Kortárs

 

Müller Rolf

A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986 – II.

 

6.

Kulturális alosztály

Feljegyzés

Knopp András elvtárs részére

Az írószövetség titkárságának mai ülésén döntés született arról, hogy augusztus 21-re összehívják az elnökség rendkívüli ülését. A határozatot az indokolta, hogy harminckét tekintélyes író egy beadványban kérte rendkívüli választmányi ülés megtartását a Tiszatájjal kapcsolatos események miatt. Az alapszabály értelmében rendkívüli választmányi ülés előtt össze kell hívni az elnökséget. Ennek alapján a tervezett rendkívüli választmányi ülésre várhatóan szeptember elején kerül sor.

A harminckét aláírást felsorakoztató beadványt információink szerint Nagy Gáspár szerkesztette50, szövege – körülbelül – így hangzik: Alulírottak, az írószövetség választmányának tagjaival az alapszabályban biztosított jogunkkal élve kérjük rendkívüli választmányi ülés sürgős összehívását. Kérésünket a magyar irodalmat ért súlyos sérelem, a Tiszatáj betiltása indokolja. A beadványt aláíró Vészi Endre megjegyezte: csak az első mondatot írja alá, a másodikkal ugyanis nem ért egyet. A szöveget a kommunista aktíva néhány tagja is aláírta (Mezei András, Veress Miklós).

E napirendi pont vitája során félreérthetetlenné tettem: az elnökségi ülésen a kulturális kormányzat képviselői nem lehetnek még új információk birtokában, csak a már mindenki számára ismeretes tényeket ismételhetjük, ezért félő, hogy az ülés valamilyen – senkinek sem kedvező – demonstráció fórumává válik. A titkárság tagjai egyébként maguk sem látják értelmét ennek az elnökségi ülésnek, döntésüket mindenekelőtt az magyarázza, hogy rendkívüli nyomás nehezedik rájuk, s ennek – kénytelen-kelletlen – engednek.

Budapest, 1986. augusztus 5.

Balogh Ernő

 

7.

Kulturális alosztály

Feljegyzés

Berecz János51 elvtárs részére

Augusztus 21-én – Hubay Miklós elnökletével – rendkívüli ülést tartott az írószövetség elnöksége. Napirenden a választmány ülésének összehívása szerepelt, melyet a Tiszatájjal kapcsolatos események miatt harmincnégy választmányi tag kért. Az elnökségi ülést megelőző titkársági ülésen – a kommunisták aktív és hatásos közreműködésével – sikerült elérni az új alapszabály-tervezet több vállalhatatlan pontjának módosítását.

A napirendi pont vitája feszült hangulatban kezdődött. Az elején szót kérő – s mindvégig nagy aktivitást tanúsító – Csoóri Sándor egyértelműen jelezte: „végzetes rossz lépés” volt a Tiszatájra vonatkozó döntés, melyről a közvélemény – Vajda elvtárs interjúja révén – hamis tájékoztatást kapott. Utalt arra: a kezdeményezés semmi esetre sem lehet – az ilyen ügyek „dramaturgiáját” ismerve – a Csongrád megyei Pártbizottságé, az eljárást szerinte a legfelsőbb szinten indították el. Megemlítette, hogy az intenciókat valószínűleg Kádár János elvtárs adta, akit bizonyára nem megfelelően informáltak a Tiszatájban megjelent írások valódi jelentőségéről. (Fekete Gyula azt is tudni vélte, Kádár János elvtársnak piros ceruzával aláhúzva adták át Nagy Gáspár versét.) Knopp András elvtárs határozottan elutasította ezt a feltételezést, mely a továbbiakban így már nem került szóba.

Csoóri Sándor a továbbiakban kiemelte, hogy az igazi felelősök a „közvetítők”, akiknek ezt az ügyet „földelniük” kellett volna, s akik nem adtak szerinte kellő tájékoztatást az írók hangulatáról, az ilyen intézkedések következményeiről. A döntés tovább mélyíti az írótársadalom és a politika közötti szakadékot, viszonyukat Csoóri Sándor egy rossz házassághoz hasonlította, melyben már egyik fél sem bízik a másikban, s minden esemény újabb konfliktusra ad ürügyet. Ugyanakkor utalt arra, hogy az még esetleg elfogadható kompromisszum lenne, ha a lap néhány hónapig nem jelenik ugyan meg, de a szerkesztőség összetétele nem változik.

