A tengerentúli filmmetropolisokban

(A Rend, 1921. november 25. (péntek))

A filmgyártás csodái Amerikában - Országos kiterjedésű filmtelepek Kaliforniában és Alaskában - A film ma a dúsgazdag Amerika legfontosabb exportcikke - A dollármilliárdokat felemésztő film - Két év óta játsszák New Yorkban ugyanazt a filmet - Miért nívótlan a mai film? - A filmművészet jövője - Beszélgetés egy amerikai filmrendezővel.

Budapesti napilapokban megjelent közlemények nyomán már jórészt ismeretes, hogy az amerikai nagy filmgyárak érdeklődése Magyarország, még pontosabban Budapest felé fordult, mert az ország csodaszép, látványos és vadregényes vidékei, a főváros pompás központi fekvése, segéderőknek felhasználható elsőrendű szakértők nagy és bőséges száma, mind rendkívül alkalmas és hálás talajjá avatják Magyarországot a hatalmas és európai szemmel elképzelhetetlen arányokban dolgozó amerikai filmgyártás számára. A napokban már itt is járt az amerikai filmgyárak egy megbízottja, egy ismert nevű angol filmrendező és nagy lelkesedéssel nyilatkozott a főváros közvetlen környékének szépségeiről és mindennemű történelmi tárgyú felvételhez alkalmas voltáról.

Az amerikai különben rendkívül érdekes adatokkal szolgált a diadalmasan előretörő amerikai filmgyártás műhelytitkairól és a mozi általános, mérföldcsizmás fejlődéséről.

A Rend krónikásának alkalma volt beszélgetést folytatni a hírneves filmrendezővel és színes és tartalmas előadásából a következőkben kapjuk az amerikai film szédítő arányú fejlődésének körvonalait:

A film a legfőbb exportcikk

A filmgyártás, mint ipar, alig húszesztendős amerikai pályafutása alatt tüneményes karriert futott be a tengerentúlon, mert a trösztök és az ipari monstre-termelés hazájában ezidőszerint a legfontosabb, legfőbb exportcikk, amelyik még a dollár ilyen szédítően felszökött árfolyama mellett sem veszítette el piacát, éppen a film. Sok-sok millióra rúg azoknak az embereknek a száma, akiknek a filmgyártás ad kenyeret, és a hatalmas vállalatok egész sora a filmnek köszönheti milliárdos vagyonát.

Milliárdokat hoz a film Amerikának, de milliárdokat is nyel el. Hogy technikailag ilyen fokra és ilyen szárnyaló gyorsasággal fejlődött a film, az egyedül a dollárnak, Amerika gazdagságának köszönhető. Egy-egy mai film elkészítése sok millió dollárba kerül és rendkívül sok a kockázat vele, mert a világszerte folyó versenyben, a mai fejlett tömegízlés és a kritikai élet éledése kapcsán, bizony nem ritkák a filmbukások, amikor a befektetett tőke egy csekély hányada sem térül meg.

A kaliforniai és alaskai filmvárosok

Amerika minden részében, de különösen a vadregényes tájrészletekben bővelkedő vidékeken, egész sereg elképzelhetetlen arányú filmtelep dolgozik. Valóságos kis világváros, hatalmas metropolis keletkezik egy-két kurta esztendő alatt egy ilyen filmtelep körül, a gyár alkalmazottaiból és az ezeknek szükségleteit kielégítő gyárakból és kereskedésekből. Ezek a hirtelenül, valósággal a földből kinőtt film-metropolisok igen érdekesek. Az Egyesült Államok területén lévő híres filmvárosokon kívül, hol mérföldes messzeségben húzódnak az üvegfalú műterempaloták, óriási filmtelepek vannak Kaliforniában és Alaskában és másutt is és egyik-másiknak a nagysága - valóságos kis ország, a maga külön törvényeivel, moráljával, erkölcseivel és életével - vetekedik az egész Bácskával. A rajta lévő épületek és felszerelések értéke dollárokban is kifejezve, milliárdokra rúg.

A technikai felszerelés csodái

Nem kevéssé érdekes egy ilyen műterem technikai felszerelése. Káprázatos arányokban emelkednek szédítő magasságban az üvegfalak. Ha az időjárás kedvezőtlen, egyetlen gombnyomásra fekete posztó fut körül az üvegfalakon és kápráztató villanyfény mellett folyik tovább a felvétel. A rendező egy kézmozdulatára süllyesztők, liftek, körforgó színpadok indulnak. Néhány másodperc alatt a legexotikusabb komplett miliő varázsolódik a gép elé.

