Kortárs

 

Kerék Imre

 

Borsos Miklós szobrai

 

Alvó leány

Térdén összekulcsolt karjára hajtva
fejét, szunnyad a lány szűz-öntudatlan.
Madárpihe-mosolyt lebegtet ajka
öröklétnyivé tágult pillanatban.

 

Vénusz születése

Diadallal magasba ívelő
feszes csípők, hóragyogású tompor –
amint lucsoktalan-tisztán elő-
bukkan a szétnyíló tengerhabokból.

 

Bimbó

A szemvakító sugárzásba tartva
kibomló szűzi-fehér szirmait –
lüktető-forró asszonyöl, amint
megnyílik, hogy a gyönyört befogadja.

 

Szabó Lőrinc

Meggörnyedt vállán a mindenség terhét
tartani erő és hit már kevés. –
Sistereg, lobog a szemüveglencsék
fókuszába sűrűsült szenvedés.

 

Kassák Lajos

Nem őt a sors, ő maga kalapálta
konok daccal műremekké a sorsát.
Tölgyfa-egyensúly geometriája.
Korrózióálló-fém-azonosság.

 

Pannónia

Ért gyümölcsök mézét ígérő, enyhe
hajlatok, mellek gömb-harmóniája,
karok, bujtogatók a szerelemre,
ti ringassatok át majd a halálba.

 

 

 

Modigliani: Rózsaszínű akt

 

Érett őszibarack pirkadó héja
ilyen, mint ez az ölelésre hívó,
megadóan elnyúló női test;
duzzadt mellén a rózsaszínű bimbó

fájón sajogva, merészen mered föl,
barnálló hónaljpihéin, az ágyék
sötét bozótján és az összezárt
combok ívén parázsló, szűzi vágy ég;

és nedvesen lüktet a néma száj,
tollmeleg fészke csóknak és mosolynak.
Félig nyílt szemében fölszólító
várakozás lángocskái lobognak.

Már nem is önmaga – anyagtalan
sárga sugárzás, ahogyan a bársony
barnák kontrasztjából bőre kisüt,
hogy maga körül mindent fénybe mártson.

S oly ártatlan és esendő, ahogy
egész lényével forr a pillanatba,
két karját szétterjesztve, mielőtt
megnyílna, hogy a gyönyört befogadja.

 

 

 

 

 

 



Nyitólap