Csoóri Sándor felszólalása nyomán vita bontakozott ki arról, hogy milyen időpontban lenne célszerű a választmányi ülést megtartani. Csoóri Sándor mindenképp azt erőltette volna, hogy még a Csongrád megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának augusztus 29-i ülése előtt hívják össze a választmányt, s így nyomást gyakorolhassanak a testületre. Knopp András elvtárs azonban figyelmeztetett arra: egyáltalán nem biztos, hogy az ügy augusztus 29-én lezárul, másrészt egy párttestületnek jogában áll eldönteni; üléseiről mit és milyen formában hoz nyilvánosságra. Hangsúlyozta: a rendkívüli választmányi ülésnek nem látja értelmét.

Fekete Gyula ismét felvetette, hogy miközben a kulturális politika – úgymond – támogatja a „kultúrszemetet”, üldözi azokat, akik a nemzet szempontjából fontos kérdésekben hallatják szavukat. Példaként említette a Liget bezúzását, a Hitel c. lapterv sorsát, valamint a Tiszatáj ügyét. Szólt arról, hogy azért kért egy beszélgetést Kádár János elvtárstól, mert szerinte az irodalom kérdéseiben az illetékesek félreinformálják őt.

A hozzászólók megegyeztek abban, hogy a Tiszatájjal történteket indokolatlannak, a komolyabb konzekvenciákat pedig vállalhatatlanoknak tartják. Ugyanakkor több elnökségi tag józanabb, felelősebb hangot ütött meg, mint Csoóri Sándor vagy Fekete Gyula (Bodnár György, Tatay Sándor, Cseres Tibor, Domokos Mátyás, Simonffy András, Hernádi Gyula). Az eddigi lépésekkel viszont senki sem értett egyet, kizárólag Garai Gábor említette igen óvatosan: Nagy Gáspár versének publikálása hiba volt, de a vele éles polémiát kezdő Fekete Gyula támadására visszavonult, s kijelentette: a szerkesztőség összetételének megváltoztatását ő sem ítélné helyesnek. Az elnökség kommunistái vagy el sem jöttek (Ördögh Szilveszter, Bertha Bulcsu), vagy pedig végig hallgattak (Jovánovics Miklós, Garamvölgyi Károlyné). Varga Csaba megnyilatkozásaiból egyértelműen kiderült: nem ért egyet az eddigi intézkedésekkel.

Többen említették ugyan, hogy a választmányi ülésen el kellene kerülni a politikával való konfrontációt, ennek előfeltételét azonban abban látták, [hogy] az ügy súlyosabb következmények nélkül lezárul[jon]. Kiemelték, hogy az ilyen döntések hátrányosan befolyásolják az írószövetség közelgő közgyűlésének előkészítését. A vita során néhányan azt sugalmazták, a Tiszatáj ellen valamiféle „koncepciós per” folyik, s elvitatták a politikától a versértelmezések jogát.

Napirenden kívül Csurka István felolvasott egy nyilatkozatot, melyben Vajda György elvtárs Magyar Nemzetben megjelent interjújának52 reá vonatkozó részével polemizált. A nyilatkozat lényege szerint nem neki, hanem a politikának kell megváltoznia. Szövege szerint Csurka immár kivárja, amíg „megszűnik a magyar kulturális életben a diszkrimináció, a tehetségek szüntelen és tervszerű elgáncsolása, a magyarellenesség, a dilettánsok dáridója a magas posztokon, a középszerűség és tehetségtelenség és akarnokság favorizálása, a vezetés eszmétlen, vegetáló kapkodása, szakszerűtlensége és anyag-, ember- és pénzpazarlása”. Csurka tehát maradéktalanul kitart vitatott nézetei, lépései mellett. Szavaihoz azonnal csatlakozott Csoóri Sándor, hangsúlyozta: ezt a nyilatkozatot ő is megírhatta volna, s lehet, hogy meg is írja. Érzékelhető, hogy Csoóri Sándor és köre a kulturális politikával szembeni éles – minden korábbinál keményebb és elszántabb – konfrontációra, látványos szakításra törekszik.

