Bertók László
Olvad, odafagy
(1)
Tűvel szurkálja,
szitán át hullik a hó
zsibbadó tájra.
(2)
Nedves az orra,
levizel mindent, aztán
meg-megszagolja.
(3)
Üti a tálba,
hetek óta sehol a
tojás sárgája.
(4)
Olvad, odafagy.
Alacsony kályha mellől
süt a téli nap.
(5)
Koszos jégbordák.
Kifeszítve a mellek.
Csúszkál az ország.
(6)
A lengedező
lyukas lobogón néz át
egy havas fenyő.
(7)
Hófüggöny föl, le.
Tomboló tengert játszik
az udvar öble.
(8)
Ceruza? Papír?
Mit ér, ha a hóra a
rigó lába ír?
(9)
Gombot kötni rá,
eldugni a semmit az
árnyéka alá.