadornak, a Cigánymandala másik három elbeszélője (Ida, Aranka, Ella) Reginának ír. Ida Regina harmincnégy éves húga. A két testvér sokban különbözik egymástól (Ida bizonyos dolgokat nem is ért a magasabb intellektuális szinten lévő nővére leveleiből, akivel szemben ezért kisebbrendűségi érzése van), ami lehetőséget ad arra Szécsi Magdának, hogy más beszédmódot és újabb témákat építsen be szövegébe. Regina a fővárosban él, intellektuális típus, Ida egy Debrecenhez közeli faluban egy fodrászszalon tulajdonosa: sohasem volt még férfival, leszbikus, bár igazából nemtelennek tartja magát (az etnikai, szexuális és intellektuális értelemben vett másság, idegenség, különbözőség gyakran visszatérő motívuma a könyvnek). A nővér gondolatfutamai hömpölyögnek, írásmódja asszociatív, Ida egyszerűbben, letisztultabban fogalmaz. Regina a személyes dolgok mellett főként politizál és filozofál, a húga a saját életén kívül a falut érintő eseményekről, pletykákról ír. Előbbi individuumként („Magam vagyok magam tájékozódási pontja”), utóbbi a közösség szerves részeként képzeli el magát. Ida perspektívájából Reginát és kettejük családját (bolond szüleiket) is jobban megismerhetjük. Az elbeszélés harmadik narrátora a két lány anyjával hajdanán együtt gyerekeskedő Aranka. Az ő mesélése, melyből megismerhetjük a lányok füvekkel gyógyító nagymamáját, és melyből a megerőszakolásába, a nagymama lelövésébe és szerencsétlenül alakult párkapcsolataiba beleőrülő anyáról is pontosabb képet kapunk, a családtörténet (a két szülőhöz képest Regina és Ida sorsa, bár mind a két lánynak vannak súlyos problémái, felemelkedésként értelmezhető) felé viszi el a textust. A negyedik narrátor Ella, egy prostituált, aki öngyilkossága előtt, a végzetébe már beletörődve ír levelet Reginának – a kiszolgáltatottság, a testi-lelki nyomor egy újabb példájaként. A négy különböző perspektíva révén a kötetnyitó elbeszélés újabb és újabb meglepetéseket okoz, Szécsi gazdaságosan adagolja benne az információkat, ügyesen váltogatja a nézőpontokat.

A következő elbeszélés, a Ködkígyósi hétköznapok egy cigánytelep közösségének szociotörténete, és egy fiatal lány, Anna személyes útkeresésének históriája. Anna szemszögéből, az ő naplója révén avatódunk be az eseményekbe. Ő az elbeszélő: egy harminckét éves, Pesten élő, menő festőnő, akinek azonban számos lelki problémája van – ezért költözik le hónapokra Ködkígyósra, az időből (hiszen hónapokig nem dolgozik, nem megy Pestre) és a térből (szinte senki sem tud a telep létezéséről) kilépve. Intézetben nevelkedett, depressziós, sosem volt még férfival, fél a szexualitástól, s bár cigány származású, harminckét éves koráig nem tudta megtalálni az identitását, s most szeretne végre önazonossá válni, szembenézni önmagával. Részletes betekintést nyerünk a cigány közösség színes, szenvedélyes életébe, a nagy érzelmek birodalmába, egy olyan a hétköznapi valóságot meghaladó világba, ahol a halál és a szexualitás egymás metaforái, s ahol a babonák, hiedelmek, előérzetek beteljesülnek. Anna szempontjából happy enddel végződik a történet: megtalálja párját (a Ködkígyósi hétköznapok egy szexuális beavatódástörténet is) és identitását is, beilleszkedik a helyi közösségbe. Magának az elbeszélésnek viszont vannak gyenge pontjai: a szerelmi részek olykor giccsesek, máskor pedig modoros vagy didaktikus részekkel, életidegen párbeszédekkel találkozhatunk benne. Az első két szöveg (is) számos szereplői véleményalkotást tartalmaz – érdekes, hogy az ilyen jellegű közlések csak a monológokban (a Cigánymandalában) működnek jól, a párbeszédekben (Ködkígyósi hétköznapok) már nem. A monológoknál el lehet hinni, hogy a szereplő gondolatait halljuk; a párbeszédeknél azonban kilóg a lóláb, olyan, mintha a szerző a saját gondolatait, magánvéleményeit erőltetné rá figuráira, ráadásul gyakran olyan hétköznapi szituációkban, amelyekhez egyáltalán nem illik az elvont társalgás.