Az elnökség végül úgy döntött, hogy szeptember 8-ra hívja össze a választmányt. Várhatóan ezen az ülésen el fognak szabadulni az indulatok. Fekete Gyula említést tett arról, hogy olyan – a választmányhoz címzett – levelek vannak a birtokában, amelyek tiltakoznak a Tiszatáj-ügy, illetve Csurka szilenciuma miatt, felolvasásuk tovább szítja majd a hangulatot. Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a választmány a kulturális politika lépéseit elítélő határozatot hoz. A kommunisták feltehetően ismét igen visszafogottak lesznek, s a velük szemben álló csoportok kerülnek hangadó pozícióba. Már az elnökségi ülésen is egyedül Knopp András elvtárs vitatkozott a számunkra vállalhatatlan nézetekkel, törekvésekkel. A választmányi ülésen pedig szinte bizonyosan hiányoznak majd a racionális érvelés, a meggyőzés, a józanságra való hatásos hivatkozás feltételei.

Budapest, 1986. augusztus 25.

Balogh Ernő

 

8.

Radics Katalin elvtársnőnek,

az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és

Kulturális osztálya vezetőjének,

Budapest

Kedves Kati!

Engedd meg, levélben zavarva Téged, hogy – a segítés szándékával – röviden kifejtsem a Tiszatáj-ügy legújabb fejleményeivel kapcsolatos véleményemet. Az indít erre, hogy szegedi ismerőseimtől olyasfélét hallottam: a konfliktus „megoldását”, a személyi változásokon túl, a folyóirat profiljának radikális megváltoztatásával vélik megoldani.

Idézőjeles és feltételes fogalmazásom is érezteti: félek, hogy rossz irányú és beláthatatlan negatív következményekkel járó döntés lenne, ha valóban ilyen születne. Vörös László s helyettese megérdemlik a felelősségre vonást – mindenekelőtt pártfegyelmit adatnék nekik –; bebizonyították, hogy politikailag alkalmatlanok a vezetésre, tehát menniük kell. De az, hogy ezért „büntetésül” (kit büntetünk?) megszűnjön a Tiszatáj elsődlegesen irodalmi profilja, súlyos tévedés lenne, mert:

1. Ellentmondana – mindenekelőtt – összes belső és nyilvános kritikánknak, elvünknek, hiszen ez idáig a lap politikai hibáit s nem irodalmi jellegét, arculatát bíráltuk. Emellett a legrégibb, legtekintélyesebb vidéki lap; az átalakítással egy egész – vitatható, de nem fölszámolandó – irodalmi irányt is „kizárnánk”. A gyengeségünket demonstrálnánk: az irányzattal nem tudnánk mit kezdeni!

2. Megszűnne egy szépirodalmi-művészeti műhely, s ez a mai – amúgy is sok „kultúraellenes”, technokrata, kommercializálódási tünetet hordozó – időszakban értelmetlen áldozat, emellett hatásos érv a konzervatív, romantikus ellenerők számára. Demagóg módon még a kulturális élet mai vezetőinek eredeti foglalkozását, szakmáját is kijátszhatnák érvként a „motívumok” között.

3. A profilváltozással, a Tiszatáj, mint irodalmi orgánum megszüntetésével azok túlnyomó többsége sem tudna egyetérteni a szellemi életben, akik élesen vitatkoztak s vitatkoznak a lappal, illetve akik indokoltnak tartják Vörösék politikai és adminisztratív felelősségre vonását. A frontvonalak így teljesen összekuszálódnának, az elkötelezett tisztességes írók többségével, tekintélyes kommunista irodalmárokkal is szembekerülne az irányítás. Mindez általában is elkerülendő, de a „30. évforduló” heteiben, a Csurka-üggyel egyidejűleg egyenesen kockázatos. Ellenségeink pozíciói javulnának, s végképp veszélybe kerülnének 30 év irodalompolitikai vívmányai.

