Kortárs

 

Vitéz György

Két szöveg a Hal(l)ottak Könyvéből

1.

MAJÁLIS

Fehér ingben, szalmakalappal, terpeszkedve kicsit ficsúrosan,
körülöttem biedermeier lányok csipkés blúzban fekete szoknyában
(nagyanyám, Gárdos [született Giessriegel] Ilona lehetett ilyen
ifjúasszony korában anno ezerkilencszáz).
Ülünk a kibontott, mintás terítőn,
fonott kosárban füstölt oldalas,
zsemlyék, cipók, csípős szegedi kolbász, paprika,
asztalkendő. Butéliában móri ezerjó.
A pointillista pagonyból, a fák mögül
bécsi valcert terelget felénk a szellő. Andalító.

A halál árnyékában üldögélek.
Óriás, lombos fa; kaszája kusza ág,
nem csontváz, nem vigyorgó koponya.
Mozdulatlan, suttogó, zöld jelenlét. Elfogja előlem a napot.
Sötétség délben. Smaragdszín napfogyatkozás.

A lányok kacarásznak. Nekik csak árnyék az árnyék,
amint végigseper a terítőn, és úgy tűnik, megáll
egy pillanatra derekamon, s remegve lejjebb csúszik.
Azután a kasza élét mintázó sötétet
kicsorbítja a levelek közt villódzó fény,
s a perc hulló mikrokozmosz-cseppjét is felitatja.
A világ rendje mintha sebtében visszaállna,
de én tudom: borul a Rend, amint fordul a Föld,
rákönyököl a rétre az árnyék, s a lányok
fázósan fölkapják kendőjüket.

 

2.

(F)IRKÁLJ CSAK HALÁLRAÍTÉLT

(Radnóti-parafrázis)

szelíd szonettet, öblös hexametert, zengzetes ódát,
fricskás bökverset, hang- és képszöveget,
szabad verset ŕ la kassák, ŕ la tandori,
amíg még szabad, egy darab színt a világot jelentő
földvári deszkákra, vidám jelenetet
tévére, amatőr társulatnak – mutasd meg, fiacskám,
gazda nélkül számító géped, mit tudsz, mit mondasz,
de kinek és miért (?) [hánysz cigánykereket]
                            csak az olvassa versedet
                            aki barátod, aki szeretett, no meg a kurátorok
s a Nagy Zúzdában az éjjeliőr.

A hírnév csak az élők csillaga,
botfülek között támolyog a rím,
a cella hossza három disztichon.
Nyakad körül fényességes jutalmak,
de a pálcát mégis eltörik feletted,
és nem kegyelmeznek meg sem neked,
sem gólyalábon imbolygó társaidnak.

Nem tudod, megnyered-e majd
a halhatatlanság hálátlan főnyereményét,
s miért esett, hogy szavaid mauzóleumában
idegen szertartás ismeretlen papjai szöszmötölnek.

 

vissza