Tarbay Ede
Dunántúl, Somogy
In memoriam Fodor András
Világod: Dunántúl, Somogy
örökké vonzott, megfogott.
A dombok és a végtelenbe
lehajló fennsík földi rendje.
A méltósággal emelt házak
oszlopgerince, mint az árnyad.
A víz, az álló-változó
és mégis mindig egy: a Tó.
Az oldalakból kinőtt falvak
diófái csöndes szavadnak
tanúi. Szeles porban írás:
maradni kell. Még így is. Nincs más
válasz az esti kérdésekre.
Mert a menni… Miért? Mi végre?
A föld, a nyelv, a zene nyelve
egyetlenegy, bár istenverte,
mégis ebből nyílik a hűség.
Forróságban érezni hűsét,
és hűsében a forróságod:
Tenyérnyiből láttál Világot.