Kronológia
Fejős Pál 1997. január 24-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait
Veszprémben és Kecskeméten végezte a piaristáknál.
1914-ben érettségizett, majd egyes források szerint az orvosi egyetemre iratkozott
be, más források szerint a műszaki egyetemre ment vegyészetet tanulni.
1916-ban behívták katonának és az olasz fronton teljesített szolgálatot.
1919-ben, miután leszerelt, folytatta tanulmányait, s ezzel párhuzamosan díszlettervezőként
dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a Társadalmasított Mozgóképüzemek Szcenikai
Osztályának vezetője volt.
1920-ban indult filmrendezői karrierje a Mobil filmgyárnál. Egy év alatt négy
filmet forgatott. (Pán, Lidércnyomás, Újraélők, Fekete kapitány).
1921 tavaszán saját filmvállalatot alapított (Premier), ennek égisze alatt egy
film készült (Pique dame).
1921 őszén visszatért a Mobilhoz, ahol egy filmszkeccset rendezett (Arsčne Lupin
utolsó kalandja). Egyes források szerint ebben az évben szerzett orvosi diplomát.
(A Semmelweis Orvostudományi Egyetem levéltárában azonban ennek nincs nyoma.)
1922-ben a magyar filmgyártás válsága elmélyült, visszaesett a produkciók száma.
Fejősnek sem sikerült filmterveit megvalósítania, ezért elvállalta az Eger melletti
kis faluban, Mikófalván szervezett nagyszabású passiójáték rendezését.
1923-ban elkészítette Az egri csillagok filmváltozatát, majd a decemberi bemutatót
meg sem várva elhagyta az országot.
1923. október 15-én érkezett New Yorkba. Kezdetben alkalmi munkákat vállalt.
1924-26-ig a Rockefeller Intézet vegyésztechnikusa volt. Egyes források szerint
ezekben az években orvosbakteorológusi diplomát szerzett.
1925 őszén tanácsadóként közreműködött a broadwayi Guild Theatre-ben Molnár
Ferenc Üvegcipő című darabjának színreállításában.
1926 tavaszán felmondta állását a Rockefeller Intézetben, és Hollywoodba utazott,
de a filmstúdiókba nem sikerült bejutnia. Hamarosan elfogyott a pénze, ezért
kiköltözött a Hollywood és Pasadena közötti narancsföldekre, ahonnan másnaponként
autóstoppal ment Hollywoodba szerencsét próbálni, melynek eredménye, hogy megvették
western forgatókönyvét, valamint Los Angelesben, az Egan Theatre-ben Ibsen darabot
rendezett.
1927-ben a véletlen összehozta egy produceri ambíciókat dédelgető gazdag fiatalemberrel.
Edward M. Spitz miután tudomást szerzett Fejős magyarországi filmrendezői karrierjéről,
5000 dollárral finanszírozza a fiatal magyar filmrendező első amerikai filmjét.
(Egy átlagos amerikai film költségvetése akkoriban 250000 dollár volt.)
1927 őszén kezdett hozzá a Last moment (Utolsó pillanat) elkészítéséhez. Sikerült
megnyernie az akkor már híres Georgia Hale-t, hogy ingyen játssza el a film
női főszerepét. A többi szereplőket ambiciózus és tehetséges fiatal színészek
közül válogatta, akiknek eddig még nem sikerült érvényesülni. Ők is ingyen vállalták
a munkát, csak azért, hogy végre filmen szerepelhessenek. A Fine Arts stúdió
vezetőjével megállapodott, hogy nem napokra, hanem órákra vagy percekre bérli
a műtermet. Mindig csak akkor kezdték el a munkát, amikor a stúdiót bérlő stáb
már elhagyta a helyszínt. Saját díszleteket nem építettek, más filmekhez készült
díszletekben dolgoztak, a film forgatókönyvét, ezekhez alakították. A nyersanyagot
az Agfa és a Kodak által uralt piacra betörni készülő DuPont cégtől hitelben
kapták azzal a feltétellel, hogy a film elején és végén reklámozzák a céget.
A kamerát a film operatőre kölcsönözte, szintén hitelben.
