Estók Éva
Én és a filmek a neten

Az internet többek között az ember legősibb félelmét is megszünteti, azt, hogy nem hallja vagy hallgatja meg senki. Hogy egyedül van, hogy nem beszélhet senkivel, hogy saját gondolatai közé van bezárva. Hogy egyedül kell elviselnie a létezését. Hogy csendben kell lennie (azt is nehéz elviselni!). Hogy szembe kell néznie önmagával, a betegségeivel, a testével, a vágyaival, a félelmeivel, a szorongásaival, az elvesztéssel, az elveszéssel, a halállal. Beethoven híres sors-szimfóniáját idézve: Pá-pá-pá-pámm, pá-pá-pá-pámm. Nem tud ettől szabadulni, nem tudja figyelmét erről elterelni, nem tud feloldódni vagy egy kis terhet megosztani senkivel. Vagy éppen nincsen senkivel közös témája, unatkozik, és ezen valahogy változtatni szeretne. Az internet jó az egyéniségeknek, mert itt aztán igazán fancy meg smart dolgokat építhet az ember, ha honlapot készít. Jó a félénkeknek, akik nem szeretnek személyesen vásárolni, bankba járni, telefonszámlaügyben reklamálni vagy személyi igazolvány kapcsán felvilágosítást kérni, és ami a legfontosabb: az ismerkedéshez és véleménycseréhez sem kell azonnal az arcukat adni. Jó a magányos ismeretszerzőknek, mert egy csomó érdekes híroldal meg képes meg egyéb oldal van. Jó a társaságra vágyóknak, mert napszaktól függetlenül bármikor tudnak chatelni. Jó a sznoboknak, mert itt aztán bármilyen filmrippeléses, banneres, rendereléses, xvid-avi-divxes szóval fel lehet vágni. Jó a problémamegoldó agyaknak, mert esetenként, néha-néha, netalántán előfordul, hogy nem működik tökéletesen egy rendszer, vagy ki tudja, miért, fejleszteni kell egy programot. Jó a közös szenvedéllyel megáldottaknak, mert itt a világon mindenkit el tudnak érni, ha például hegymászási sztorijaikat akarják megbeszélni, vagy éppen azt keresik, hogy hol lehet a legolcsóbban valami spéci rögzítőkötelet szerezni. Ebből kifolyólag jó a filmgyűjtőknek is, meg a filmekről szenvedélyesen beszélgetőknek is. Vannak online filmklubok, azaz filmletöltő helyek, vannak filmes chatszobák, filmekhez kapcsolódó online társasjátékok, filmkölcsönzők, mindenféle relikviagyűjtemény saját számítógépre áttehető változatban, filmes sztorik, interjúk, szakkönyvek, valamint filmzenék szöveggel. Manapság már minden update technológiával van felturbózva, legyen az filmkészítés vagy reklámozás, avagy ennek mindenféle potenciális gazdasági haszna. Óriási ipar települt a szolgáltató-entertainment címszó mögé, és mindent online módon is lehet intézni, a mozijegyvásárlástól a fesztiválra való benevezésen át a speckó képernyővédők letöltéséig mindent.

Nézzük, mit lehet itt a neten elérni! Keresőszó: film clubs (legyek következetes, nemcsak egyet keresek). Feljönnek a klasszikus nagy adók honlapjai, a BBC meg a NatGeo, meg egy csomó városkalauz, mert hiszen Chicagóban, Pekingben, Londonban, Hamburgban, sőt Pozsonyban is vannak filmklubok. A németek meg a szlovákok a helyi videotékák elérhetőségét ismertetik szépen sorban, Kínában kultúrklub címszóval lehet mindenféle harcművészettel is foglalkozni, az angolok versenyt hirdetnek, bármilyen filmmel lehet nevezni, illetve filmművészetet is lehet ott tanulni.

Keresek, mint annyian, de nem az igazságot vagy önmagamat vagy az utam, és nem is pénzt, keresem az eredményt, szaladgálok a sztrádán, azaz inkább a labirintusban a többi egérrel együtt, és keresem az én sajtom. Belenyúlok ausztrál levelezésbe - hmm, más levelébe beleolvasni? Dán filmes tanfolyamokba - jó, jó, majd egyszer én is belenézek ilyesmibe! Holland chatklubokba - hát, csak legyen energiám hozzá! Filmes diákok szövetségének a munkájába - jól van, srácok, az érdekvédelmet nem lehet elég korán elkezdeni! Nevezési felhívásokba - ki akar most híres lenni? Díjnyertes orosz filmek listájába - ühüm! Filmkamera javítása - ez is kell a gépezethez! Fan-clubok postacímei, telefonszámmal - ahá, szóval már szeparáltan hálózatosodnak a Natalie Portman meg az Errol Flynn rajongók! Ja, hogy ezt nem filmklubnak, hanem fan-clubnak hívják! Itt egy klassz használati utasítás egy fan-clubhoz: 1. fizessek elő, havonta egy DVD-változatú díjnyertes film nyerhető, 2. nyomtassam ki és olvassam át a filmes beszélgetési elveket, 3. hívjam el a barátaimat egy-egy filmre, 4. írjak be egy vitaindító gondolatot a fórumukra, 5. ezt havonta ismételjem meg. Köszi, hasznos az infó. Örök titok számomra a férfi-nő kapcsolat. Magamban hordozom Sophia Loren temperamentumát, Emanuelle Seigner elszántságát (Keserű méz), Claudia Cardinale gyönyörű tisztaságát (Volt egyszer egy Vadnyugat), Sharon Stone kiéhezettségét (Sliver) avagy Udvaros Dorottya megfoghatatlanságát (Te rongyos élet). Ráéreztem, átéltem, eljátszottam, sejtettem, "beépítettem". Sokat foglalkoztatott az is, hogy hogyan húzzák le a redőnyt egy kapcsolatban. A megcsalatás problematikája Az én pasimban kapott végleges választ, ahol egy szeretetreméltó utcalányt használ ki és árul el már az első naptól az imádott férfi. Azaz: lehet az ember lánya bármennyire is kedves, és tehet és tudhat bármit, az, hogy megcsalják, nem csak rajta múlik. Ha a másik ember így dönt, akkor bekövetkezik.