Tudom, hogy a helyzet súlyos, hogy gyakran „rossz” s „még rosszabb” között kell s lehet választani. Új irodalmi főszerkesztő kinevezése esetén esetleg bojkottra is lehet számítani, de ez, illetve a Tiszatáj irodalmi színvonalának csökkenése sokkal kisebb rizikó, mint egy profilváltás nyomán a fent említettek eszkalációja. Megoldás lehetne esetleg az is, hogy a most életbe lépett sajtótörvény alapján lejártnak tekintjük Vörös László kinevezését, s az övét nem újítjuk meg. De föl is lehet menteni azonnali hatállyal, s utódot kinevezni helyébe. Kapjon azonban „végre” pártbüntetést is, ha valaki folyamatosan megsérti a párt eszmei, ideológiai, politikai és cselekvési egységét. De ne szenvedjen kárt az irodalom, az irodalompolitika, a szövetségi politika! A profilváltozás ugyanis – objektíve – ezt, s nem az egyének politikai vétségének megtorlását szolgálná. A kár nemcsak irodalmi, hanem „összpolitikai” lenne. Ezért is remélem, hogy a Szegedről hallott hír pontatlan, illetve nem végleges döntésre utal.

Kedves Kati! Szeretném, ha levelemet akként olvasnád s értelmeznéd, ami: vagyis nem az Osztály volt munkatársának kéretlen tanácsadásaként, beavatkozásaként, hanem egy felelősséget érző s vállaló kommunista véleményeként.

Kérlek, hogy írásomat mutasd meg Pál Lénárd és Berecz János elvtársaknak is. (Köszönöm!)

Budapest, 1986. szeptember 1.

Elvtársi üdvözlettel:

Agárdi Péter53

 

9.

MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE

Budapest, 1986. szeptember 26.

 

Tisztelt Pál Elvtárs!

A Magyar Írók Szövetsége választmánya 1986. szeptember 8-i rendkívüli ülésén állást foglalt a Tiszatáj folyóirat ügyében. Testületünk megbízásából átnyújtom a határozatot, illetve az állásfoglalást tartalmazó iratot, s kérem az abban foglaltak támogatását.

Az állásfoglalás szövegét a rendkívüli ülésen megjelent 42 választmányi tag írásban megismerte, s azt 38 változtatás nélkül elfogadta.

Néhány kiegészítő észrevétel, illetve javaslat érkezett titkárságunkhoz: Buda Ferenc, Göncz Árpád, Kertész Ákos és Nagy Gáspár választmányi tagoktól.

Csupán tájékoztatás végett idézem az észrevételek közül azt, amely az állásfoglalás szövegét érdemben érinti, s amellyel a módosítást indítványozók közül egy másiké is egybehangzó volt:

„A rendkívüli ülésen elhangzottak alapján a választmány arra kéri a politikai vezetést, hogy a lap folytonosságának biztosítása során vizsgálja felül a Tiszatáj és szerkesztősége ügyében hozott döntéseket, s vegye fontolóra az irodalom s az írók szempontjait és érdekeit is.”

Elvtársi üdvözlettel:

Hubay Miklós

 

A Magyar Írók Szövetsége választmánya rendkívüli

ülésének határozata

A Magyar Írók Szövetségének választmánya 1986. szeptember 8-án rendkívüli ülésre ült össze. Ezt a választmány 32 tagja aláírásával kérte. Az ülésen a választmány 42 tagja jelent meg, bár néhányan az aláírók közül is távolmaradtak. A rendkívüli választmány egyetlen napirendi pontja a Tiszatáj ügyének megtárgyalása volt.

A többórás alapos, olykor szenvedélyes, de legtöbbször önmérsékletet tanúsító vita után az a vélemény alakult ki, hogy az ország jelenlegi nehéz helyzetében kerülni kell az irodalom-politikai ügyek kiélezését. Az ülés lefolyása ezt a szándékot megfelelően tükrözte; a vita a nemzeti felelősség vállalásának jegyében folyt le.

Az elhangzottak magukba foglalták a folyóirat megjelenésében közvetlenül és közvetve érdekeltek kérdéseit és félelmeit, elemzéseit és javaslatait. Rámutattak arra, hogy az évtizedek óta kialakult folyóiratrendszerben – melynek gazdagsága kultúránk egyik páratlan értéke – a Szegeden megjelenő Tiszatájnak nemcsak sajátos arculata és rangja, de pótolhatatlan szerepe is volt.

A választmány vitájában többen is úgy találták, hogy az ügy körül sok olyan politikai gyanúsítás és vád kering, amely már nemcsak a Tiszatáj szerkesztőségét, hanem közvetve a magyar irodalmi életet és így az Írószövetséget is érinti. Ezektől a jelenségektől a választmány rendkívüli ülése többek felszólalásában elhatárolta magát. Éppen ezért a választmány több felszólalója szorgalmazta a politikai vezetéssel való közvetlen és személyes párbeszédet.