1928 tavaszán mutatták be az Utolsó pillanatot, melynek története a főszereplő
öngyilkosságával kezdődik, s halála előtti utolsó pillanatban peregnek le életének
fontos eseményei. A film nagy kritikai sikert aratott, mely megnyitotta Fejős
számára a hollywoodi stúdiók kapuit.
1928-1930-ig az Universal Stúdiónál dolgozott.
1928. szeptember 30-án mutatták be Universalnál készült első filmjét. A Lonesome
(Nagyváros mostohái) egyszerű, hétköznapi történet, melyben két magányos New
York-i fiatal, Jim és Mary az egész heti monoton munka után a Coney Island vidám
forgatagában talál egymásra. A film hordozható kézikamerával felvett képsorai
a cinéma vérité módszereit előlegezték.
1929. május 27-én került a mozikba következő filmje, a Broadway című musical
filmváltozata. Az Universal szuperprodukciója ötmilliós költségvetéssel készült,
s mivel a történet legnagyobb része egy night club hátsó folyosóin és irodáiban
játszódik, s mindössze 12 színész szerepel benne, az összeg elköltése gondot
okozott a legolcsóbb hollywoodi film, a Last Moment rendezőjének. A pénzbőség
következtében a night club díszlete nagyobb lett, mint a New York-i Central
Station, bevilágítása annyi energiát igényelt, hogy amikor a Broadway felvételei
folytak, más nem tudott dolgozni a stúdióban. A hangosfilmkamera mozgékonyságát
egy 28 tonnás daruóriás biztosította, melyet Fejős és az operatőr tervei alapján
konstruáltak, s képes volt a legkülönfélébb kameramozgást zajtalanul kivitelezni.
A film utolsó jelenetét technicolor nyersanyagra forgatták.
1929. november 2-én volt a Last performance premierje, mely Fejős európai film
iránti nosztalgiájáról árulkodik. A német expresszionista filmek állandó színészét,
Conrad Veidt-et választotta főszereplőül, s a témaválasztásban és a fényképezésben
is az expresszionizmus hatása érződik.
1929 őszén a francia forradalomról szóló Captain of the Guard rendezése közben
baleset érte, ezért a filmet John S. Robertson fejezte be.
1930-ban közreműködött a hétmilliós költségvetésű Paul Whiteman film (The King
of Jazz) elkészítésében. Eredetileg azt tervezték, hogy történetet írnak a világhírű
jazz zenész számára, s ennek megrendezése lett volna Fejős feladata, de a végeredmény
kerettörténet nélküli monumentális színes revü lett, melyet John Murray Anderson,
a broadwayi színházi rendező jegyzett.
1930-ban, amikor megtudta, hogy E. M. Remarque híres regénye, a Nyugaton a helyzet
változatlan filmváltozatának rendezését - melynek megfilmesítési jogát a stúdió
az ő javaslatára vásárolta meg -, Lewis Milestonra bízták felbontotta szerződését
az Universallal.
1930-ban a Metro Goldwyn Mayerhez szerződött. Itt az amerikai verzióban sikeres
börtönfilm, The Big House német és francia verzióit rendezte. Ezek egyes kritikák
szerint felülmúlták az angol nyelvű változat színvonalát.
1931-ben Fejős úgy látta, hogy Hollywoodban nem képes megőrizni alkotói függetlenségét,
ezért úgy döntött, hogy visszatér Európába. Párizsba utazott, ahol a Braunberger-Richebé
stúdióval kötött szerződést, mely a világhírű és hangosfilmes tapasztalatokkal
is rendelkező rendező segítségével akarta modernizálni filmgyártását. Itt rendezte
a Fanto^mas első hangos verzióját és művészeti tanácsadóként működött a L'Amour
ŕ l' americaine című filmben.
1932-ben az Osso Filmgyár produkciójában Magyarországon készítette el a Tavaszi
záport, melynek forgatókönyvét és filmjogát még Amerikában, az Universaltól
vásárolta meg.
Ugyanebben az évben, szintén Magyarországon készült az Ítél a Balaton.
1933-ban Ausztriába ment, ahol Palotai Boris forgatókönyvéből, Annabellával
és Gustav Fröhlich-hel a főszerepben elkészítette a Sohnenstrahl-t. Fejős filmje,
mely két öngyilkosságra szánt fiatal egymásra találásának, küzdelmes hétköznapjainak
megható történetét meséli el az olasz neorealista filmek előfutára. Ezt követően
könnyed zenés filmet rendezett (Frühlingstimmen, 1934).