A számítógépes világ alapja a türelem, a géphez való igazodás. Tovább tart egy jól feltuningolt számítógépet beindítani, mint egy mosógépet vagy egy autót. Menet közben is vannak kisebb-nagyobb pauzák, pláne, ha sok ablakot nyitok ki, vagy türelmetlenül gyorsan vagy befejezetlenül csinálok valamit. Az mindig visszaüt. Szinte állandósult szókapcsolat lett a "türelmes felhasználó" kifejezés, csakúgy, mint a "kedves vásárló", "tisztelt alperes" stb. Szomorú vigasz. Egyszerre sok keresést indítok, lövöm az ablakokat fel és le, mint Pom-Pom. Várakozom, türelmesen, mint Fellini Rómájának luxusbordélyházában ülő férfiak. Ehhez képest mindig is érdekeltek a trükkös helyzetfilmek, a zseniális megoldások, a cselekvő ember, aki egy kiskanálból is képes egy repülő megépítésére, de legalábbis börtönajtajának kinyitására, ha arról van szó.

Profi filmkalóz ismerősöm - akit már oly sokszor zaklattam - ismét felvilágosít... Igazából nem fan-clubok kellenek nekem, hanem hubklubok (dcc++0.401 programmal, nagy sávszélességgel). (A hub majdnem úgy ejtendő, mint a club.) Ezekbe bárki beléphet, ha a winchesterén bizonyos könyvtárat megnyit, azaz megoszt mások számára. Ez az illető tudatos választása, más területre az idegennek belépni tilos. A hub elnevezés egyébként egy inaktív hálózati eszközre utal, mely az adott sávszélességet az arra csatlakoztatott számítógépek között ciklusonként osztja meg. Megemlítendő, hogy a gépek az internetre csatlakoznak, egyszerre, és az egész villámgyorsan, ember által nem érzékelhető gyorsasággal zajlik. Jó tanácsot kaptam, mint a gyönyörű Claudia Cardinale a Vadnyugaton Cheyenne-től: Ezeknek a fiúknak nincsen semmijük, úgyhogy rá se ránts, ha valaki rácsap a s...dre!
Volt, hogy a nagy történelmi meg kosztümös filmek vittek magukkal. Rengeteget utaztam az ókorban, a középkorban, a vadnyugaton meg mindenféle mitologikus világban, ahol a hős az egyszerű, becsületes szegénylegény, aki szeretete, tudása, ereje folytán kap segítséget istenektől, tehetős emberektől, talán a véletlentől, és emelkedik fel magasra. Drukkoltam már Conannak, Ben Hurnak, kalózkapitányoknak, szamurájoknak, Bornemissza Gergelynek. Mottójuk akár az is lehetne: "életem kezemben tartom, mint a kardom, mint a kardom..."

Persze, sokat számítottak a magyar filmek, a Várkonyi Zoltán rendezte klasszikus regényfeldolgozások és Huszárik Zoltán Szindbád-filmje. Fontos volt továbbá a nyolcvanas évek hangulata, Bódy Gábor, majd Bereményi Géza munkái. Kellett a rendszerváltás körüli "feeling", no meg a kortárs, "értékmegőrzős" cseh, lengyel stb. filmek. A közös fortélyos félelem igazgat! A szétesik minden, essük szét mi is, de előbb verjünk szét mindent! A szép csaposlány megesett-e? Itt élek, ez ugyanúgy a kultúrám és a múltam része, mint a robbanós cukorka, az alumíniumzacskós Sió, a Dörmögő Dömötör meg a Trabant - csak ez utóbbiak eltűntek. Ismerősöm be is tessékel egy magyar hub-hálózatba, figyelmeztet: itt nemcsak filmek, hanem filmzenék, meg, hogy úgy mondjam, bármi letölthető. Húh, a hub neve, a leírása olvasható, majd az, hogy hányan vannak belépve, végül, hogy mi a címe. Van itt egy híd, amely összeköt, a korlátlan lehetőségek hubja korlátok nélkül, az előtag kötelező és más semmi (ez sokféle formában), a gyere be és nézz körül, hátha van, amit keresel.

Egy helyben vagyok, mert nem kell kimozdulnom, beutazom a világot anélkül is. Mert előttem a világ, csak a kezemet kell kinyújtanom. Enyém a szemem, a képzeletem, a gondolataim és a hangulataim. Vállalom a stiklijeimet, a képzelődéseimet, a félelmeimet. Mert megoszthatom mással, mert együtt örülhetek, borzonghatok, retteghetek, nevelődhetek, tanulhatok, gondolkodhatom sok más emberrel együtt. Vagy a big screen (filmvászon), vagy a little screen (képernyő) előtt. Egyébként, a screen mint ige azt jelenti: kiszűrni.