Székely Magda
Jég
Körülfog a jég fogy a hely
már lélekzetre sem elég
a bordák közé beszorít
tüdőnyi csak a tartalék
Majd mégis egy rés odafenn
átengedi a levegőt
ha megindult a rianás
alig a fulladás előtt
Érintés
A tabletták a kapszulák
a napokat így alszom át
az ágyam szellőtlen alom
a pusztulást próbálgatom
Egy érintés ébredni késztet
valami malaszt újraéleszt
s a sárból fölmagasodóban
vagyok aki valaha voltam
Síkban
A tágas térből letaszítva
vonalak mentén araszol
emléke sincs már máshogy is volt
valamikor és valahol
Előbbi léte néha húzná
a síkból fölsegítené
s belesajdul kívánkozása
a teljes magasság felé