Perjési Zsuzsa
(Magyar Nemzeti Filmarchívum)

A néma híradók megújulnak
( Elhangzott a film megőrzéséről, felújításáról és restaurálásáról rendezett nemzetközi szemináriumon a budapesti Örökmozgóban (2001. 03. 10-15.) (A szerk.) )

A restaurálás igénye és módja, valamint a típusproblémák szempontjából célszerű a néma híradóanyagot két külön csoportra bontani: az 1920 előtt készültekre és az 1924-től folyamatosan megjelenő Magyar Híradókra. Mielőtt rátérnék felújításaink részletezésére, a tennivalók indoklásaként érdemes rövid kitekintést tenni ezeknek a híradóknak a keletkezésére illetve megmaradásuk körülményeire.

Magyarországon az 1910-es években jelent meg a naprakész, színes híreket egy programba fűző dokumentum/riportfilm típusa. Archívumunk legkorábbi ilyen anyaga a Kino-Riport filmgyár két híradószáma 1914-ből - az egyik sajnos csak töredékként.

Az első világháború felgyorsította ezeknek az ún. aktualitásoknak az elterjedését, a nézők hozzászoktak a gyors képi tájékoztatáshoz, és egyre inkább igényelték is. A hadszínterekről folyamatosan tudósító riporterek és operatőrök személyében rendelkezésre is állt a szakembergárda.

A filmgyárak mellett a napilapok szerkesztőségeiben is felvetődött a rendszeres időközökben megjelenő híradószámok gyártásának a gondolata. Tudjuk, hogy a Pesti Napló és az EST lap állandó filmszerkesztő részleget állított fel - sajnos az előbbi munkáját csupán az 1918-as polgári forradalomról forgatott két rövid anyag dokumentálja. Az Est híradók 1918 őszétől már folyamatosan ontották összeállításaikat, politikai agitációs szándék nélkül, inkább csak nyomon követve az eseményeket. A polgári felfogású "anyavállalat" szellemében törekedtek minél frissebben, minél tágabb "merítésben" tálalni a közönség érdeklődésére számot tartó híreket. Utolsó számuk az 1919. március 17-i, ennek az Est híradónak az örökébe lépett és ennek az Est híradónak a munkatársait vette át a tanácsköztársaság Vörös Riport filmje.

A bukás után, a húszas évek elején megindult néhány híradó szerepét 1924-ben a Magyar Híradó vette át. Kiadója a Magyar Filmiroda Rt. volt, amely szintén 1924-ben alakult, mint a Magyar Távirati Iroda képes hírszolgálattal foglalkozó szerve. A Magyar Filmhíradó az állami propaganda eszköze volt és 1926-ban már az ország összes mozgószínháza részére kötelezővé is tette vetítését a kormányzat. A filmek hozzávetőlegesen 150 m hosszúságban készültek, nyolc példányban. Külföldi anyaggal 1927-ben bővültek először, amikor cseremegállapodás jött létre az olasz Luce-val. A Magyar Filmiroda saját bemutató híradófilmszínházzal és filmraktárral rendelkezett, az 1924 és 1944 között gyártott 1080 db híradó többsége szerencsésen meg is maradt.

A történelem különböző szakaszaiban, más és más gyártásban készült híradók persze eltérnek egymástól abban, ahogyan és amilyen állapotban fennmaradtak és az archívum mai gyűjteményébe kerültek.

Tulajdonképpen már nagyon korán, 1908-ban felmerült nálunk a mozgóképek szervezett gyűjtésének az igénye. 1913-ban már határozat született egy fővárosi film-múzeum létrehozására, a megvalósítást azonban a háború miatt elhalasztották. Kezdeti lépéseket azért tettek, a gyűjtemény megalapozására három olyan filmet is megvásároltak, amely megörökítette Budapest lelkesedését a hadbalépés napjaiban. A későbbiekre vonatkozóan a hadtörténeti dokumentumokon kívül városrendezési, építkezési felvételek gyűjtését tervezték, illetve olyanokat, amik idegenforgalmi propaganda célokat szolgáltak volna.

A gyűjtés egy helyre koncentrálása azonban évtizedeken át csak elképzelés maradt, a különböző gyárak és cégek, a kölcsönzők saját raktárakat tartottak fenn, az anyagok szét voltak szórva. Sok érték hányódott el az őrzés megoldatlansága miatt, majd az ostrom alatt. 1945 után sem volt biztonságosnak mondható egy ideig a filmek gondozása, a gyűjteményt - és főleg a híradókat gyakran gyártási céloknak rendelték alá. Kikopírozással gyorsan és olcsón próbáltak "termelni", így sok pótolhatatlan híradórészlet esett áldozatul a csonkításoknak. Előfordult az is, hogy téma szerinti csoportosításokat válogattak össze, különböző, hasonló témakörű eseményeket vágtak és ragasztottak egybe. A mai archívum elődjének 1957-es létrehozása az állomány megmenekülését jelentette.

