Kortárs

 

Lászlóffy Csaba

 

Rokokó búcsú

Csokonai a halottas ágyon

(Choriambus és anapesztus sorkapcsolatok)

 

Nem sokat ér csontváz –
tested (a kincs), ha halál
várja; te tudtad ezt
még mielőtt a kevély
nagy szerelem végzett
volna veled. »Kezemet
és ölemet béklyó
nem nyomorítja tovább!«

hitted-e, balgán, míg
záporozott tilalom?
Homlokodon rontás,
átüt a fájdalom is.
S bárha a szempillák
árnyakat űznek, a könny
gyöngyszemein lángra
gyúlva lebeg a gyönyör.

Amivel, amiért – Lilláról utolszor

(Glükóni versszak)

 

Mit hajít ma eléd a kéz?
Koncot vagy eledelt – gyanús,
hamis rajta a hártya is;
         képzeld
magad elé őt:

hazugsága vigasztaló.
Mondj ellent neki, és dühe
már
húzná a reteszt reád.
         Börtönőröd! – elég egy

le
nem nyelt szavad. Érdemet
szerezhetsz, ha alázatod
nagyobb, mint az agy és a szív
         éhe
. Az, amiért élsz.