Kortárs

 

Páskándi Géza

Átalányos vers

Rímes szó- és fogalommagyarázat
Ágnes lányomnak – Arany Jánosra
emlékezvén

 

Talány: nem érted. Szürke: nem piros,
nem zöld, nem barna. Viszont: dallamos.
Lombiknak lombhoz hogy’ volna köze?
Csak szösszenetnek van mindig szösze.
Ám úgy permetezéskor hajlamos
lombik és lomb, hogy összebújjanak.
A dallamosok egybehajlanak!

Így hát e sótlan szó se balga ám
meghazudtolni önnön dallamát.
Általában – mi ennél zeneibb?
Lám, nem titkolja ősi szüleit –
az
Átalány az Által ükapát!
Fülbemászó értelmét fuzsitus –
irigyelhetné szeles muzsikus!

Nem úgy fizetünk bármely bért, babért,
hogy számítgatunk:
ezért meg azért.
Fönnebbről szólunk: „Legyen
átalány!”
Nem dolog előtt díjazunk s után,
hanem „csak úgy”… ahogy felhő az ég
csúcsán nem
átall úszni: kellemes,
átalányban fölöttünk lebeg!

Dehogyis hidd, hogy nem bölcs ez a mód!
Tűnődj csak el: kedves anyód s apód
ezért s azért megdorgál, ver s veret,
de
átalányban „fölöttébb” szeret,
átalányban örök babusgató!
Hát kicsiny lányom: légy te hajlamos
fülelni arra, ami dallamos!

 

vissza