Kortárs

 

Fülöp Gábor

Vándorló szülőföld

Úgy tűnik,
én mindig mozdulatlan vagyok
és mégis állandóan máshol
találom magam (találomra?).
Talán csak a talaj, a hely
vándorol alólam.
Talán csak az lehet,
hogy a föld forog
és én gravitációmentesen
lebegek néhány centire fölötte,
aztán, amikor leteszem a lábam,
már máshol vagyok.
Más faluban, más városban, más országban,
más földrészen néha.
Földrészegülten állok ott,
ahová éppen léptem,
mint madárszar,
mely lepotyogott.
Lakásom, állásom, szülőföldem is
változik olykor,
attól függően, hová és mikor
lépek le.
(Eppur si muove!)
Csupán a családom lépked
így lebegve velem.
(Számukra jégverem ez a lebegés.)
Csak egyszer félre ne lépjek,
ne forogjon egyszer
visszafelé a föld,
mert ha őket elveszítem,
eltűnök önmagam is.
Nem lebegek tovább,
hanem bolyonghatok fázósan
e kis
földgolyó-pázsiton.

 

vissza