Kortárs

 

Pusztai Zoltán

 

Emléklap

 

mit is vetett? árnyékot kereszt helyett,
pénzváltók, galambjósok
szavától visszhangzó templom
falára harci szekérről, vérmezőkkel,
felperzselt városokkal háta mögött,
útban a fórum felé,
s farkastörvényt hirdetve,
selejtnek bélyegzett
lelket a szakadékba,
rabszolgát oroszlán karma elé,
és magvát a félelemnek, amerre járt,
feszületek, kihegyezett karók
árnyékát fényezve lépten-nyomon,
mint udvari zenebohóc lanton a húrt,
mint aki kiszúrt szemekről
dalolt a történelemkönyvekbe
azóta gyöngybetűkkel bejegyzett
históriát: örökzöld hőskölteményt,
mely nem csupán ajánlott,
de kötelező olvasmány rég,
hasbeszélők, szellemi törpék nevével
fémjelzett kisdedóvóban, egyetemen,
ott, ahol egységhez szemernyi kétség
se fér, ha dicsérni dicstelen időket kell.

 

 

 

Romantika

 

bronzba öntött, példaképül állított
tar fejű ámokfutók képmása tekint le rám.
babér övezte méregzöld homlokot fényezni,
tüskéit hullató, fanyelű drótkeféhez,
kantáros kezeslábashoz ez adatott,
s a szúette létra legfelső fokán billegve még,
neonkék égbolt alatt a hír: vérpad és hintaszék
közé feszített célszalagot felmagzott gazban
szakítva zuhan a célba (ha nem fordul vissza)
a lélek a görögtüzek kormozta limeseken,
s ha névre szóló címkével díszített antik
szablyát és selyemzsinórt takar,
köztéri szobrok talapzatán,
romkertek illatát árasztó porfészekben,
porondon sárgán: a romantikus selyempapír.

 

 

 



Nyitólap