Annak ellenére, hogy a felső szervek távolmaradtak a rendkívüli választmányi ülésről, a választmány a sérelmi politika helyett a jobb megoldások politikája mellett foglalt állást. A választmány kifejezte azt a szándékát, hogy – különös tekintettel a közelgő közgyűlésre – a valóságos ellentétek le nem tagadásával oszlassuk el a félreértéseket.

Ezekből a meggondolásokból a következő állásfoglalás alakult ki:

1. Az Írószövetség választmánya komoly aggodalommal kíséri figyelemmel a Tiszatáj körüli eseményeket. Az irodalom ügyének féltése váltja ki ezt az aggodalmat. A választmány tagjainak egyöntetű megítélése szerint ugyanis a Tiszatáj a legszínvonalasabb magyar lapok egyike, amelynek komoly érdemei vannak mind a hagyományok őrzésében, mind az élő irodalom fejlesztésében, a szocialista s nemzeti értékek támogatásában, tudatosításában és terjesztésében, nem utolsósorban a szomszéd országokhoz fűződő viszony ápolásában, a kapcsolatok elmélyítésében.

2. Az Írószövetség választmányának meggyőződése, hogy a politikailag felelős szervek hivatottak megítélni a lap bizonyos közleményeinek politikai szerepét, súlyát. Bizalommal van a politikai vezetés iránt, s tudomásul veszi, hogy tágabb politikai összefüggésekben nézve, bizonyos közleményeknek olyan nemkívánatos szerepe és hatása lehet, amit a lap szerkesztői nem vettek észre, nem gondoltak át, és ez elkerülhetetlenné teszi a politika részéről a határozott fellépést.

3. A rendkívüli ülésen elhangzottak alapján a választmány arra kéri a politikai vezetést, hogy a lap folytonosságának biztosítása során vizsgálja felül a Tiszatáj ügyét, és tegye mérlegelés tárgyává az irodalom szempontjait és érdekeit.

 

Hubay Miklós elvtárs részére, 1986. okt. 8.

Magyar Írók Szövetsége

Budapest

Kedves Hubay Elvtárs!

Pál elvtárs megbízásából válaszolok szeptember 26-án kelt levelére, amelynek mellékleteként megküldte az Írószövetség szeptember 9-i választmánya ülésének állásfoglalását.

Biztosíthatom, hogy a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat szerkesztőségének tevékenységét az erre illetékes pártszervek körültekintően mérlegelik és figyelembe veszik a folyóirat irodalmi és kulturális értékeit, amikor a politikai követelményeket meghatározzák.

A folyóirat ügyében illetékes államigazgatási szerv tájékoztatni fogja az írószövetség Elnökségét a szerkesztőség vezetésére vonatkozó elképzeléseiről és az Elnökség véleményének ismeretében fogja állásfoglalását kialakítani.

Elvtársi üdvözlettel:

Radics Katalin

 

10.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Szeged, 1986. október 31.

Csongrád megyei Bizottsága

MSZMP Központi Bizottság

Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály

Radics Katalin osztályvezető elvtársnő

Budapest

Kedves Radics Elvtársnő!

Tájékoztatásul megküldjük az MSZMP Csongrád Megyei Végrehajtó Bizottsága 1986. október 24-i állásfoglalását a Tiszatáj című folyóirat szerkesztési koncepciójáról.

Mell: 1 pld állásfogl.

Elvtársi üdvözlettel:

Dr. Koncz János

megyei titkár

 

MSZMP Csongrád Megyei

Végrehajtó Bizottsága

Szigorúan bizalmas!

Készült: 1 gépelt +

19 sokszorosított pld-ban

VB 25/6/1986.

H. 53.

Az MSZMP Csongrádi Megyei Végrehajtó Bizottsága 1986. október 24-i

állásfoglalása

a Tiszatáj című folyóirat szerkesztési koncepciójáról

Az MSZMP Csongrád Megyei Végrehajtó Bizottsága egyetért azzal, hogy a Tiszatáj a Csongrád Megyei Tanács havonta megjelenő folyóirata legyen, amelyet a lapalapító megbízásából a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat ad ki.

