Kortárs

 

Vasadi Péter

 

Róla s rólunk

 

Ha nem ő, akkor ki?
Baráti kényúr? Kisfiús király?
Oscaros Madonna? Nemzetvezető?
Egy kattogó fejű kigyúrt?
Bájgúnár? Gigantikus Fallosz
bearanyozva Las Vegasból,
aki a földet körülhajózza,
s tud golfozni is? Körötte
karján muffal a leánykák
táncoló kara? Jurop-Heródes
Audiban vagy Nabukodonozor,
a Világ-Egyetem új rektora?
A gyermekek-barátja énekes?
Arcán
csontra fehéredő halálzaj.

Ha nem azt, akkor mit? Hogy majd
jövőre? Tíz évre rá? Legközelebb?
Persze veletek, hogy legyen mind
tömöttebb, mélyebb, igazabb?
Garázsban öt kocsi, röpködő
fotel a feneked alá, a kertben
pezsgős falikút, pisztáciás
vodkában ricsajgó piranhák,
és ugye rémhír, hogy egyszer
te is
földobod hideg két talpadat?
S vége? Igen. Vagy vége sem?
Akkor ami előtte, mi? Hogy
hívják? Szélrózsa? Miért?
A kérdezők csak méla seggfejek,
a többi élvez, félórás orgazmust
kever, kutyul, s makog; életrevaló.

S a vak? A béna? Beteg? Ahogy
naponta csoszog fogatlanul a
kakaóért. Méltóztassék végre
megdögleni? Tűért könyörögjön?
Nekik nem jár zene, kalács, ölelni
kar, gyöngéd szavak, mindössze
kettő; három csak ünnepen.
Párnája lehet köpetes?
Gatyája húgyos? Körme
ne nőjön? Ő nem kérhet
elmajszolni banánt,
kekszet birsalmasajttal?
Ha nem, fúrjatok a magmához
lyukat, s TNT-vel tömjétek
dugig.        Nem kell gyufa.
                  Pukkanni fog.

S ha nem úgy – hogyan?
Lágyabb legyen? Finomabb?
Engedékenyebb? Kedvemre "más"?
Másoknak másabb? S kemény is,
mint fölszedve utcakő, vörös
kamásnis, lobonccal, hófehérben?
S ne mondjon jajt a simlisekre?
Legyen bűvész, kápráztató, s igyon.
És lássa be: nincs gyűlöletesebb
a tisztaságnál, ami kétélű kés,
s forgatják ellenünk. Különben
mit papoltok? Nincs bűn, nincs
csalás, se hűségeskedés; de van
nézőpont, helyzet s joghézagok;
az egyén szabad.
Ez vastörvény, hát légies.
Kísért, és mindenütt uralkodik.
És megfeszíthetetlen.

S ha nem akkor, mikor?
Lehetne soha. Vagy 5000-ben.
Egyáltalán – minek? Kérte valaki?
Nélküle nem volna jobb?
E tényleg vérszegény kísérlet
újra s újra kudarcba fúl.
Abban is, aki komolyan veszi.
Hacsak nem éppen ettől él.
S minden edényt nem átall
összetörni. S beszivárog
a hajszálrepedéseken, léttel
árasztva el a fáradt létezést.

Megnyúlt szakajtó-ágyban alszunk.
A baldachin-világ beroggyant.