Kortárs

 

Utassy József

Tiszta beszéd

A hold, Isten toronyórája
elütötte az éjfelet.
Nem kulcsolom kezem imára,
nem gyónok, és nem térdelek.

Megadatott, hogy látva lássam,
és halljam a rög énekét.
A tenger volt egyetlen társam,
a tenger: a tiszta beszéd!

 

Balassiáda

Nem köthet senki gúzsba:
sem Isten, se a múzsa!

Drága Balassi Bálint!
Pegazus-paripám nincs.

Ballagok Esztergomba
sírodhoz bandukolva.

Fejet hajtok meg térdet.
Vándorút, hozzá térj meg!

Innen eliszkol Isten,
liheg, lohol a lélek,

sodor magával minden
vakhitet, álszószéket.

Nyisd föl szemünket, nyisd fel!
A haláltól se féljek.

 

Öt haiku

Hogy van-e Isten?
Töprenghetsz rajta, elmém,
bolondulásig!

*

Hányszor de hányszor
nekivágnék az útnak!
Elém állsz holtan.

*

Fényes fák alatt
rigófütty bandukoltat.
Csurig a szívem!

*

Leszentül a nap.
Ezer csillag vigyáz rám.
Tollamért nyúlok.

*

Arcom falfehér,
remeg a kezem, lábam.
Megestvéledtem.

 

vissza