Magát a felvevő gépet is hatalmasan tökéletesítették rövid egynéhány esztendő alatt. A mai felvevőgépet sűrített levegő hajtja és egész sereg különböző gyutávolságú lencse végzi rajta a felvételt. Például, tömegjelenet készül. Az operatőr csak egy rugót nyom meg és a következő pillanatban ugyanarról a helyről már egy másik lencse a főszereplő arcjátékát fotografálja (úgynevezett p.p. vagyis premier plan felvétel) anélkül, hogy egyetlen filmkocka kárbaveszett volna.

A trükkök halála

Egyébként az amerikai film már réges-régen túl van a trükkök korán, amikor kasírozott tájakon és "tengereken" tökéletes kivitelű gyermekjátékszer-hajókkal és vonatokkal, repülőgépekkel és gépkocsikkal csinálták "hajmeresztő" felvételeiket. A mozi közönségének igénye világszerte úgy felnövekedett, hogy többé ilyen trükkökkel operálni nem lehet.

Ma már igazi gőzmozdonyokat bocsátanak egymásra, ha valami vasúti összeütközés szerepel a drámában, valóban feláldoznak nehéz gépkocsikat, melyeket vezető nélkül, egy, a kormányhoz kötött rongybábúval, nekibocsátanak a szédítő mélységnek, igazi palotákat, gőzhajókat, telepeket robbantanak fel, mert a film világszerte kényes ízlésű közönségének csak a valóság, az elpusztuló milliók látványossága imponál. Ugyanígy a történelmi tárgyú filmeknél nem lehet többé festett, vászonfalú kulisszákat használni, hanem tényleg fel kell építeni a korhű házakat, az egyiptomi, vagy pompeji házakat, ha csak néhány perces, futó felvétel kedvéért is. S hasonlóképpen a sokszor sok ezer főnyi statisztasereg számára sem lehet többé hevenyészett papírruhákat kiosztani, a kosztümök is mind valódiak, még a színpadi ruháknál is gondosabb kiállításúnak kell lenni - innen van azután, hogy egy-egy film felvétele sokszor milliárdokat emészt fel.

A filmek mai nívója

A rendező a továbbiakban éles kritikáját adta a mai "filmművészetnek". Művészi szempontból ugyanis ma még gyermekkorát éli a film. Nem irodalmat és művészetet ad, hanem csak művészkedést és látványosságot. Nem nemesítő, megindító hatásra törekszik, hanem izgalomra, az idegek felcsigázására. Rémregények járják, ponyvafüzetek meséi, egészen felszínes hatások, telve durva lélektani és logikai botlásokkal. Amilyen nagyszerűen kifejlődött a film technikailag, annyira hátul kullog még a tartalomban. Ennek oka, hogy a film a nemzetközi értelemben vett karzatközönségnek készül, egy olyan átlagnívót kell eltalálnia, amit minden ország minden néprétege megért. Azután fokozatosan, lassan kell emelni a nívót és néhány esztendő múlva ugyanez a közönség már el tud majd gyönyörködni az irodalmi és művészi, fejlett nívójú filmben is.

A jövő filmje

A jövő filmjében a felületes hatásvadászat el fog tűnni, hogy finomabb, belső hatásoknak, a művészet legkalandosabb, legérdekesebb, legmeglepőbb, örök és kimeríthetetlen témáinak adjon helyet. Nem egy ember, hanem az egész lesz a hőse az új filmnek bizarr gondolatainak, vágyainak és elképzeléseinek pompás gazdagságával. És e téren óriási feladatok várnak a filmre, mely minden ország közönségének ízlését egybekapcsolja, mint egy közös forrásból tudja irányítani és kormányozni, hajlítani és nevelni. És mivel a filmek első rangú és elmaradhatatlan kelléke a zenekíséret, el fog tűnni ez a mindenféle, össze-vissza dobált "kísérőzene", hogy egyenesen a filmhez készült és annak hangulatait aláfestő, a meséhez simuló szimfonikus zenének adja át a helyét. Amerikában már történtek ilyen irányú kísérletek és hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja hogy az egyik ilyen monumentális "új filmet a Way Down East-et (Út kelet felé), amelyhez írt szimfonikus zenét háromszáz főnyi zenekar adja elő, kerek két esztendő óta szakadatlanul játsszák New York legszebb és legdrágább filmszínházában és még mindig tódul a közönség a csodálatára. Pedig a film művészi fejlődése ezzel még nem záródik le, hiszen az irodalmi és művészi fejlődésen kívül, még technikai téren hatalmas lehetőségek intenek feléje - gondoljunk csak a színes filmre és a beszélő mozira - úgy, hogy a jövő perspektívája ezen a téren valóban a végtelenbe vész.

