Hungaricom
interjú Prukner Pállal

A magyar filmek forgalmazása éveken keresztül szinte kizárólag a Budapest Film monopóliuma volt. Az InterCom csupán egy-egy kiemelt filmet vállalt, a többi forgalmazó a morzsákon osztozkodott. Tavaly felkavarodott az állóvíz: az SPI forgalmazta a Mixet, a Szép napokat, az Állítsátok meg Terézanyut! és az Argót, és megjelent egy új forgalmazó, a Hungaricom. Az új cég alapító-ötletgazdája Prukner Pál. Persze, nem új számára ez a terület, hiszen éveken át a Budapest Filmnél a magyar filmek mozis forgalmazója volt. Ha kellett, autóba ült a rendezővel, hogy egy vidéki közönségtalálkozón asszisztáljon, máskor lelkesen agitálta a mozik üzemvezetőit, hogy egy-egy magyar filmet vegyenek fel a műsorukra. Tavaly nyártól a maga ura.

– A Budapest Filmtől távozva alapítottál új céget. Honnan jött az ötlet saját forgalmazó cég alapításához?
– A Budapest Filmnél éveken keresztül a magyar filmek moziforgalmazásával foglalkoztam. Úgy gondoltam, hogy reputációm és kapcsolatrendszerem révén saját céggel is tudom segíteni a nemzeti alkotások közönség elé kerülését. A Hungaricommal pedig nemcsak az ígéretes filmek bemutatása a célom, hanem általában a magyar alkotások sikeres honi forgalmazása. Ezért fordulhat elő az, hogy a lehetséges sikerfilmek mellett számos magyar művészfilm bemutatását is vállaljuk, amely nem kecsegtet üzleti sikerrel, de moziba kerülésük kulturális érdek.

– Új céged nem üzemeltet mozit, hogy fognak bekerülni a filmjeid a mozikba, mondjuk éppen a Budapest Film mozijaiba?
– Bejutnak. Egyedül a Bolondok éneke nem ment túl sokáig a hálózatban, de amíg játszották, az is jó kihasználtsággal futott. A kiemelt mozi, ahova mindenki szeretne bejutni, s ami jelentős nézőszámot hozhat, az a Művész, de annak több terme ellenére is véges a kapacitása. Azt sajnálom, hogy például a Világszám! nem ment a Corvinban, de az ok végül is érthető: a mi filmünkkel egy időben bemutatott saját filmjét (Miskolci boniésklájd) részesítette előnyben a mozit üzemeltető Budapest Film.

– Milyen esélyekkel indul ma egy magyar film a mozikban?
– A nézőszámcsökkenés megállítására Európa-szerte a nemzeti filmgyártások erősítését tartják megoldásnak már évek óta. A franciáknál, angoloknál óriási nézőszámokat érnek el a honi alkotások, gyakran az amerikai filmekkel szemben. Persze ettől mi még messze járunk, de már akadnak bíztató jelek. Nem véletlen, hogy a Valami Amerika, a Magyar vándor, a Kontroll és Koltai Róbert filmjei több száz ezres közönséget vonzottak a mozikba. Persze akadnak eleve sikerre ítélt amerikai megaprodukciók, amelyek már azzal is előnyt élveznek a magyar filmmel szemben, hogy nemzetközi forgalmazásukkal ismertté válnak a közönség számára, még mielőtt itthon elkezdenék őket reklámozni.

