Kronológia

Fejős Pál 1997. január 24-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Veszprémben és Kecskeméten végezte a piaristáknál.
1914-ben érettségizett, majd egyes források szerint az orvosi egyetemre iratkozott be, más források szerint a műszaki egyetemre ment vegyészetet tanulni.
1916-ban behívták katonának és az olasz fronton teljesített szolgálatot.
1919-ben, miután leszerelt, folytatta tanulmányait, s ezzel párhuzamosan díszlettervezőként dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a Társadalmasított Mozgóképüzemek Szcenikai Osztályának vezetője volt.
1920-ban indult filmrendezői karrierje a Mobil filmgyárnál. Egy év alatt négy filmet forgatott. (Pán, Lidércnyomás, Újraélők, Fekete kapitány).
1921 tavaszán saját filmvállalatot alapított (Premier), ennek égisze alatt egy film készült (Pique dame).
1921 őszén visszatért a Mobilhoz, ahol egy filmszkeccset rendezett (Arsčne Lupin utolsó kalandja). Egyes források szerint ebben az évben szerzett orvosi diplomát. (A Semmelweis Orvostudományi Egyetem levéltárában azonban ennek nincs nyoma.)
1922-ben a magyar filmgyártás válsága elmélyült, visszaesett a produkciók száma. Fejősnek sem sikerült filmterveit megvalósítania, ezért elvállalta az Eger melletti kis faluban, Mikófalván szervezett nagyszabású passiójáték rendezését.
1923-ban elkészítette Az egri csillagok filmváltozatát, majd a decemberi bemutatót meg sem várva elhagyta az országot.
1923. október 15-én érkezett New Yorkba. Kezdetben alkalmi munkákat vállalt.
1924-26-ig a Rockefeller Intézet vegyésztechnikusa volt. Egyes források szerint ezekben az években orvosbakteorológusi diplomát szerzett.
1925 őszén tanácsadóként közreműködött a broadwayi Guild Theatre-ben Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjának színreállításában.
1926 tavaszán felmondta állását a Rockefeller Intézetben, és Hollywoodba utazott, de a filmstúdiókba nem sikerült bejutnia. Hamarosan elfogyott a pénze, ezért kiköltözött a Hollywood és Pasadena közötti narancsföldekre, ahonnan másnaponként autóstoppal ment Hollywoodba szerencsét próbálni, melynek eredménye, hogy megvették western forgatókönyvét, valamint Los Angelesben, az Egan Theatre-ben Ibsen darabot rendezett.
1927-ben a véletlen összehozta egy produceri ambíciókat dédelgető gazdag fiatalemberrel. Edward M. Spitz miután tudomást szerzett Fejős magyarországi filmrendezői karrierjéről, 5000 dollárral finanszírozza a fiatal magyar filmrendező első amerikai filmjét. (Egy átlagos amerikai film költségvetése akkoriban 250000 dollár volt.)
1927 őszén kezdett hozzá a Last moment (Utolsó pillanat) elkészítéséhez. Sikerült megnyernie az akkor már híres Georgia Hale-t, hogy ingyen játssza el a film női főszerepét. A többi szereplőket ambiciózus és tehetséges fiatal színészek közül válogatta, akiknek eddig még nem sikerült érvényesülni. Ők is ingyen vállalták a munkát, csak azért, hogy végre filmen szerepelhessenek. A Fine Arts stúdió vezetőjével megállapodott, hogy nem napokra, hanem órákra vagy percekre bérli a műtermet. Mindig csak akkor kezdték el a munkát, amikor a stúdiót bérlő stáb már elhagyta a helyszínt. Saját díszleteket nem építettek, más filmekhez készült díszletekben dolgoztak, a film forgatókönyvét, ezekhez alakították. A nyersanyagot az Agfa és a Kodak által uralt piacra betörni készülő DuPont cégtől hitelben kapták azzal a feltétellel, hogy a film elején és végén reklámozzák a céget. A kamerát a film operatőre kölcsönözte, szintén hitelben.