A Tükörtangó elbeszélője a kiemelkedően művelt (hét nyelven tudó, négydiplomás) Angéla, aki szerelmének, a távoli idegenbe szakadt régésznek, Zénónak írja leveleit. Az olvasás során gyakran érezhetjük, hogy ez a szöveg tulajdonképpen a Cigánymandala ikerdarabja: mintha Regina sorsa ismétlődne meg Angéláéban. Angéla és Regina is a szerelmének ír, stílusuk fecsegős, és az asszociációkra épül, mindent meg szeretnének osztani szívük választottjával, alkoholizálnak, politizálnak, művelt értelmiségiek, s pszichológiai esetek.

A Minden nap este hétkor Dina, egy kilencéves mongolidióta nézőpontjából láttatja az eseményeket. Dina identitása természetszerűleg nem lehet torzulásmentes („Megértem, hogy mi történt velem napközben, megértem, kik mások és mit akarnak, de azt még nem értem, hogy én ki vagyok és mit akarok”), mint ahogy a valóságot is máshogy érzékeli, mint az úgynevezett egészséges emberek. Így bizonyos szempontból ugyanolyan idegen a társadalomban, mint ahogy a cigányok (benne is csörgedezik roma vér, az apja félcigány). Szécsi Magda tollát itt is a részvét és nagyfokú érzékenység vezeti, csak éppen ebbe a szövegbe is beszűrődnek politikai utalások és tudományos jellegű közlések, amelyek eléggé zavarólag és idegenül hatnak.

A Rád bízom magamban a szegénysorból a Kossuth-díjig feltörő hegedűművészről, Teknős Paliról vallanak egykori párjai egy végig némán a háttérbe húzódó kérdezőnek, aki a zenészről készítendő életrajzi könyvéhez gyűjt anyagot a szöveg fikciója szerint. Az öt női monológból egy hiányos, mozaikos életút és pályakép áll össze a gyerekkori szegénységtől, boldog öntudatlanságtól, nélkülözésektől a hírnévig, alulnézetből. Mindenki mást és mást ismer a hegedűsből, ráadásul nézőpontjuk, szellemi szintjük, nyelvhasználatuk, személyiségük meglehetős különbségeket mutat. Pali meghalt már, így nem kapna az olvasó semmiféle fogódzót, melyik nő szavait „higgye el” inkább, de a vallomások után ott áll Teknős „hangos levele”, amely Linához, az első szerelméhez szól, s ezáltal nagyjából tisztán láthatunk. Nemcsak ez a történet, hanem a többi is sugall valamiféle ideális, romantikus képet a cigányságról, annak szabadságáról, életformájának szépségéről, aminek a nyomor, a nélkülözés sem árthat, hiszen az igazi értékek lelki természetűek. A cigány identitás tekintetében radikálisak Szécsi prózái: történeteiben a cigány nő csak cigány férfival érzi jól magát, a keveredésből baj származik. Az elbeszélők álláspontjára a harcosság jellemző: a cigányokat független, meg nem alkuvó népnek képzelik el. A Tükörtangó Angélája például egyenesen azt mondja, hogy „Az asszimiláció (…) egyet jelent az árulással”.

A kötet utolsó írásának, az Útonnak ugyanaz a kiinduló kérdése, mint a többié: „Nem tudtam, hol vagyok, és miért ott vagyok, ahol vagyok.” Az identitását, a létezése és a világ értelmét kereső ember felvetése ez. A hétköznapi dolgoktól elemelkedik Szécsi, a cigányságról is csak érintőlegesen szól, nem politizál narrátora (bár itt is Frommtól Marxig több szerzőt idéz), hanem egy könyvtárosnő (Frida) és egy állása vesztett történelemtanár (András) egymásra találását, kibontakozó szerelmét elmesélve egyetemesebb dolgokra koncentrál, az ősi keleti filozófia tapasztalataira alapozva. Az elbeszélő, Frida szerint minden olyan, mintha már megtörtént volna egyszer velünk korábban, mintha olyan állapotban élnénk, amit egykor már valaki elgondolt. A szerelemről is e gondolkodásmód jegyében beszél, amikor két ember találkozását szükség- és sorsszerűnek írja le. Az ember folyton úton van, az egyik létállapotból a másikba. Erre a folyamatos úton levésre utal, hogy a cigányok eredetére vonatkozó mese befejezetlen. És hogy minden és mindenki átalakul valami és valaki mássá, azt mutatja az is, hogy ennek a mesének az egyik szereplőjét, a cigány törzsfő gyermekét, akit születésétől fogva uralkodásra nevelnek, Morodatamnak hívják, ami visszafelé olvasva Matadorom – tehát a kis trónörökös neve ugyanaz, mint Regina szerelmének a Cigánymandalában…

Nyitólap