Kortárs

 

Tarbay Ede

Dunántúl, Somogy

In memoriam Fodor András

Világod: Dunántúl, Somogy
örökké vonzott, megfogott.

A dombok és a végtelenbe
lehajló fennsík földi rendje.

A méltósággal emelt házak
oszlopgerince, mint az árnyad.

A víz, az álló-változó
és mégis mindig egy: a Tó.

Az oldalakból kinőtt falvak
diófái csöndes szavadnak

tanúi. Szeles porban írás:
maradni kell. Még így is. Nincs más

válasz az esti kérdésekre.
Mert a menni… Miért? Mi végre?

A föld, a nyelv, a zene nyelve
egyetlenegy, bár istenverte,

mégis ebből nyílik a hűség.
Forróságban érezni hűsét,

és hűsében a forróságod:
Tenyérnyiből láttál Világot.

 

vissza