A kezdeti felújításokban a fő szempont a film gyúlékony, veszélyes nitroanyagának átmentése volt a biztonsági kellékanyagra. S minthogy az archívumnak saját bemutató mozija is volt, a filmek többségéről pozitív kópia is készült, gyakran az élvezhetőbb vetítés kedvéért kísérőzenével is hangosították a némafilmeket. Sajnos a sorozatos átmásolások hangoskapuval történtek, ami az eredeti képméretet lecsökkentette és az inzertek olvashatóságát is gyakran akadályozta. Szerencsére - sajnos selejtállapotuk miatt épp a legrégebbi híradókat kivéve - a nitrofilmek többségét nem semmisítették meg, biztosították raktározásukat, így a restaurálás során ma legtöbbször vissza tudunk nyúlni a hitelesebb kellékanyagokhoz.

Ma a Magyar Filmiroda jól dokumentált néma híradóit évfolyamonként, tehát 1924-től kezdődően újítjuk fel, a viszonylag jó állapotú nitro pozitívot tekintjük kiindulási alapnak. 1927-től ezeknek a pozitívoknak egyik-másik részlete, eseménye virazsírozott, ezért a teljes - nem túl hosszú - filmet színes negatívra másoljuk. Néhány esetben szükség van olyan kiegészítő munkákra, mint amilyen egy-egy inzert, főcímszó vagy vége felirat pótlása, illetve kivágások beillesztése. Jelenleg 1928-nál tartunk, készítjük a folytatásokat - és az eddigiek illusztrálására most be is mutatunk két 1927-es rövid híradószámot.

Néhány évvel ezelőtt - kísérletképpen - megpróbáltunk az egyik külföldi társarchívummal közös vállalkozásban felújítani híradófilmet. A viszonylag teljes Est-sorozat egyik számának kellékét küldtük ki - ám az eredmény nem volt kielégítő, a restaurálás nem lett teljes. Napvilágra hozott viszont néhány olyan munkaszervezési problémát, amit nem gondoltunk át előzőleg. A bajt ez esetben a "bőség zavara" jelentette, ugyanannak a híradószámnak több kópiája. Megmaradt ugyanis a nitro pozitív és negatív, és ezek biztonsági átmentése is - az egyes anyagok azonban nem egyeztek teljesen. Kiválasztottuk ugyan a legteljesebbnek vélt kelléket, de nem volt elég körültekintő a film összes kópiájának a behasonlítása. Pótlásra sem volt mód, így fordulhatott elő egy-egy képhiány - illetve a magyar nyelv ismeretében valószínűleg a helyére került volna minden, képet magyarázó inzert.

A mai összejövetelen szeretnék még beszámolni egy olyan, több éven át tartó felújítási folyamatról, amely most végre elérkezett a befejezés stádiumához. Az 1919-es tanácsköztársasági híradók restaurálása során sok buktatón kellett átküzdeni magunkat műszaki megoldások szintjén éppúgy, mint a tartalmi helyreállításban. Évek teltek el, mert a munka valójában már a kilencvenes évek elején megkezdődött - majd megszakításokkal, sőt több éves kihagyással ment végbe. A ránkmaradt húsz film kellékanyagainak és vetíthető kópiájának elkészítése sok pénzt igényelt és emésztett fel, másutt már ismert technológiát kellett a mi körülményeink közé bevezetni. A felújítás hosszú intervalluma alatt előre valóban nem látható gondot okozott a nyersanyagváltás. Színes pozitívjaink még triacetát nyersanyagra készültek, a pótlásokhoz, az inzertek megrajzolásához illetve kifotózásához viszont később már poliészter alapanyag volt csak forgalomban. A két nyersanyagot nem lehetett összeilleszteni, így külföldről kellett hozatni a régi típusúból. Ráadásul a laboratórium ekkor már csak poliészterrel dolgozott, a triacetát filmek előhívásához külön átállításra volt szükség.

Amikor két évvel ezelőtt bekapcsolódtam ebbe a munkába, a képek színvilágának restaurálása a francia marron-eljárással már megtörtént. A hajdani virazsírozott filmek gesztenyebarnák lettek. Néhányan Önök közül már találkozhattak is egyik-másik képsorral, hiszen az archívumi felújításoknak helyet adó fórumokon - Párizsban, az olaszországi Pordenoneban demonstrációs anyagként megfordultak már. Mielőtt levetítenénk belőlük - és hogy érzékeltetni tudjam a felújítás során jelentkezett problémákat -, ismertetem röviden a létrejöttének, fennmaradásának és "utóéletének" történetét.