1928 tavaszán mutatták be az Utolsó pillanatot, melynek története a főszereplő öngyilkosságával kezdődik, s halála előtti utolsó pillanatban peregnek le életének fontos eseményei. A film nagy kritikai sikert aratott, mely megnyitotta Fejős számára a hollywoodi stúdiók kapuit.
1928-1930-ig az Universal Stúdiónál dolgozott.
1928. szeptember 30-án mutatták be Universalnál készült első filmjét. A Lonesome (Nagyváros mostohái) egyszerű, hétköznapi történet, melyben két magányos New York-i fiatal, Jim és Mary az egész heti monoton munka után a Coney Island vidám forgatagában talál egymásra. A film hordozható kézikamerával felvett képsorai a cinéma vérité módszereit előlegezték.
1929. május 27-én került a mozikba következő filmje, a Broadway című musical filmváltozata. Az Universal szuperprodukciója ötmilliós költségvetéssel készült, s mivel a történet legnagyobb része egy night club hátsó folyosóin és irodáiban játszódik, s mindössze 12 színész szerepel benne, az összeg elköltése gondot okozott a legolcsóbb hollywoodi film, a Last Moment rendezőjének. A pénzbőség következtében a night club díszlete nagyobb lett, mint a New York-i Central Station, bevilágítása annyi energiát igényelt, hogy amikor a Broadway felvételei folytak, más nem tudott dolgozni a stúdióban. A hangosfilmkamera mozgékonyságát egy 28 tonnás daruóriás biztosította, melyet Fejős és az operatőr tervei alapján konstruáltak, s képes volt a legkülönfélébb kameramozgást zajtalanul kivitelezni. A film utolsó jelenetét technicolor nyersanyagra forgatták.
1929. november 2-én volt a Last performance premierje, mely Fejős európai film iránti nosztalgiájáról árulkodik. A német expresszionista filmek állandó színészét, Conrad Veidt-et választotta főszereplőül, s a témaválasztásban és a fényképezésben is az expresszionizmus hatása érződik.
1929 őszén a francia forradalomról szóló Captain of the Guard rendezése közben baleset érte, ezért a filmet John S. Robertson fejezte be.
1930-ban közreműködött a hétmilliós költségvetésű Paul Whiteman film (The King of Jazz) elkészítésében. Eredetileg azt tervezték, hogy történetet írnak a világhírű jazz zenész számára, s ennek megrendezése lett volna Fejős feladata, de a végeredmény kerettörténet nélküli monumentális színes revü lett, melyet John Murray Anderson, a broadwayi színházi rendező jegyzett.
1930-ban, amikor megtudta, hogy E. M. Remarque híres regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan filmváltozatának rendezését - melynek megfilmesítési jogát a stúdió az ő javaslatára vásárolta meg -, Lewis Milestonra bízták felbontotta szerződését az Universallal.
1930-ban a Metro Goldwyn Mayerhez szerződött. Itt az amerikai verzióban sikeres börtönfilm, The Big House német és francia verzióit rendezte. Ezek egyes kritikák szerint felülmúlták az angol nyelvű változat színvonalát.
1931-ben Fejős úgy látta, hogy Hollywoodban nem képes megőrizni alkotói függetlenségét, ezért úgy döntött, hogy visszatér Európába. Párizsba utazott, ahol a Braunberger-Richebé stúdióval kötött szerződést, mely a világhírű és hangosfilmes tapasztalatokkal is rendelkező rendező segítségével akarta modernizálni filmgyártását. Itt rendezte a Fanto^mas első hangos verzióját és művészeti tanácsadóként működött a L'Amour ŕ l' americaine című filmben.
1932-ben az Osso Filmgyár produkciójában Magyarországon készítette el a Tavaszi záport, melynek forgatókönyvét és filmjogát még Amerikában, az Universaltól vásárolta meg.
Ugyanebben az évben, szintén Magyarországon készült az Ítél a Balaton.
1933-ban Ausztriába ment, ahol Palotai Boris forgatókönyvéből, Annabellával és Gustav Fröhlich-hel a főszerepben elkészítette a Sohnenstrahl-t. Fejős filmje, mely két öngyilkosságra szánt fiatal egymásra találásának, küzdelmes hétköznapjainak megható történetét meséli el az olasz neorealista filmek előfutára. Ezt követően könnyed zenés filmet rendezett (Frühlingstimmen, 1934).
