Kortárs

 

Tornai József

Spirituálé

azt mondták
ne adjam ki magam
én egyre jobban kiadom magam
egyre jobban kiadom
egyre jobban

azt mondták
jaj te istennek keserű magú gyümölcse
jaj te istennek keserű magú
te istennek keserű
te istennek ó jaj

azt mondták
nincs az istennek
vérengzőbb vadállata
nincs vérengzőbb mint te

azt mondták
ne adjam ki magam
én egyre jobban kiadtam magam
egyre jobban kiadtam
jaj én istennek keserű magú gyümölcse
istennek vérengző vadállata
nincs az istennek vérengzőbb vadállata nálam

én egyre jobban kiadtam magam
jaj én egyre jobban kiadtam
én egyre jobban
jaj istenem
én egyre jobban

azt mondták
nincs az istennek vérengzőbb vadállata
nincs keserűbb magú gyümölcse
azt mondták
nincs keserűbb
vérengzőbb

egyre jobban kiadtam magam

 

Csak az iszap-szavú, menyhal-szavú

Az ami a vér-írásos átkunk:
semmit se látunk
jó és bűn, teremtődés és rothadás,
zuhanás és boldog keringés fölött,

pedig minden istenünk tudja,
itt csak az iszap-szavú, menyhal-szavú
Nagy Hullám hömpölyög.

 

Adyval és mindenkivel

„És Ady akkor kétségbeesésében
széttépte a gyerekkori Bibliát” –
olvasom, és hirtelen érzem,
hogy nekem ő olyan, mint Szent Ferenc
megtépett énekesmadara, Piaf,

az alkoholista, kábítószeres,
örökké szeretkezni vágyó némber,
ki istenszomját nem elégíthette ki soha.
Adyt én olyan „asszonyi” lélekként szeretem,
kiben
egy a „veres fenevadon ülő
Nagy Parázna” és Szűz Mária.

Ő az én régi, kamaszláng-szerelmem,
mióta viselem szavait és életét,
ezt a vajákos, föltörhetetlen
jelet, mitológiát, sötét

példáját jósorsnak és bukásnak,
tűzijátéknak, melyet csak ilyen
táltoslény vétkezhetett össze magának
elért óceánja förtelmeiben.

Ady nekem hős, tiszta, szent,
de megvert, kárhozott és átkozott:
féltem tőle minden percemet,
de kőoltárára fehér galambot hozok.

Jobban szeretem önmagamnál,
pedig tudom már fáradtan, öregen,
hogy a Nagy Szellem, a halál is itt áll
mellettem és viszi az életem

oda, hol Adyval és minden kivel
az ürességen túl, találkozom,
újból és újból elborulva-remegve
a teremtés lármás igéit
sorra kioltó sugallatokon.

 

vissza