– Egy bizonyos fokú visszaesés tapasztalható a hazai mozipiacon, mi erről a véleményed?
– A hazai moziforgalmazásnak több komoly problémája is van. Az egyik, hogy a feketepiac soha nem látott méreteket ölt. A filmek gyakran amerikai bemutatójukkal egy időben megjelennek a feketepiacon, az internetről letölthetők, és újabban már nem is olyan rossz minőségűek. A másik, hogy a DVD-piac hatalmas átalakuláson megy keresztül. Egy DVD-lejátszót már alig tízezer forintért meg lehet venni, s a készülékek lassan minden háztartásban megjelennek a videó mellett, vagy ahelyett. Ezzel egy időben hihetetlen mennyiségű lemez is kerül a piacra, melyek gyakran olcsóbbak, mint egy mozijegy, kölcsönzésük pedig még kevesebbe kerül. Érthető hát, ha a többtagú család a drága mozijegy helyett vár néhány hónapot, s inkább DVD-n nézi meg a filmet. Az alkotások ráadásul ezen a hordozón jó minőségben kerülnek a háztartásokba, egyszerű tárolni, cserélni, továbbadni őket. Minőségük jobb, mint a videokazettáké. Végül mindezek mellett forgalmazási nehézséget okoz, hogy a kevésbé sikeres amerikai mozifilmek gyakran három hónap után megjelennek videón, DVD-n, ráadásul ekkor még a vidéki utánjátszó mozik is vetítik őket, ami miatt nemcsak a forgalmazónak, hanem a mozinak is komoly bevételkieséssel kell számolnia. De ennek a rossz gyakorlatnak a negatív hatása talán nem is ez, hanem az a mozinézőben kialakult érzet, hogy nem kell elmennie moziba egy új filmért, hiszen az hamarosan ott lehet a lakásában is.

– Hogyan látod forgalmazói szemmel a filmtörvényt? Mennyiben segíti a magyar filmet?
– Mindenképpen szükség volt egy ilyen törvényre, a magyar film helyzetét javítja, egyértelműbbek a viszonyok, több film készülhet. Nekem elsősorban nem is a törvénnyel, hanem az MMKA filmes pályázataival adódnak nehézségeim, ugyanis minden esetben utófinanszírozás történik, azaz a kópiákhoz, a reklámkampányhoz elő kell teremteni azt az összeget, amelyet a megítélést követően majd csak hónapokkal később fogunk megkapni. Ez nehéz helyzetet teremt minden magyar filmmel foglalkozó cégnek, egy olyan kis cégnek pedig, mint a Hungaricom – főleg egy olyan időszakban, amikor több közönségfilmünk is bemutatásra kerül – igazi erőpróba. Egy országos kampány több tízmilliós összeget igényel…

– Mennyiben értesz egyet azzal a közhiedelemmel, hogy egy ismert kereskedelmi tévé- és rádiócsatorna, valamint a Pesti Est-címlap elegendő a sikerhez?
– Ez majdnem így igaz, de azért ez erős sarkítás. Több olyan csatornába is el kell juttatni az információt, amely olyan rétegeket ér el, akik nem a legnagyobb tömeghatású médiumokat privilegizálják. A komolyabb kampányban elengedhetetlenek a plakátok, óriásplakátok, a tömegközlekedési eszközökön elhelyezett hirdetések mellett az átgondolt PR is. De tény, a tévében folyamatosan futó szpotok képesek több millió embert egyidejűleg elérni, így százezres nézettséget hozhatnak.

– Milyen alternatív propagandalehetőségek vannak egy magyar film esetében? Létezik többféle forgalmazási mód?
– A reklámnak mindig vannak alternatív megoldásai is, ezt hívják szerintem kreativitásnak. Ez mindig a filmtől, annak alkotóitól és szereplőitől függ, hiszen az alapeset mégiscsak az, hogy minden alkotás más és más, és a filmek a közönségnek nem mindig ugyanarra a rétegére hatnak. Ezért nem unalmas számomra ez a szakma, mert ha futószalagmódszerrel mutatnánk be a filmeket, akkor mindig ugyanazokat az eszközöket kellene használni.

