Kortárs

 

Ferenczes István

Fekete tél Triolettben

 

1

Tőzegfüstös kátránymezők fölött
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
tőzegfüstös kátránymezők fölött
talán egy férfi áll, egy megtörött,
utolérték immár az ablakok,
tőzegfüstös kátránymezők fölött,
csapdosó hollók, bukott angyalok.

 

2

Csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
feketén néző betört ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
tépik a férfit, ó, mily elhagyott,
ő sem fehér, csak sorsához kötött,
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét, mint ólmozott ködöt.

 

3

Szétcibálják az ólmozott ködök
feketén néző betört ablakok
alatt a férfit, ki már elköszönt,
szétcibálják ólmozott ködök,
senkit várja a sok semmi között,
mint kit a hóhér fal előtt hagyott,
szétcibálják az ólmozott ködök,
feketén néző betört ablakok.

 

4

Feketén néző betört ablakok
alatt a férfi, immár elköszönt
látomás, a tűzfal előtt hagyott
vértócsában, betörött ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
álmodnak havat, tépik a ködöt,
alatta férfi áll, egy megtörött
s feketén néző betört ablakok.

 

5

Egy férfi áll alant, egy megtörött
látomás, tűzfal előtt elhagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt,
egy férfi áll alant, egy megtörött,
tőzegfüstösen vár a sár fölött,
cibálják hollók, bukott angyalok
alant a férfit, akit egy megtörött
látomás a tűzfal előtt hagyott…

 

6

Látom a tűzfal előtt elhagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt
férfit, ki megőszült, mint egy halott
látomás a tűzfal előtt hagyott
triolettben, fekete tél ragyog,
már csak álomban hull a hó-öröm,
a tűzfal előtt látomást hagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt.

 

7

Mindentől, mindenkitől elköszönt
a férfi s megőszült, mint egy halott,
a tőzegfüstös kátránymezők fölött
mindentől, mindenkitől elköszönt,
szétcibálták az ólmozott ködök,
egy triolettben feketén vacog,
mindentől, mindenkitől elköszönt
a férfi, s megőszült, mint egy halott.

 

8

A férfi megőszült, mint egy halott,
a tőzegfüstös kátránymezők fölött
hollók cibálják, bukott angyalok
a férfit, megőszült, mint egy halott,
mint a triolett, nem fáj, nem sajog,
fekete tél van, borzalmas köd, csönd,
megőszült férfi, minden meghajolt
a tőzegfüstös kátránymezők fölött.

 

vissza