Gyürey Vera
Bevezető

Míg a magyar irodalomban az írói életművek részei a naplók, levelezések, az egyes művek szövegváltozatai is, addig a magyar filmtörténetben csak elvétve lelhetjük fel a rendezők írásos szellemi hagyatékát. Ezért rendkívüli alkalom, hogy a Filmspirál című periodikában most megjelentetünk egy válogatást Máriássy Félix írásos hagyatékából, szellemi örökségéből.

Több mint tíz évvel ezelőtt Máriássy Ferenc operatőr, a rendező fia megőrzésre adta át a Nemzeti Filmarchívum számára Máriássy Félix és Máriássy Judit hagyatékát. Az Archívum munkatársai rendezték az anyagot, amelyben a filmek alapjául szolgáló irodalmi novellákat és a forgatókönyvek szövegváltozatait is megtaláljuk.
A hagyaték része Máriássy Félix naplója (1945-47), amelynek létezéséről még a filmtörténészek sem tudhattak, soha nem került eddig nyilvánosságra. A Naplót Máriássy Félix angol nyelven írta, így fordításban tesszük közzé. A napló műfaja már önmagában is bensőséges alkotás, és meglepő, hogy a rendező angol nyelven írta, amire sokféle magyarázatot lehet találni. Magába forduló, szemérmes személyiség volt, aki ugyanakkor szenvedélyesen élte meg az élményeket.
Az Egy pikoló világos (1954) itt olvasható irodalmi novellája szemléletesen mutatja a szándék és megvalósulás közötti különbséget. Ezt fejezi ki a Külvárosi legenda (1957) című film eredeti irodalmi könyve is, ami azután átírásra került. Ez utóbbi film elfogadásának és bemutatásának körülményeiről olvashatunk a Máriássy Félix pályaképét bemutató írásban.
A kötetben helyet kapnak a Máriássy házaspárral készült egykori interjúk is, amelyek mind a mai napig nem vesztettek érdekességükből.

Az olvasó számára szép és érdekes olvasmányt ígérnek ezek az írások, és elgondolkodtatnak arról, hogy a körülmények sokszor kompromisszumokra kényszerítik az alkotót. De csak egy határig.
Ezt a határt, a mértéket mind a mai napig csak kevesen tudják megtartani. Máriássy Félix képes volt erre.
A hatvanas években induló új filmes nemzedék tanáraként tanítványai kérdésére, hogy miért nem harcol egy-egy film elkészítéséért, miért hagyja, hogy mások elvegyék tőle a korábban neki felkínált lehetőséget, lakonikusan csak ennyit mondott: "Nem muszáj mindenáron filmet csinálni."
Hát igen, ennek a válasznak a jelentése, erkölcsi tartalma nemcsak a filmkészítőkre vonatkoztatható.

2003. szeptembere