Kortárs

 

Nagy Gáspár

Egy lehetséges Határ Győző-képlet

[88 = Ľ + Ľ]

Most, borongó őszidőben s nem máskor,
két szilárdan álló 8-asát bámulom,
mint ama – nevezett Weöres révkalauz
utószó-lámpásával is megvilágított –
legendás
Hajszálhíd spirálvonalúra
épített pilléreit.

De lám, maga fekteti vízre sebesen
évei 8-asait, s tempóz velük
álmai matracain a nyílt tenger iránt,
mint aki le nem késheti már
az egyszeri bálna-csatlakozást:
végtelenből hasít a végtelenbe.

Bizony kifog időn s dimenziókon,
mert szóterelő, ritmusrengető
kedve s mámora hajtja,
s páfrány-propelleres bajusza is röpíti
már a kettős végtelenbe…

És ne legyen kétségünk: odaér!

(2002)

 

Még szeretném elnapolni

Mert tudom én
hát hogyne tudnám
ki előtt kell majd
akkor meghajolni
a láb ugyan remeg…
nem akarnék neked
most erről sokat
papolni

sietni kell szívem
nyomás hát
gyorsan csomagolni
csak ami fontos…
hiszen nyár van
nem kell most
fölös cucc
meleg holmi

ha fönt leszünk
füledbe súgom
szeretnék most
innen lenézni
s ami veszélyes
vagy éppen tilos:
a Világ ablakán
még egyszer kihajolni

utazók vagyunk tudom
szomjas vándorok
ha végül megérkezünk
illik majd kipakolni
de amaz utolsó utat
vagy napot (a kedvedért is)
még nagyon szeretném
elnapolni.

 

Valaki hangja

Már
csak
a
hangját
hallom

szólnék
hozzá
de
elcsuklik
a hangom

:

megmaradt
mégis
nekem

ezen
az
egyetlen
törölhetetlen
hangszalagon

 

vissza