 

A filmcenzúra Németországban

A müncheni Prüfstelle és a berlini Reichsoberprüfstelle működése - Kevés az eltiltott filmek száma - A moziellenőrzés - Az állandó rendőri ügyelet kérdése Németországban - Magyar-német együttműködés a propagandafilmek terén - Korszakos találmány a filmek előállításában.

Írta: Pantl Kálmán miniszteri tanácsos

A m. kir. belügyminiszter úr ez év október havában megbízott azzal, hogy a mozgóképek állami vizsgálatát, ellenőrzését, ennek gyakorlati végrehajtását és alkalmazását Németország területén tegyem tanulmány tárgyává.

Elsősorban Münchent kerestem fel, mint ahol a német birodalom második Prüfstelléje működik. (Az egyik Berlinben van.) Itt érintkezésbe lépve elsősorban a Prüfstelle vezetőjével arra a meggyőződésre jutottam, hogy Németországban - tekintve az ottani filmgyárak nagy számát - a mozgófényképvizsgáló bizottság elé legtöbbnyire csakis közvetlenül a filmgyáraktól érkeznek be filmek megvizsgálás végett. Ez a körülmény természetesen lényegesen meg is könnyíti a vizsgáló bizottság működését, mert hiszen úgy képtechnikai, mint szokásos feliratok szempontjából is tökéletesen kész filmszalagok kerülnek vizsgálat alá. Másrészt az a néhány külföldi film - lévén Németországban a külföldi film behozatala kontingentálva - a mi viszonyainkhoz képest aránylag csekély számú filmkölcsönző útján kerül megvizsgálásra.

Itt tehát a mellet, hogy nincsenek tekintettel a külföldi film közvetítésével foglalkozó filmkölcsönző esetleges anyagi kárára - ami azáltal következik be, hogy a film esetről-esetre néha hosszabb időn át vizsgálatlanul marad, illetve fellebbezés esetén csak hosszabb idő elteltével lesz a berlini Reichsoberprüfstelle által elbírálva -, a hivatalos eljárás kinyújtásával lényegileg a hazai filmek érdekeit szolgálják. Itt jegyzem meg, hogy a filmgyárak már annyira tisztában vannak a cenzúra-törvényben foglalt rendelkezésekkel, hogy szinte csak elvétve akad elsőfokú vizsgáló bizottság elé olyan film, amelynek bemutatását az eltiltja.

A képvizsgálat

A mozgóképvizsgáló bizottság működése technikailag különben a következő:

A bizottság tagjait, a bizottság elnökét albizottságba osztva 2-3 hónapra, sőt néha többre is előre jelöli. A beérkezett filmanyagot a bizottság elnöke beérkezésük sorrendjében hol az egyik, hol a másik albizottságnak osztja ki. Az albizottság elnöke a filmet először csak maga előtt peregteti le és a kép tartalmához, tendenciájához képest amennyiben annak szükségét látja, a rendes bizottsági tagokon kívül külön szakértők meghívását is elrendelheti. Az albizottsági elnök előtt már egy ízben lepergetett film az albizottság plénuma előtt, tehát másodszor is le lesz pergetve. Amennyiben ez az albizottság a kép sorsa ügyében dönteni magát illetékesnek nem tartaná, neki is, miként az albizottság elnökének jogában áll külön szakértőt meghívni és ez esetben a kérdéses filmszalag voltaképpen háromszor lesz a mozgóképvizsgáló bizottság előtt lepergetve. Ha a bizottság a filmet nyilvános bemutatásra alkalmasnak tartja, erről engedélyokiratot ad ki és pedig annyi példányban ahány másolat a kérdéses képről készült. Az esetleg kifogásolt és ennek alapján kivágott kép részletek természetszerűleg valamennyi másolati példányból is kivágatnak és a kivágott részek, mint állami tulajdon a mozgóképvizsgáló bizottság őrizetében maradnak.