A megyei párt-végrehajtóbizottság egyetért azzal, hogy a Csongrád Megyei Tanács – mint alapító – a Tiszatáj című folyóirat célját, jellegét és szerkesztési koncepcióját a következőkben határozza meg.

1. Folytassa és fejlessze tovább eddigi – közel négy évtizedes – működésének értékes hagyományait, őrizze meg igényességét, színvonalát és a magyar kulturális életben kivívott rangját, váljon a Csongrád megyében élő alkotók és társadalomtudósok inspiráló szellemi műhelyévé.

2. A Tiszatáj – jellegét tekintve – irodalmi, kulturális és társadalompolitikai folyóirat legyen.

3. Tartalmi, szerkesztési koncepciója – az MSZMP Csongrád Megyei Végrehajtó Bizottsága 1986. augusztus 29-i határozatát figyelembe véve – az alábbi elemeket tartalmazza:

– Válogasson a magyar kultúra egészéből, közöljön a magyar irodalom jeles alkotóinak értékes munkáiból. Ápolja a magyar irodalom értékes örökségét, haladó hagyományait. A mai élő irodalomból történő válogatást tartalom és stílusjegyek tekintetében kellő nyitottság jellemezze. Foglalkozzon az irodalom mellett a társművészetek, a művelődés és a társadalomtudományok korunkban jelentkező aktuális kérdéseivel. A válogatás és közlés a szocialista értékrend, a minőség, továbbá a párt szövetségi politikája szellemében történjen.

– Mutassa be a szomszédos szocialista országok nemzeti kultúráját, irodalmát és az ott élő magyarság irodalmi, művészeti, szellemi értékeit. Megfelelő arányban foglalkozzon a nemzetiségi kérdéssel, őrizze meg a „híd”-funkcióját. Vállaljon szerepet a Közép-Kelet-Európában együtt élő népek történelmi kapcsolatainak, egymásrautaltságának hazai tudatosításában, a népek közti együttműködés és kölcsönös megbecsülés elmélyítésében.

– Biztosítson teret a tájegység – a szélesebb értelemben vett Tiszatáj – társadalmi, tudományos, művészeti és művelődési eredményeinek és gondjainak: egyrészt olyan helyi témák szerepeltetésével, amelyek országosan is figyelmet érdemelnek, másrészt nagy horderejű országos társadalompolitikai és kulturális kérdések sajátos, itteni megjelenésének elemzésével.

Váljon a helyi alkotók egyik ösztönző szellemi műhelyévé. Foglalkoztassa rendszeresen mindazokat a megyében élő kutatókat, alkotókat és szakembereket, akik a művészetek, a társadalomtudományok és a művelődés különböző ágaiban értékes szellemi teljesítményt nyújtanak. A társadalomtudományok területéről különösen a történettudomány, az irodalomtudomány, a marxista társadalomelmélet és a szociológia képviselőinek biztosítson publikálási lehetőséget. Továbbra is közölje a helyi írók, költők és kritikusok értékes munkáit. Segítse a fiatal tehetségek indulását, pályakezdését.

A tartalmi, szerkesztési koncepció megvalósításának szakmai teendőit – így a folyóirat tematikai arányait, belső szerkezetét, rovatait – a lap szerkesztő bizottsága – mint kollektív testület – dolgozza ki. Ennek birtokában a lap működési rendjét a lapalapító megyei tanács végrehajtó bizottsága hagyja jóvá.

Szeged, 1986. október 24.

MSZMP Csongrád Megyei

Végrehajtó Bizottsága

Záradék:

A megyei párt-végrehajtóbizottság állásfoglalását kapják:

– Pál Lénárd elvtárs, az MSZMP KB titkára

– az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály vezetője

– az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetője

– a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnöke

– a művelődési miniszter

– a megyei pártbizottság első titkára, titkárai, osztályvezetői

– a Csongrád Megyei Tanács elnöke

– a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója

– Irattár (2 példány)

– Határozatok Tára

 

11.

CSONGRÁD MEGYEI TANÁCS Tájékoztatásul Knopp et-nak54

elnöke

SZEGED

Művelődési Minisztérium

Köpeczi Béla miniszter elvtárs

Budapest

Kedves Köpeczi Elvtárs!

