Gyürey Vera
Bevezető
Míg a magyar irodalomban az írói életművek részei a naplók, levelezések, az egyes művek szövegváltozatai is, addig a magyar filmtörténetben csak elvétve lelhetjük fel a rendezők írásos szellemi hagyatékát. Ezért rendkívüli alkalom, hogy a Filmspirál című periodikában most megjelentetünk egy válogatást Máriássy Félix írásos hagyatékából, szellemi örökségéből.
Több mint tíz évvel ezelőtt Máriássy Ferenc operatőr, a rendező fia megőrzésre
adta át a Nemzeti Filmarchívum számára Máriássy Félix és Máriássy Judit hagyatékát.
Az Archívum munkatársai rendezték az anyagot, amelyben a filmek alapjául szolgáló
irodalmi novellákat és a forgatókönyvek szövegváltozatait is megtaláljuk.
A hagyaték része Máriássy Félix naplója (1945-47), amelynek létezéséről még
a filmtörténészek sem tudhattak, soha nem került eddig nyilvánosságra. A Naplót
Máriássy Félix angol nyelven írta, így fordításban tesszük közzé. A napló műfaja
már önmagában is bensőséges alkotás, és meglepő, hogy a rendező angol nyelven
írta, amire sokféle magyarázatot lehet találni. Magába forduló, szemérmes személyiség
volt, aki ugyanakkor szenvedélyesen élte meg az élményeket.
Az Egy pikoló világos (1954) itt olvasható irodalmi novellája szemléletesen
mutatja a szándék és megvalósulás közötti különbséget. Ezt fejezi ki a Külvárosi
legenda (1957) című film eredeti irodalmi könyve is, ami azután átírásra került.
Ez utóbbi film elfogadásának és bemutatásának körülményeiről olvashatunk a Máriássy
Félix pályaképét bemutató írásban.
A kötetben helyet kapnak a Máriássy házaspárral készült egykori interjúk is,
amelyek mind a mai napig nem vesztettek érdekességükből.
Az olvasó számára szép és érdekes olvasmányt
ígérnek ezek az írások, és elgondolkodtatnak arról, hogy a körülmények sokszor
kompromisszumokra kényszerítik az alkotót. De csak egy határig.
Ezt a határt, a mértéket mind a mai napig csak kevesen tudják megtartani. Máriássy
Félix képes volt erre.
A hatvanas években induló új filmes nemzedék tanáraként tanítványai kérdésére,
hogy miért nem harcol egy-egy film elkészítéséért, miért hagyja, hogy mások
elvegyék tőle a korábban neki felkínált lehetőséget, lakonikusan csak ennyit
mondott: "Nem muszáj mindenáron filmet csinálni."
Hát igen, ennek a válasznak a jelentése, erkölcsi tartalma nemcsak a filmkészítőkre
vonatkoztatható.
2003. szeptembere