Kortárs

 

Lászlóffy Aladár

Betűkán privatizációja

Visszaadják, ha saját sírbolt,
országok vannak, ahol osztják.
A mama sípcsontja még szerb volt,
a medencéje magyar-osztrák.

Tirolból jött el asztalosnak,
Levédiából ősmagyarnak.
Most mindkét martja a Marosnak
egy-egy valódi román gyarmat.

Azt mondják, egyik ősöm írt is.
Ha összeszedném s visszamennék –
a Jenyiszej, talán az Irtis
környékén lenne méltó emlék.

Még forradása fáj a csontnak,
mit Simonyi óbester révén
lécek közé kötözve hoztak
sajna a Szajna-Majna révén.

Ott fagyott, nem a Don-kanyarban,
hanem a Berezina partján,
egy kánnal keveredett bajba
elődöm, Poloveczy Hartyán.

Egy koponyát két femur lenget
a régi tunguz telek végén,
és visszaadják Timur-Lenket…
Temetkezhetem bele még én?

 

De szép is volna

De szép is volna minden rosszat
átragasztani a jelenre
és indulózni utcahosszat:
hogy Édeserdély, de szép lenne!

Lehet, hogy volt itt szebb világ is.
Más gólyák lepték el a tájat,
hol az utolsó betyár fázik,
s az első mozdony még nem fáradt.

A szél liheg, mert jó a termés,
őt görgetik a maligánok.
Világos, Kufstein már nem jelzés,
a labancon nem fog
az átok,

az ambituson hó a hírlap,
benne ártatlanok a viccek,
felhőtlen aratásról írnak
sok Mikszáth-könnyű-karcsú skiccet.

Haj hull, de nem sok tudományért,
ám aki tudós – világszinten
nyújtózkodik paralellákért
Donáldon, Bolyán, Tordaszinden.

Dédapánk friss jégergatyában
oltja be lusta, gőgös kéjjel
metszéseit a családfába
s a cselédségbe minden éjjel.

Úgy érünk fel a Doberdóra,
mint jódlizó osztrák pacsirták,
hogy szerb és tót és móc a hóra
már igaz magyar vérrel írták

a nemnemsoha hiszekegyünk,
a fogadkozó mindentvisszát…!
Ilyen időt hogy is feledjünk,
még ma is ennek levét isszák.

De szép is volna, jó is volna…
Jánosvitézeken a mente
minden hideget indokolna.
A fagyhalált is… tente-tente!…

 

Drágák a magyar gyermekkönyvek

Petőfi meg se érte végül,
hogy róla fessenek magyarnak.
József Attila? Menedékül
se kellett az sem: szovjet gyarmat.

Drágák a magyar gyermekkönyvek.
Elég lesz, ami jó Nyugatnak,
minek egy kisnépnek a könnyek,
ha óceánokon utazhat?

Elég egy akció, egy burger,
egy nép, egy Führer: világangol.
Sok kábítós kis Mozart hunyt el,
a többi McDonald’sra hangol.

Azóta (mondják) Segesváron
hűlő kezét a porba mártva
egy ripacs jelkép gyári áron
rámutatott a szabadságra.

vissza