1934-ben Dániába utazott, s miután Nordisk Filmnél három játékfilmet (Flugten Fra Millionerne, 1934; Faenge No. 1., 1935; Den Gyldne smil, 1936.) leforgatott, kiábrándult a stúdióprodukciókból. Ismét szerződésbontásra készült, de mikor a Nordisk teljesítette kérését, hogy Madagaszkár szigetén forgathasson, elállt ettől.
1936 áprilisában indult Madagaszkárra, s tíz hónapot töltött a Tanosi és Bara törzs tagjai között. Több ezer méter filmet forgatott a bennszülöttek életéről, szertartásairól. Ebből az anyagból állította össze később a Svarta horisonter című dokumentumfilm sorozat filmjeit. A szigeten tárgyakat (főleg fegyvereket és maszkokat) is gyűjtött melyek egy részét a koppenhágai Geográfiai Múzeumnak adományozta. A múzeum igazgatója és munkatársai kollégaként konzultáltak vele tapasztalatairól. Ekkor kezdett antropológiai és etnográfiai műveket olvasni.
1937-ben a Svensk Filmindustri megbízta, hogy számukra is készítsen a madagaszkáriakhoz hasonló filmeket. Kelet-Ázsiába utazott, Észak-Sziámban, bennszülött szereplőkkel játékfilmet rendezett a dzsungelélet küzdelmességéről: En Handful Ris (Egy marék rizs), melyet később az RKO is forgalmazott The Jungle of Chang címen.
1937-38-ban Komodó szigetén készített felvételeket az óriásgyíkokról, s néhány példányt elvitt a Stockholmi Királyi Állatkert számára. Szingapúrban ismerkedett meg Axel Wenner Grennel, akinek egy tigrisvadászat során megmentette az életét. Az eset után baráti viszony alakult ki közöttük.
1939-ben Fejős - életében utoljára - Budapestre látogatott. Ez alkalommal több írás is megjelent távol-keleti expedícióiról (Harimau; Tukán, a maláji ezermester; Magyar utazó Komodo szigetén, az óriásgyíkok hazájában).
1939 decemberében Fejős ismét expedícióra indult, úti célja Peru, ahol az indián Mashco törzs életmódjának, szokásainak tanulmányozását tervezte. A költségeket Wenner Gren fedezte. A terv kudarcba fulladt, mivel a kormány katonákat rendelt az expedíció védelmére, akik fegyveres összetűzésbe keveredtek az indiánokkal.
1940 szeptemberében új expedíciót szervezett a Cordillera Vilcabamba területén található ősi inka városok felderítésére. 36 négyzetkilométert térképeztek fel. Eljutottak a legnagyobb inka városba, Machu Picchuba, az öt legnagyobb, vegetációtól megtisztított romot lefényképezték és alaprajzot készítettek róluk, valamint öt kisebb városról készítettek részletes leírást.
1940. decemberében időjárási és pénzügyi okokból félbe kellett szakítani a kutatást.
1940. december és 1941. július között Fejős filmtanulmányt készített a Peru északkeleti részén élő, kevéssé ismert Yagua törzs életéről. Fél évet töltött a Putumayo és Amazon folyó között élő, minden eddigi civilizációs kísérletnek ellenálló népcsoport tagjai körében, megtanulta a nyelvüket, tanulmányozta életmódjukat, szokásaikat, társadalmi berendezkedésüket, művészetüket és szórakozásaikat, vallásukat és mitológiájukat. Megnyerte bizalmukat és rávette őket, hogy reprodukálják egy klán vándorlását új élőhelyre az Amazon folyón. Sikerült lefilmeznie a ritka eseményt, mely egy generáció életében általában csak egyszer fordul elő (Yagua, 1940-1941.). Kutatásainak tapasztalatait később írásban is összefoglalta: Ethnography of the Yagua (1943).
1941. július és november között visszatért az Andokba (Cordillera Vilcabamba), s folytatta az eltűnt civilizációk maradványainak feltárását. Ennek az expedíciónak az eredményeit az Archeological Explorations in the Cordillera Vilcabamba, Southeastern Peru című kötetben ismertette 1944-ben.