1919 márciusában a Károlyi Mihály-féle polgári köztársaságot szovjet típusú tanácsköztársaság, az addigi polgári beállítottságú Est-híradókat a Vörös Riportfilm váltotta fel.

Maga a Tanácsköztársaság nem volt hosszú életű, március 21-től augusztus 2-ig tartott, ennek a 133 napnak egyik krónikása ez a híradófilm. A politika irányítói felismerték és nagyra értékelték a filmben rejlő propaganda lehetőségét, és súlyt helyeztek arra, hogy a fontos eseményeknél, a háborús sikereknél riporterek lehetőleg jelen legyenek. Május elején a Vörös Hadsereg keretében filmrészleg is alakult, a főparancsnokság különvonatához operatőrök és rendezők részére sötétkamrával felszerelt vasúti kocsit kapcsoltak. A Vörös Hadsereg harcairól ezt követően nagyszámmal készültek felvételek.

A filmhíradók rendszeres heti kiadásban, szerdánként jelentek meg, egy-egy nagyobb szabású központi rendezvényről vagy eredményes hadjáratról különkiadás is készült. Tartalmukat tekintve agitatívak, a Tanácskormány intézkedéseinek és rendelkezéseinek helyességét alátámasztó illusztrációik. Bíztatásra, a nézők lelkesítésére, a vezetők népszerűsítésére szolgálnak. A képek hadisikerekről, ellenséges aknamunkáról, hősies helytállásról szólnak, de a hétköznapok híranyagában is a gyermekek szórakoztatása és üdültetése, a munkásemberekről, a frontkatonákról való állami gondoskodás, az ellátás megszervezése, a magánparkok és villák köztulajdonba vétele az általános boldogság és felszabadult öröm pillanatai vannak kihangsúlyozva. Statáriumról, büntetőakciókról nincs bennük szó. Az együtt-kormányzó szociáldemokraták és kommunisták itt-ott megmutatkozó nézetkülönbsége sem kap nyilvánosságot, még az olyan nagy horderejű döntéseket is eufemisztikusan tálalják, mint például Böhm távozását a hadseregparancsnokság éléről - betegségével indokolva.

Az augusztusban hatalomra került új rendszer ezeket a híradókat lefoglalta és a tanácsköztársaság résztvevői ellen indított eljárásokban bűnjelként felhasználta. 1921-ben egy rendőrfogalmazó a diktatúra legjobb bizonyítékaként, az izgatás eszközeként említi a filmeket. Az elkobzott anyag nagyságát tekintve azt állítja, hogy 42 db közvetlenül a diktatúrára vonatkozó film került a birtokukba, "21 kilométer hosszú (átlag 500 m-es) képszalaggal. 1921. május 25-én levetítették ezeket a főkapitányságon, és az újonnan felállított miniszterközi bizottság határozatáig ott raktározták őket. A rendelkezésre álló adatok szerint júniusban Horthy Miklós, Auguszta főhercegasszony és más kíváncsi előkelőségek számára egy alkalommal még bemutatásra - majd a bűnügyi múzeumba kerültek. Minthogy Magyarországon nem volt olyan szerv a háború előtt, ahol a régi filmeket gyűjtötték és őrizték volna, paradox módon éppen ez a közönség elől elzárni szándékozó döntés vezetett a teljes anyag épségben tartásához.

1945 után a forradalmak filmjei átkerültek a Munkásmozgalmi Intézetbe, az ötvenes évek elején pedig a Központi Filmarchívumba. Ekkorra már kiegészültek néhány más helyről is előkerült felvétellel, többnyire nem egy, hanem több példányban, pozitív és negatív változatban. A több ezer métert kitevő filmanyag nem eredeti rendjében, hanem össze-vissza keverve maradt fenn, az egyes tekercsek összeállításakor - írott forrásanyag híján, igyekeztek követni az események időbeli sorrendjét. Személyes emlékekre is hagyatkozhattak valamelyest, hiszen a munka annak a Lajta Andornak a kezében összpontosult, aki a tízes években már a filmes közélet ismert szereplője, filmszaklapok vezető munkatársa volt.

A kilencvenes évek azonban már megint más képet mutatnak. A szocialista társadalom a példaképnek és elődnek tekintett tanácsköztársaság fennmaradt filmjeit gyakran használta, visszatekintések betéteként sűrűn idézett fel képeket belőlük. A nagy évfordulók, a harmincéves, ötven és hatvanéves megemlékezések dokumentumfilmjei során történt sorozatos kikopírozások is hozzájárultak ahhoz, hogy megint keveredések, hiányok alakuljanak ki. Nyomon követhető egy-egy tendenciózus hamisítás is, például a május elsején ünnepi beszédet tartott cseh munkásvezérről felvett képsort felcserélték Rákosi Mátyás egy más alkalommal tartott beszédével.

