Fizikai Szemle 1999/8 - Leon Lederman: A természettudomány tanítása

Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1999/8. 310.o.

A TERMÉSZETTUDOMÁNY TANÍTÁSA

Leon Lederman, Nobel-díjas,
USA ICSU Capicity Building in Science Bizottság elnöke

 

Változó világgal nézünk szembe, amit jól jelképez a 2000. év eljövetele, amikor a tudományos műveltség és a tudás alapjainak magabiztos elérhetősége meghatározza majd a közösségek és nemzetek sorsát. A tudomány mellőzése, ami korábban kockázatos, a józan ésszel ellentétes és nevetséges volt, a jövőben bűnös és öngyilkos hozzáállás lesz.

A Tudományos Világkonferencia Nyilatkozata a tudományról és a tudományos ismeretek hasznáról a természettudományos ismereteknek e század végén történő használatának kérdéseit fejti ki. A következő szakasszal hívja fel közülünk azoknak a figyelmét, akik elkötelezettek a természettudomány oktatása iránt:

"Hangsúlyozzuk, hogy a természettudományos ismeret elérhetősége része az oktatáshoz való jognak, annak a jognak, hogy az információ minden emberé legyen; a természettudomány tanítása lényeges az emberi fejlődéshez és a benső tudományos kapacitás létrehozásához, ..."

A természettudomány minden fiatal számára történő tanítása kulcs ahhoz a reményhez, hogy "a tudomány új társadalmi elkötelezettsége az emberi boldoguláshoz vezet", ami a Konferencia nyilatkozatának központi témája. Ahogy a demokratikus kormányzás terjed a világon, egye inkább szükség van a globális társadalmat formáló erők mélyebb megértésére. A 20. századi tudomány adta nekünk az anyag szerkezetének, a mindenség történetének és működésének, a biológiai molekulák szerkezetének és funkciójának megértését és hasznosítását, az agykutatásra alapított kognitív tudomány kezdeteit, valamint a digitális elektronika és az internet egyre bontakozó erejét.

Noha a természettudományos és technikai műveltség fontosságát már jó néhány összefüggésben megfogalmazták, nem tudatosult kellően, hogy a jövő mennyire forradalmi lesz. Ha az oktatást olyan fiatalok képzésére tervezik, akik majd képesek helytállni és segíteni annak a világnak az irányításában, amelybe ki fognak kerülni, akkor bármely ésszerű elképzelésnek, amely a 21. századba átvezet, mély hatással kell lennie az oktatásra, különösen pedig a természettudomány oktatására. E témák közé tartoznak:

A népességnövekedés, az éghajlatkutatás, ezek modellezése, és a sok tudományág, amelyek a globális éghajlatváltozással és más ökológiai fenyegetésekkel foglalkoznak, a fenntartható fejlődést teszik a civilizációtovábbélésének egyik kiemelkedő szempontjává a következő században. De ez nem érvényesülhet a természettudományosan képzett lakosság határozott közmegegyezése nélkül.

A távközlésben és az információtechnikában lejátszódó forradalomnak, amint azt az internet példázza, olyan távlatai vannak, amelyek szinte hihetetlenek, noha a társadalomra gyakorolt hatásuk változó. Lehetőségünk van otthon elolvasni bármely könyvet, amelyet valaha írtak, minden filmet megnézhetünk, amelyet valaha készítettek, vagy meghallgathatunk bármely zeneművet, amelyet valaha rögzítettek. De az értelem megzavarásának, az üzleti szellem eluralkodásának, az alacsonyszintű szórakozásnak és a lélekkontroll fenyegetésének lehetősége is megjelent. A választás majd a lakosság műveltségén múlik.

A 21. századi genetika és neurológia elképzelhetetlen lehetőségeket ígér az emberi egészség, a betegségektől való megszabadulás, a hosszabb élettartam, sót még az emberi tulajdonságok tökéletesedése terén is, de ezek a fejlemények ma még félelmetesnek tűnnek a közgondolkodás számára. A természettudományok megkövetelik, hogy a technikailag és tudományosan művelt polgárság megértse eredményeik alapvető lényegét.

Mivel ezt a sok választási lehetőséget a tudás fejlődése hozza létre, a technikai és természettudományos közösségnek kötelessége vállalni a felelősséget a természettudományos oktatás fejlesztéséért. Felhívjuk a Világkonferenciát, fogadja el azt a morális kötelességet, hogy kiveszi a részét a tudományos oktatás gyökeres megváltoztatásában minden tanuló számára, minden szinten. A tudósoknak idejük egy részében együtt kell működniük a tanárokkal.

A tudósok oktatásba történő bevonásának elsődleges szempontjai:

- Segíteni a tanítókat a matematika és a természettudományok tanításában. Példaprogramok legyenek elérhetőek az interneten. E támogatásra a fejlődő országoknak van legnagyobb szüksége.

- Együttműködés a tanárokkal, hogy kritikusan vizsgálják át a természettudomány, a matematika és technika tanterveit középiskolákban, és a humán tudományok, művészetek, az üzlet, a jog, az újságírás stb. hallgatóinak felsőfokú tudományos oktatásában is.

Csatlakozzunk a kollégákhoz, hogy népszerű előadásokat tartsunk, írjunk az újságokba és folyóiratokba, használjuk a tévét, a rádiót és különösen az internetet, hogy a lakosságot tanítsuk meg a természettudomány és technika fontosságára, társadalmi vonatkozásaira és szépségére.

_______________________

Felszólalás a Tudományos Világkonferencián és az "Univerzum jövője - civilizáció jövője" konferencián. Fordította: Tárczy Szílvia és Zsolt Gábor.