Kortárs

 

Horváth Elemér

 

itt ahol...


itt ahol nem értik a nyelvedet
egyedül itt érdemes leírni
hogy az életnek semmi célja nincs
s keresztülmenni rajta mint a nap
keresztülmegy előtted a mezőn
nap nap után míg besötétedik

a láthatár bűvös és végtelen
mert tudod minden pillanatban hogy
a következő pillanatban véget ér
és holnap kezdődik megint
ugyanaz a nap mező és láthatár

mint tegnap is     nincs benne semmi isteni
hacsak nem az hogy láthatod
amíg látod amíg csak létezik

s tudod nem akarsz többet mondani
mint amit mondasz bármily céltalan
ezen az érthetetlen nyelven is

 

 

 

zsivány a siralomházban


nyújts feléje védő kart
nem nyújtott akkor sem ma sem
tudhattam volna hideg szkeptikus
hogy csoda csak hívőnek adatik
mindenki másnak csak realitás
ha úgy véled ez jóbi attitűd
tévedsz     panaszra nincs okom
a felelősség enyém     vállalom
a múltért és ami még hátravan
nem szándékom hogy megadjam magam
pascali meggondolásból akármi lesz
nem vagyok óvatos sem ideges
latolgató letettem a garast
s konok vagyok tiéd a hatalom

 

 

emlékmű


és összevesztek az ikonokon
hiúságból     hogy ki és mit akart
’56-ban     ámbátor ott se volt
himnusz szózat és ne bántsd a magyart
ezt fújta mindegyik de süketen
hogy ne is hallhassa a másikat
hazafi? besúgó? vagy renegát?
apa és fia közt a barikád
két retorikus évezreden át
torkig vele és nem volt elég
vízözön előtt hangyaboly
duna tisza lajta ipoly
a tulipiros a trópusi kék
szóródj világgá söpredék

 

 

 

téli alkony


a térdemen mint alvó kisgyerek
a szamárfüles pilinszky-kötet
megérintesz s azt mondod csöndesen
havat jósolt a paraszt-almanach
mindketten tudjuk hogy megbízható
tapasztalatokra támaszkodik
ahogy mi egymásra öregesen
az utcán kigyúlnak a villanyok
s ablakpárkányra hullni kezd a hó

 

 

 

talmid khokhem


neki is kitették a szűrét mint nekem
testvérei akiket szeretett
s kik ugyanúgy identitásukat
próbálták menteni az idegen
környezetben mint ő az értelem
absztrakt világában (ezért kiátkozott
a közösségéből)     reménytelen
kísérlet mint a párhuzamosok
találkozása nincs oly végtelen
ahol ilyesmi megeshet (ma sem)
köztünk örök globális szakadék
s törékeny híd végső nihil felett
az életünk     a verseink
nem hiszek tudok nem tudok hiszek

 

 

 

a ragyogás könyve

(zohar)


gróf úr nem tudom hogy olvasta-e
ezt a kiátkozott zsidót aki
mint ön ki merte mondani
hogy isten nincs és még csak nem is
személyes okokból (mint ön púpja miatt)
hanem elfogulatlan gondolat
józan logikus eredményeként
s haláláig kötötte az ebet
a karóhoz (értsd ateista volt)
és kibírta a brutális magányt
ami a hitéből következett
(se költészet se ifjú szilvia
nem környékezte meg soha)
a többi kabbala és kvantumfizika

 

 

 

gyümölcs


hölderlin izzó azúrja alatt
ahol a halhatatlan istenek
bámulják a teremtményeiket
aranylik az augusztusi határ
déli teljében a komoly gyümölcs
készülődik a gyökereihez
te sem másként     nézel visszafelé
tudod hogy rajtad kívül van a por
ahonnan vagy s egyedül te
a teremtmények között megfogalmazod
hogy visszatérsz ahogyan megígérted
örök múló parányi végtelen
ami voltál s bár teljesen nem érted
tudod hogy vagy s tudod nem győzelem

 

 

 

 



Nyitólap