Az anyag műszaki állapotának felújítása sem volt problémamentes. A már említett gyakorlatot alkalmazva itt is hangoskapuval másolták át biztonsági anyagra a nitropozitívot, az így keletkezett dubnegatív inzertjei és képanyaga tehát csonkolt lett. Az eltelt évtizedek során a virazsírozott nitro pozitív állaga is romlásnak indult, az anyaga zsugorodott, a perforáció sérült, a valaha volt színek szinte teljesen eltűntek. A húsz összeállított híradó csaknem mindegyike alkalmatlanná lett a másolásra.

Ekkor született az a döntés, hogy a felújításkor az eredeti nitro negatívokhoz nyúljunk vissza. Itt azonban nincsenek inzertek, nincs virazsírozás és a felvett képek sorrendje sem követi az összerendezett pozitívét, vágatlan anyagok. Sokszor több kép maradt fenn, mint amennyi belekerült az 5o-es évek összeállításába, néha viszont súlyos hiányok mutatkoznak.

A negatív átmentésekor egy speciális hívóeljárás során először egy erőteljesen feljavított fekete/fehér dubpozitiv készült, majd egy színes dubnegatív - erről pedig a gesztenye-árnyalatú pozitív képsorok. Ez a színezési módszer szép és élvezhető, majdhogynem új életre keltett képeket eredményezett, viszont magával hozta azokat a problé mákat, amelyeknek a megoldása részben ma is előttünk áll még.

Az eredeti negatívokból előhívott pozitív képek egybeillesztése a meglévő pozitív kópiákkal nem csekély feladat. Részben elvi kérdéseket vet fel, részben vágási probléma.

Felmerül a kérdés, mi tekinthető hiteles eredetinek illetve mennyiben tekinthető az 50-es évek összeállítása annak.

Abszolút hiteles kópiáról nem tudunk, az egyes híradószámok nem voltak sem megszámozva, sem a megjelenési idejükre nézve megjelölve. A híradókon belüli inzertek is csupán csak egyetlen számban követhetők nyomon, a többi esetben jelöletlenek a képek, illetve egy-egy számozott kép nem ad információt az egyberendezettségre. Írásos anyag sem igazit el, a kor legfontosabb szakmai lapja, a Vörös Film csupán csak érintőlegesen informál egy-egy híradószám - leginkább majdani megjelenéséről. Egyetlen újság sem közli a heti híradók pontos tartalmát, csak a kiemelt eseményekről tudósít.

A híradók szerkesztési elveit ma nem ismerjük, nem igazolható pontos dátumokkal az egyes események képanyagának közlése. Előfordulhatott tehát, hogy később történtekről előbb elkészült a képanyag és előbb bekerült a heti híradóba, mint a korábban lezajlott eseményekről forgatott anyag. Nem tudjuk, hogy a negatívon megmaradt képek bekerültek-e mind a szerkesztett híradószámokba - vagy ha nem, mi volt az oka ennek. Egy-egy vezetőről felvett kép többször felhasznált bemutatása az 1919-es évek manipulációja-e vagy a későbbi összeállítás hiányos anyagának pótlására szolgál. A pontos dátumokhoz köthető események sorrendje persze nyomon követhető, de az ún. kis színes hírek, hétköznapi képek bármelyik híradóban megjelenhettek. Gondot csupán az jelent, ha egy-egy fontos és dokumentált történelmi vagy hadieseménynél az említett személy jelenléte kizárható.

A két képsor - az inzertes pozitív és a vágatlan negatív egybeillesztése számos eldöntendő kérdést vet fel. Bekerüljenek-e például olyan anyagok, amit a bemutatásra készített kópiák nem tartalmaznak. Hogyan és milyen megjelöléssel kerüljenek be. Hová kerüljenek a felismerhetetlen helyszíneken hosszasan menetelő katonafelvételek - hogyan sikerül egyáltalán ezeket beazonosítani. Néhány híradó esetében nincs igazán nagy probléma, a pótlásokkal és az inzertek helyreigazításával meg lehetett oldani a tartalmi helyreállítást. Másutt azonban nem lehet kikerülni bizonyos választásokat. Hiteles anyag hiányában megpróbáljuk elfogadni a fennmaradt első, háború után készült összeállítást, annál is inkább, mert az azóta megjelent összes filmtörténeti kiadvány, cikk és filmes anyagokat is átfogó történeti könyv ezt az összeállítást követi, a híradóanyagokat ilyen nyilvántartási számon idézi. A számozás pedig - mint már említettük - csak önkényes, történelmileg nem igazolt. Megítélésünk szerint az anyag újabb átvágása csupán egy másik, 2001-es változatot eredményezne, ami semmivel sem lenne hitelesebb, mint amennyire az eddig ismert.