(Vapour - Sensitive Indicator Paper of Image Media Deterioration. Journal of Film Preservation, 57 (1998): 37-38.)

Kínai Filmarchívum, Beijing

A filmpusztulás jelensége

A világ összes filmarchívuma harcban áll az idővel, kétségbeesetten törekedve gyűjteménye megőrzésére. A nitrofilmmel két komoly probléma van. Először is igen gyúlékony, és elzárt állapotában a gyulladás veszélye természetes öregedésével fokozatosan növekszik. Számos tűzvészt okozott már a nitrocelluloid bázisú filmek öngyulladása. Ha a nitrocelluloid egyszer meggyullad, lehetetlen eloltani. A másik probléma a film bomlása. A nitrocelluloid készítése pillanatától fogva lassan bomlik, és ennek máig nem találták meg az ellenszerét. Bomlás közben nitrogén-oxidokat szabadít fel, ami tovább gyorsítja a film alapjának bomlását.

Ez az ördögi kör gyorsítja meg a bomlás folyamatát.

Az `ecet-jelenségre' 1985-ös felfedezése óta a világ számos pontján felfigyeltek. Először a film ecetszagot bocsát ki, majd az ezüstkép elveszíti csillogását, végül a színes kép is fakulni kezd. A filmhordozó megpuhul, a plaszticizáló anyag kiválik, a film szilárd masszává kezd összeállni, az emulzióréteg zselatinja lebomlik. A kép súlyosan sérül, a filmhordozó torzulást szenved. A tekercsből ragacsos, fekete ragasztó-szerű folyadék szivárog ki, a filmdoboz korrodálódik, végül a film porrá válik. Tehát az acetát bázis hidrolízise által kiváltott `ecet-jelenség' válik a kulcsává annak a kérdésnek, hogy folytatható -e vagy sem a huszadik században készített mozgófényképek megőrzése. Ez az egyik legsúlyosabb probléma, amivel a mozgófénykép-gyűjteményeknek valaha is szembe kellett nézniük.

A filmarchívumoknak kutatniuk kell azt, hogyan birkózzanak meg a problémával.

A képhordozó pusztulását vizsgáló, gőzérzékeny papírindikátor ártalmatlan, olcsó és egyszerű módját nyújtja a filmek ellenőrzésének. Kiszűri a pusztuló filmeket jóval azelőtt, hogy az emberi orr képes lenne megérezni az ecetszagot. Széles körben használható. Nemcsak nitro-, illetve acetát alapú filmeknél, mikrokártyáknál, azok másolatainál és fotónegatívoknál, de videószalagoknál, mágneses számítógépszalagoknál, sőt, a filmeket befogadó tárolószoba levegőjével is alkalmazható. Az indikátorpapír megérzi az `ecet-jelenséget' akár közvetlenül a filmhez érintve, akár a tároló légterébehelyezve. 24 óra elteltével ki lehet venni, és az elszíneződés láthatóvá válik. A szín előbb kékről zöldre, majd sárgára változik. A színes mérőkártyán tíz fokozat található, és a pH 4.6 jelenti azt a kritikus határt, amikor a film önpusztító folyamata beindul. Bánjunk az indikátorpapírral óvatosan, tartsuk a tasakjában, sötét helyen a felhasználás pillanatáig. A tasakban a papír színe kék. Felhasználásakor húzzunk kesztyűt, és győződjünk meg róla, hogy a tasakot szorosan lezártuk és kipréseltük belőle a levegőt, hogy a maradék tesztcsíkok ne károsodjanak.