1934-ben Dániába utazott, s miután Nordisk Filmnél három játékfilmet (Flugten
Fra Millionerne, 1934; Faenge No. 1., 1935; Den Gyldne smil, 1936.) leforgatott,
kiábrándult a stúdióprodukciókból. Ismét szerződésbontásra készült, de mikor
a Nordisk teljesítette kérését, hogy Madagaszkár szigetén forgathasson, elállt
ettől.
1936 áprilisában indult Madagaszkárra, s tíz hónapot töltött a Tanosi és Bara
törzs tagjai között. Több ezer méter filmet forgatott a bennszülöttek életéről,
szertartásairól. Ebből az anyagból állította össze később a Svarta horisonter
című dokumentumfilm sorozat filmjeit. A szigeten tárgyakat (főleg fegyvereket
és maszkokat) is gyűjtött melyek egy részét a koppenhágai Geográfiai Múzeumnak
adományozta. A múzeum igazgatója és munkatársai kollégaként konzultáltak vele
tapasztalatairól. Ekkor kezdett antropológiai és etnográfiai műveket olvasni.
1937-ben a Svensk Filmindustri megbízta, hogy számukra is készítsen a madagaszkáriakhoz
hasonló filmeket. Kelet-Ázsiába utazott, Észak-Sziámban, bennszülött szereplőkkel
játékfilmet rendezett a dzsungelélet küzdelmességéről: En Handful Ris (Egy marék
rizs), melyet később az RKO is forgalmazott The Jungle of Chang címen.
1937-38-ban Komodó szigetén készített felvételeket az óriásgyíkokról, s néhány
példányt elvitt a Stockholmi Királyi Állatkert számára. Szingapúrban ismerkedett
meg Axel Wenner Grennel, akinek egy tigrisvadászat során megmentette az életét.
Az eset után baráti viszony alakult ki közöttük.
1939-ben Fejős - életében utoljára - Budapestre látogatott. Ez alkalommal több
írás is megjelent távol-keleti expedícióiról (Harimau; Tukán, a maláji ezermester;
Magyar utazó Komodo szigetén, az óriásgyíkok hazájában).
1939 decemberében Fejős ismét expedícióra indult, úti célja Peru, ahol az indián
Mashco törzs életmódjának, szokásainak tanulmányozását tervezte. A költségeket
Wenner Gren fedezte. A terv kudarcba fulladt, mivel a kormány katonákat rendelt
az expedíció védelmére, akik fegyveres összetűzésbe keveredtek az indiánokkal.
1940 szeptemberében új expedíciót szervezett a Cordillera Vilcabamba területén
található ősi inka városok felderítésére. 36 négyzetkilométert térképeztek fel.
Eljutottak a legnagyobb inka városba, Machu Picchuba, az öt legnagyobb, vegetációtól
megtisztított romot lefényképezték és alaprajzot készítettek róluk, valamint
öt kisebb városról készítettek részletes leírást.
1940. decemberében időjárási és pénzügyi okokból félbe kellett szakítani a kutatást.
1940. december és 1941. július között Fejős filmtanulmányt készített a Peru
északkeleti részén élő, kevéssé ismert Yagua törzs életéről. Fél évet töltött
a Putumayo és Amazon folyó között élő, minden eddigi civilizációs kísérletnek
ellenálló népcsoport tagjai körében, megtanulta a nyelvüket, tanulmányozta életmódjukat,
szokásaikat, társadalmi berendezkedésüket, művészetüket és szórakozásaikat,
vallásukat és mitológiájukat. Megnyerte bizalmukat és rávette őket, hogy reprodukálják
egy klán vándorlását új élőhelyre az Amazon folyón. Sikerült lefilmeznie a ritka
eseményt, mely egy generáció életében általában csak egyszer fordul elő (Yagua,
1940-1941.). Kutatásainak tapasztalatait később írásban is összefoglalta: Ethnography
of the Yagua (1943).
1941. július és november között visszatért az Andokba (Cordillera Vilcabamba),
s folytatta az eltűnt civilizációk maradványainak feltárását. Ennek az expedíciónak
az eredményeit az Archeological Explorations in the Cordillera Vilcabamba, Southeastern
Peru című kötetben ismertette 1944-ben.