– Hogyan értékeled az eddigi bemutatóitokat?
– Az elmúlt évben hat film forgalmazásával kezdtük meg működésünket. Jelenleg a december 31-ével bezáruló adatok alapján tudok véleményt mondani. A Perlasca volt az első filmünk, amelyre eddig 4650 néző volt kíváncsi, ami erős közepes az értékelésemben. A Tamarára 7304 néző volt kíváncsi, ami kifejezetten jónak mondható eredmény egy olyan filmtől, amely a művészfilm-kategóriába sorolandó – elégedett vagyok a nézettséggel. A Bolondok éneke azért került bemutatásra, mert egy dolgot nem szeretek: ha egy film a polcon marad. Ez egy kétéves produkció, ennek ellenére vállaltuk a bemutatását. Sajnos elég hamar levették a budapesti mozik a műsorról, pedig amikor ment, egész jó kihasználtsággal vetítették. Így csak 2328 nézője volt. Szerencsére mindhárom filmnek a következő hónapokban is sok vetítése lesz még a vidéki artmozi-hálózatban. Decemberben három filmmel jelentünk meg a mozikban, s bár a december hagyományosan erős hónap, ezúttal az átlagos nézőszámok elmaradtak a szokásostól és a várakozástól. Nem volt kiugró amerikai sikerfilm sem, ráadásul az volt az érzésem, hogy az emberek egy kicsit besokalltak a magyar filmektől. Mi három bemutatóval jöttünk ki decemberben, melyből a Csoda Krakkóban december 2-án indult, s ebben a hónapban 3297 néző látta, ami egy magyar művészfilmtől jó teljesítmény egy hónap alatt. A Nyóckert három hét alatt látta 44 362 néző, ennek a filmnek a végső nézőszáma 80-100 ezer körül várható. Az MMKA-s nézettségvállalásnak eleget fogunk tenni, azaz a 80 ezer néző biztosan meglesz, ám azt gondolom, hogy a nagyobb sikerhez nagyon hiányzott a kereskedelmi televíziók támogatása. Több televízióval is tárgyaltunk szpotok játszásáról, médiapartnerségről, ám végül egyikkel sem sikerült megállapodnunk. Többen tartottak a korhatáros filmtől, annak történetétől is, pedig ha egy országos televízió támogatja a Nyóckert, gond nélkül elérhette volna a 150-200 ezres nézettséget. A Világszám!-ról egyelőre nehéz bármit mondani, mert december 31-ig mindössze egy hetet volt a mozikban (a bemutatója 23-án volt, egy olyan héten, amelyre a karácsony és a szilveszter is esett, és ezeken a napokon szinte nem járnak az emberek moziba). Addig 17 437 néző látta, ám azt gondolom, hogy a támogatási pályázatban vállalt minimum 80 ezer fő elérése nem okozhat problémát. Annál többet sajnos nem nagyon fog hozni a film. Koltai mozijával talán az a gond, hogy a legkomolyabb az eddigi rendezései közül, s az őt ismerő, kedvelő széles közönség könnyedebb szórakozást várt tőle. Érdekes, hogy a korábbi rendezéseivel ellentétben kifejezetten jó kritikákat kapott, csak most a közönség nem találja meg úgy, mint a korábbi filmjeit. Kár, mert szerintem a Robi legjobb filmje a Világszám!, de a kevesebb humor, valamint az ’56-os téma valószínűleg nem vonz annyi nézőt a moziba.

– Milyen filmeket mutat be idén a Hungaricom?
– Január 27-étől játsszák a mozik a Csudafilmet, Ragályi Elemér operatőr rendezői bemutatkozását, Kern Andrással a főszerepben. Emellett mi jövünk ki Tímár Péter új filmjével, a Le a fejjel! című produkcióval, s várhatóan ősszel kerül a mozikba Pacskovszky József Ég veled! című alkotása. Előbbi kettő közönségfilm, utóbbi a művészfilmes vonalba tartozik. Kíváncsian várom a reményteli Csudafilm bemutatóját, mert a mozisok megosztottak voltak a szakmai vetítést követően, a premier előtti vetítések közönsége viszont ovációval és kitörő lelkesedéssel fogadta a filmet.

– Mi várható az idei szemlén?
– Érdekes lesz az idei szemle, mert az elmúlt évekkel ellentétben a 21 versenyfilm többsége már volt a mozikban. A Hungaricom filmjei a versenyfilmek (Csoda Krakkóban, Világszám!, Csudafilm, Le a fejjel!, Nyócker, Ég veled!) között szerepelnek. Azt várom tőlük, hogy a díjazottak mezőnyébe jussanak. A be nem mutatott filmekről egyelőre (hallomás után) nehéz bármit is mondani, előbb látni kellene őket, hogy valamiről ki lehessen jelenteni, sikerfilm lehet, vagy az art-mozikban és a további fesztiválokon ér el eredményeket.

Szerkesztette: Kárpáti György
Fotó: Somlói Kolos