Kortárs

 

Pintér Lajos

 

tengerlátó

a csuka villanása

gyermek voltam
a Holt-Tisza partján
nagyapám csónakján
kölcsönfelszereléssel
horgászbot villantó
álltam a jeges Tisza
hátán ladikban
villantózgattam
talán ha tízéves gyerek
villant a téli fény is
villant a fény
a jég élén is
egy csuka kapott
volna horgomra
de leakadt
de továbbúszott
mint a fény
tovavillant a tó vizén

 

jel és jelenés

minden csak
jel – mondják a tudósok
minden csak
jelenés – írja Jékely
jel és jelenés
betű és
égi fény
megférnek verseimben

 

 

levélféle Illyés ürügyén

nem is tudod
mennyire mélyre süllyedtél
a szarban –
gyalázatosan
megírta volt így
levelét
egy politikus
egy miniszter Illyésnek
nevét borítsa feledés

a 60-as években
lehettünk talán
Illyés válaszolt
az Egy mondattal
válaszolt
a Koszorúval válaszolt
életműve
harcolt az
élet nyüve ellen

légy átkozott
politikus
mint ki kutyájához
úgy szólt költőjéhez
kik költők
nyüszítő hű ebek
ha láncon is
de megvédték az
udvart és a kertet
ők őriztek itt
házat és hazát

 

jövendő arc

majd meghalunk
mert nem élünk örökké
de fiainkban
bizton benne élünk
és benne élünk
a hű unokákban
eljövendő
arcukat dicsérem

 

 

 

 

 

 



Nyitólap