1941. decemberében New York Cityben átvette az 1941. februárjában Wenner Gren
által létrehozott Alapítvány, a Viking Fund irányítását, melynek célja az antropológiai
kutatások támogatása volt. Munkáját nehezítette, hogy 1942-ben Axel Wenner Gren,
akit azzal vádoltak, hogy náci kollaboráns, feketelistára került. A háború után
a vádat alaptalannak nyilvánították.
1942 és 1944 között, az alapítvány igazgatása mellett a Stanford University
tanára volt. Részt vett a hadsereg számára szervezett speciális oktató programokban,
melyek célja a távol-keleti népek szokásainak és nyelvének tanítása az ott bevetésre
kerülő katonák számára. Fejős az antropológiai oktatásban bevezette a dramatizált
helyzetgyakorlatot, mely a válságos szituációkra és a bennszülöttekkel való
helyes kommunikációra készítette fel a hallgatókat. 1949-ben a Yale-i egyetemen
tartott előadásokat.
1945-ben az alapítvány irodája, mely kezdetben a Rockefeller Centerben volt,
saját épületbe költözött (East 71st Street).
1951-ben az alapítvány neve megváltozott: The Wenner Gren Foundation for Anthropological
Research. Alaptőkéje, mely 1941-ben két és félmillió dollár volt, évről-évre
emelkedett, 1963-ban meghaladta a húszmilliót, tevékenysége egyre sokoldalúbb
lett. Folyóiratot adott ki (Current Anthropology), amerikai és nemzetközi konferenciákat
szervezett, ezek tapasztalatait kiadványokban is megjelentette.
1952-ben három jelentős konferenciát is szerveztek. Az Alfred L. Kroeber vezetésével
tartott nemzetközi konferencia eredménye két kötet volt: Anthropology Today
(1953), An Assessment of Anthropology Today (1953). Princetonban Man's Role
in Changing the Face of the Earth címmel rendeztek konferenciát, melynek anyagából
1955-ben publikált kötet az ökológia máig fontos kézikönyve. Az Early Man in
Africa című konferencián hangzott el Teilhard de Chardin híres előadása, mely
az emberiség bölcsőjét Afrikába helyezte.
1941 és 1963 között az alapítvány 1515 kutatási ösztöndíjat adott ki. Fejős
az alapítvány lehetőségeit fontos kutatások, kiemelkedő tudósok és hasznos oktatási
programok támogatására használta. 1947-ben 25000 dollárt biztosított Willard
Libby találmánya, az antropológiai kutatásban rendkívül hasznos szénizotópos
kormeghatározási módszer kifejlesztésére. Támogatta J. Hürzeler humanpalaentologiai
kutatásait. C. A. Blanc és H. Movius őskori kutatásaikat nagyrészt az alapítvány
támogatásával végezték. L.S.P. Leakey-nek a nairobi múzeum igazgatójának Tanganyikában
az Oldoway völgyében folytatott feltárásai (Zinjanthropus lelet) is az alapítvány
segítségével folytak. Rendszeres támogatásban részesítette Teilhard de Chardin-t,
akit a kor egyik legnagyobb gondolkodójának tartott. Az értékes archeológiai
leletekről oktatási célra plasztik másolatokat készítő program szintén az alapítvány
anyagi eszközeiből valósult meg. Figyelemmel kísérte és segítette a magyarországi
antropológiai, etnográfiai, ősrégészeti kutatásokat. (Halála után a Természettudományi
Múzeum Embertani Tára laboratóriuma egy ideig Fejős Pál nevét vette fel.)
1956-ban az Oktatási Minisztériumtól meghívást kapott Budapestre, melyet el
is fogadott, de kitört a forradalom, s emiatt a látogatás elmaradt.
1957-ben kezdett hozzá az alapítvány európai centrumának s egyben nyári konferencia
központjának kialakításához, a kelet-ausztriai Burg Wartenstein épületében.
Életének utolsó éveit főleg itt, hazája szomszédságában töltötte.
1963. április 23-án halt meg New Yorkban, hamvait végrendelete szerint Wartenstein
tornyaiból szórták szét.