A Tiszatáj című irodalmi és kulturális folyóirat szerkesztőségénél pártvizsgálat folyt, amelynek célja a szerkesztői munkában időnként és visszatérően jelentkező negatív jelenségek, közléspolitikai hibák okainak és a szerkesztőségben dolgozó párttagok felelősségének feltárása volt, miután a folyóiratban a párt politikájával alapvető kérdésekben szembenálló vers került közlésre.

Az MSZMP Csongrád megyei Végrehajtó Bizottsága – mint illetékes párttestület – a pártvizsgálat tapasztalatai alapján elismerte a folyóirat értékeit és a szerkesztőség érdemeit, de az elmúlt években ismétlődő, ellentmondásos, eszmei-politikai szempontból problematikus jelenségek miatt elmarasztalta a szerkesztőséget, és levonta a szükséges személyi konzekvenciákat. A megyei párt végrehajtó bizottság fontosnak tartotta a folyóirat eddigi értékeinek, színvonalának és a szerkesztési koncepció bevált elemeinek megőrzését, ugyanakkor szükségesnek ítélte meg tartalmi profiljának bizonyos bővítését, a szerkesztőség átszervezését és a folyóirat állami felügyeleti rendjének rendezését.

A Csongrád megyei Tanács – összhangban a sajtóról intézkedő 1986. évi II. törvénnyel, illetve annak végrehajtási rendjével – a korábbiaknál nagyobb és közvetlenebb állami irányítási és felügyeleti jogkört kapott, mint lapalapító és fenntartó szerv.

E kötelezettségünkből adódóan foglalkozunk a Tiszatáj jellegének, szerkesztési koncepciójának pontosításával, a szerkesztőség átszervezésével és a folyóirat mielőbbi megjelentetésének előkészítésével.

Ezúton tájékoztatjuk Önt arról, hogy – tekintettel a Tiszatáj értékeire és a magyar kulturális életben korábban vállalt szerepére – meg kívánjuk őrizni a folyóirat profiljának értékes elemeit. A Tiszatáj továbbra is a magyar kultúra egészéből válogat a szocialista értékrend és a minőség alapján. Változatlanul közli a magyar irodalom jeles alkotóinak értékes munkáit. Ugyanakkor arányosabban fogja szerepeltetni a művészet egyéb ágait, a művelődés kérdéseit és a marxista társadalomtudomány eredményeit. Változatlanul megfelelő arányban foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel, megőrzi a „híd”-szerepét. A helyi alkotógárdából az irodalom, a társadalomtudományok és a többi művészeti ág képviselőinek írásai, alkotásai nagyobb arányban lesznek jelen a folyóirat hasábjain.

A koncepció módosulását – irodalmi, művelődési és társadalompolitikai folyóirat – a lap impresszumán is szerepeltetni kívánjuk.

A megyei párt végrehajtó bizottság állásfoglalásának megfelelően kezdeményezzük dr. Vörös László felmentését a folyóirat főszerkesztői funkciójából. Az átszervezés során – velük egyetértésben – a szerkesztőség két főállású alkalmazottja, Annus József és Olasz Sándor képzettségének megfelelő más munkakörbe kerül.

A folyóirat tartalmi munkáját a továbbiakban a lapfenntartó Csongrád megyei Tanács által megbízott szerkesztő bizottság irányítja. A kiadói feladatokkal továbbra is a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalatot kívánjuk megbízni. A lapmunka mindennapi teendőit másodállású főszerkesztő vezetésével egy szűkebb körű szerkesztőség végzi.

A helyi irodalmi, művészeti és szellemi élet képviselőinek javaslatait is figyelembe véve a szerkesztő bizottság elnökének Tóth Béla József Attila-díjas írót, a Magyar Írók Szövetsége helyi csoportjának titkárát, a Tiszatáj szerkesztőségének eddigi tagját, főszerkesztőnek pedig dr. Kaposi Márton filozófust, esztétát, egyetemi docenst, az ELTE Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja munkatársát, a JATE filozófiai tanszékének oktatóját kívánjuk kinevezni és a folyóirat mielőbbi újraindítását biztosítani.

Tájékoztatjuk a miniszter elvtársat, hogy a korábbi szerkesztő bizottságból dr. Csatári Dániel ígéretét bírjuk az új szerkesztőségben történő részvételre. Felkértük az új szerkesztő bizottságban történő közreműködésre Mocsár Gábort és dr. Vörös Lászlót is. Eddigi reagálásuk nemleges. Végleges válaszuk későbbre várható.