1941. decemberében New York Cityben átvette az 1941. februárjában Wenner Gren által létrehozott Alapítvány, a Viking Fund irányítását, melynek célja az antropológiai kutatások támogatása volt. Munkáját nehezítette, hogy 1942-ben Axel Wenner Gren, akit azzal vádoltak, hogy náci kollaboráns, feketelistára került. A háború után a vádat alaptalannak nyilvánították.
1942 és 1944 között, az alapítvány igazgatása mellett a Stanford University tanára volt. Részt vett a hadsereg számára szervezett speciális oktató programokban, melyek célja a távol-keleti népek szokásainak és nyelvének tanítása az ott bevetésre kerülő katonák számára. Fejős az antropológiai oktatásban bevezette a dramatizált helyzetgyakorlatot, mely a válságos szituációkra és a bennszülöttekkel való helyes kommunikációra készítette fel a hallgatókat. 1949-ben a Yale-i egyetemen tartott előadásokat.
1945-ben az alapítvány irodája, mely kezdetben a Rockefeller Centerben volt, saját épületbe költözött (East 71st Street).
1951-ben az alapítvány neve megváltozott: The Wenner Gren Foundation for Anthropological Research. Alaptőkéje, mely 1941-ben két és félmillió dollár volt, évről-évre emelkedett, 1963-ban meghaladta a húszmilliót, tevékenysége egyre sokoldalúbb lett. Folyóiratot adott ki (Current Anthropology), amerikai és nemzetközi konferenciákat szervezett, ezek tapasztalatait kiadványokban is megjelentette.
1952-ben három jelentős konferenciát is szerveztek. Az Alfred L. Kroeber vezetésével tartott nemzetközi konferencia eredménye két kötet volt: Anthropology Today (1953), An Assessment of Anthropology Today (1953). Princetonban Man's Role in Changing the Face of the Earth címmel rendeztek konferenciát, melynek anyagából 1955-ben publikált kötet az ökológia máig fontos kézikönyve. Az Early Man in Africa című konferencián hangzott el Teilhard de Chardin híres előadása, mely az emberiség bölcsőjét Afrikába helyezte.
1941 és 1963 között az alapítvány 1515 kutatási ösztöndíjat adott ki. Fejős az alapítvány lehetőségeit fontos kutatások, kiemelkedő tudósok és hasznos oktatási programok támogatására használta. 1947-ben 25000 dollárt biztosított Willard Libby találmánya, az antropológiai kutatásban rendkívül hasznos szénizotópos kormeghatározási módszer kifejlesztésére. Támogatta J. Hürzeler humanpalaentologiai kutatásait. C. A. Blanc és H. Movius őskori kutatásaikat nagyrészt az alapítvány támogatásával végezték. L.S.P. Leakey-nek a nairobi múzeum igazgatójának Tanganyikában az Oldoway völgyében folytatott feltárásai (Zinjanthropus lelet) is az alapítvány segítségével folytak. Rendszeres támogatásban részesítette Teilhard de Chardin-t, akit a kor egyik legnagyobb gondolkodójának tartott. Az értékes archeológiai leletekről oktatási célra plasztik másolatokat készítő program szintén az alapítvány anyagi eszközeiből valósult meg. Figyelemmel kísérte és segítette a magyarországi antropológiai, etnográfiai, ősrégészeti kutatásokat. (Halála után a Természettudományi Múzeum Embertani Tára laboratóriuma egy ideig Fejős Pál nevét vette fel.)
1956-ban az Oktatási Minisztériumtól meghívást kapott Budapestre, melyet el is fogadott, de kitört a forradalom, s emiatt a látogatás elmaradt.
1957-ben kezdett hozzá az alapítvány európai centrumának s egyben nyári konferencia központjának kialakításához, a kelet-ausztriai Burg Wartenstein épületében. Életének utolsó éveit főleg itt, hazája szomszédságában töltötte.
1963. április 23-án halt meg New Yorkban, hamvait végrendelete szerint Wartenstein tornyaiból szórták szét.