Pintér Lajos
tengerlátó
a
csuka villanása
gyermek voltam
a Holt-Tisza partján
nagyapám csónakján
kölcsönfelszereléssel
horgászbot villantó
álltam a jeges Tisza
hátán ladikban
villantózgattam
talán ha tízéves gyerek
villant a téli fény is
villant a fény
a jég élén is
egy csuka kapott
volna horgomra
de leakadt
de továbbúszott
mint a fény
tovavillant a tó vizén
jel
és jelenés
minden csak
jel – mondják a tudósok
minden csak
jelenés – írja Jékely
jel és jelenés
betű és
égi fény
megférnek verseimben
levélféle
Illyés ürügyén
nem is tudod
mennyire mélyre süllyedtél
a szarban –
gyalázatosan
megírta volt így
levelét
egy politikus
egy miniszter Illyésnek
nevét borítsa feledés
a 60-as években
lehettünk talán
Illyés válaszolt
az Egy mondattal
válaszolt
a Koszorúval válaszolt
életműve
harcolt az
élet nyüve ellen
légy átkozott
politikus
mint ki kutyájához
úgy szólt költőjéhez
kik költők
nyüszítő hű ebek
ha láncon is
de megvédték az
udvart és a kertet
ők őriztek itt
házat és hazát
jövendő
arc
majd meghalunk
mert nem élünk örökké
de fiainkban
bizton benne élünk
és benne élünk
a hű unokákban
eljövendő
arcukat dicsérem