Tisztelettel kérjük a miniszter elvtársat, támogassa a Tiszatáj irányítására, profiljának módosítására és szerkesztőségének átszervezésére vonatkozó elképzelésünket. Javaslatainkkal összefüggésben várjuk miniszter elvtárs válaszát.

Egyben kérjük, hogy szíveskedjék megtenni a szükséges lépéseket a szerkesztőség új vezetőinek személyével összefüggő konzultáció érdekében a Magyar Írók Szövetsége vezetőivel.

Szeged, 1986. október 28.

Elvtársi üdvözlettel:

Papdi József55

 

 

12.

MSZMP Központi Bizottsága Szigorúan bizalmas!

Agitációs és Propaganda

Osztály

Tájékoztató

Berecz János és Pál Lénárd elvtársaknak

a Tiszatáj című folyóirat ügyében

Az MSZMP Csongrád megyei Végrehajtó Bizottsága, illetve a Csongrád Megyei Tanács javaslatára november 18-án – az érvényben lévő szabályozás szerint meghatározott időre – a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke kinevezte a Tiszatáj című folyóirat új vezetőit:

Tóth Bélát, a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatóját 1986. november 1-től a szerkesztőbizottság elnökének 1987. november 1-ig,

dr. Kaposi Mártont, az ELTE Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja docensét 1986. november 1-től 1989. november 1-ig a folyóirat főszerkesztőjének.

Vörös Lászlót, a Tiszatáj volt főszerkesztőjét 1986. november 1-i hatállyal felmentette.

A Csongrád Megyei Tanács elnökét levélben megkértem, hogy a kinevezési és felmentési okiratokat 1986. november 20-án adja át. Javasoltam, hogy az átadásról közlemény jelenjen meg a két szegedi lapban, s a kommünikét az MTI megyei szerkesztősége juttassa el a hírügynökség révén a fővárosi hírközlő eszközökhöz is.

Fentiekről tájékoztatást kapott a megyei pártbizottság és a megyei tanács, akik a lépésekkel egyetértettek.

A lap most kinevezett vezetői hozzálátnak a Tiszatáj című lap folyamatos megjelentetésének előkészítéséhez.

Kérem erről a Titkárságot tájékoztatni.

Budapest, 1986. november 20.

Lakatos Ernő56

 

 

JEGYZETEK

50Nagy Gáspár személyes közlése szerint a beadványt nem ő szerkesztette.
51A Központi Bizottság ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára. Balogh Ernő egy rövidebb változatot is készített Berecz számára, itt most a bővebbet közöljük.
52Vértessy Péter: Gondterhelt bizakodás. Beszélgetés művészeti életünkről Vajda György művelődési miniszterhelyettessel. Magyar Nemzet, 1986. augusztus 9.
53A Magyar Rádió elnökhelyettese, korábban a TKKO alosztályvezetője.
54Kézzel írt feljegyzés. A levéltári anyagból hiányzott a kísérőlevél, de valószínű, hogy a miniszternek írt levelet Koncz János megyei titkár küldte meg a TKKO-nak, ugyanúgy, mint korábban, október 22-én ennek tervezetét is, illetve a Csongrád megyeiek által a folyóirat szerkesztési koncepciójára (amely megegyezik a fentebb közölt, e témában íródott állásfoglalással), az új szerkesztőbizottságra és szerkesztőségére tett javaslatokat.
55Papdi Józsefnek Köpeczi Béla november 20-án válaszolt: „Kedves Papdi elvtárs! A »Tiszatáj« című folyóirattal kapcsolatos terveikkel, javaslataikkal foglalkozó levelére válaszolva az alábbiakban foglalom össze véleményünket: Egyetértünk a folyóirat profilbővülésének szándékával, és a szerkesztő bizottság elnökére, valamint főszerkesztőre tett személyi javaslatokkal. A folyóirat eddigi – mindenekelőtt irodalom – értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése érdekében ugyanakkor feltétlenül szükségesnek ítéljük, hogy mind a szerkesztő bizottság, mind a szerkesztőség személyi összetétele is biztosítsa ennek a szándéknak a megvalósulását.” (A levél a szerző birtokában.)
56A Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának osztályvezetője.

 

vissza