Kortárs

 

Határ Győző

La vida es sueno

Ferencz Győzőnek

a lét a lét: fogyó nyalóka
nyalod ameddig nyalhatod
ha semmid nem fáj úgy heuréka
ne dohogj nincs panaszra ok
ülsz áll
sz nincs sajgó testhelyzeted
jársz-kélsz a házban nem kell a bot
heuréka – élsz! ládd mi jó neked:

létnyalvást nyalogathatod

fogy? hadd fogyjon: ne gondolj vele
szopva olvad a Nyalóka Lét
s bár itt-ott nyelveden üres nyele
csak telik belőle ünnepi hét
csüggve-csüggj rajt’ mint anyacsecsen
míg volt anyád – emlő-adó
úgy meg nem imlet senki-semmi sem

ó Tej-Lét te szájba-olvadó!

a Lét Nyalókája versszegény
lantot elejt pengetni felejt
hanyatt könnyű annak aki vén
s tudja: minden költemény selejt
nem hasgat semmid: még élsz-mozogsz
s világ csudájára:
v a g y
elcsurran nyálad – aludni fogsz

becsüld meg életálmodat

 

Pályatévesztés

Makovetz Imrének

a Tuskólábút kit ötvenhárom éve
immatrikuláltak
az egyetemen
azzal kötték Tudás Jászola elébe:
nagyralátó új
Vitruvius legyen

ő meg hármasával hágván a fokokat
úgy száguldoz aulán
díszlépcsőkön át
hogy megfordul benne Ok és az Okozat
– Humaniórákra
cseréli honát

rég volt igaz se volt! ár sodorta vitte
– évek uszadéka
oly szedett-vedett! –
ha írta – forgatta: mind szerette-hitte
tegnap még körünkben
délcegeskedett

még megmászta könyvtár görgő lajtorjáit
vaksin ókumlálva
fóliánsokat
ma már csak mint az ki pihenésre vágyik
kancsalul bekukkant
loppal látogat

jó szigetországban van kosztja szállása
Matuzsálem-kort ér
esztendő híján
jártányi ereje se – dolga-ellássa:
rőt ülőgumóján
deres pávián

 

vissza