A fellebbezés

Ha a mozgóképvizsgáló bizottság a bemutatott filmet nyilvános bemutatásra alkalmasnak nem találja, az esetben az érdekelt részből beadott fellebbezést a mozgóképvizsgáló bizottság elnökének véleményes jelentése kíséretében a fellebbezés elbírálása végett a Berlinben székelő Reichsoberprüfstelléhez juttatja.

A Reichsoberprüfstelle azonban nem csupán egyes megvizsgált film elfogadása, vagy el nem fogadása ügyében dönt, hanem általában mint legfőbb fórum szerepel a filmkérdéssel összefüggő minden más ügyben is, ha a Prüfstelle valamely kép vizsgálati díját oly magas összegben állapította meg, melyet az érdekelt sérelmesnek tart.

A Reichsamt des Innern-nek, tehát a birodalmi belügyminisztériumnak csak annyiban van ingerenciája a mozgóképvizsgáló bizottságra, hogy az oda általa kinevezett tisztviselők fölött a fegyelmi jogkört gyakorolja.

Az ellenőrzés

Tanulmány tárgyává tettem a mozgóképvizsgáló-bizottságok által már megvizsgált mozgófénykép-szalagok mikénti ellenőrzését is. Ennek gyakorlati végrehajtása a következő:

Nagy városokban, mint pl. Berlinben vagy Münchenben az elsőfokú rendőrhatóság a hét egy bizonyos napjára beköveteli a kérdéses városban működő valamennyi mozgófényképüzem jövő hétre kitűzött műsorát. Utána néz, vajon a műsorra tűzött darab a náluk elfekvő nyilvántartás szerint átesett-e az állami vizsgálaton, illetve a mozgóképvizsgáló-bizottságok valamelyike által engedélyeztetett-e. Amennyiben e tekintetben kifogásolni valója nem akad, a bemutatott műsort hallgatagon tudomásul veszi. Abban a kivételes esetben azonban, ha a műsorra tűzött darabok között olyan is lenne, amely nyilvános előadásra alkalmasnak nem találtatott volna, úgy annak nyilvános bemutatását eltiltja, egyben a kihágási eljárást úgy a mozgófényképüzem engedélyese, mint a kérdéses filmszalag forgalombahozója ellen azonnal megindítja. Azt, vajon a mozgófényképüzemek tényleg az előzőleg bemutatott műsoron feltüntetett képeket mutatják-e be, a rendőrhatóság repülő-bizottságokkal (Kontroll-organe) ellenőrzi.

A rendőri ügyelet kérdése

A mozgófényképüzemekben egész Németország területén nincs állandó rendőri ügyelet és így azok üzemköltsége egy tekintélyes tétellel kisebb, ami természetesen csak az engedélyes anyagi előnyére válik. A német rendőrhatóságok felfogása az, hogy ha valamely mozgófényképüzemben oly eset fordulna elő, mely rendőri beavatkozást igényel, úgy azt elláthatja akár az üzem egyik alkalmazottja, akár a nézőközönség egy tagja által hirtelenében előhívott legközelebbi rendőrőrszem. Nagyobb zavargás esetén telefon közbejöttével amúgy is a legközelebbi rendőrőrszoba vagy maga a rendőrigazgatóság készültsége is igénybe vehető. Olyan helységekben, ahol rendőrség nincs, az ellenőrzést a Bürgermeister, illetve a Sekretär (Kreissekretär) látja el. Illetékes körök is elismerték, hogy vidéken a mozgófényképek ellenőrzése részben a Bürgermeisterek csekély intelligenciája, részben a Sekretärek egyéb elfoglaltsága következtében igen hiányos.

Német-magyar közeledés

A müncheni m. kir. konzultól nyert értesülésem szerint a Münchenben székelő Neue Kinematographische Gesellschaft (igazgatója Weld) a propaganda filmek ügyében közeledést óhajtana létesíteni Magyarország és Németország között és pedig olyképp, hogy a tervezett propaganda filmek egy része Magyarországon, más része Németországban lenne felvéve és így eltekintve a két állam kulturális érdekeitől financiális szempontból is csak kedvező lenne, amennyiben a kérdéses képek ilyen eljárás mellett mindkét állam filmkontingensén kívül esnének.

E kérdés továbbvitele, mely különben is a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, a müncheni m. kir. konzul útján lenne szorgalmazható.

A találmány

Itt említem meg, a berlini filmkörök közt forogván egy oly esetleg korszakot alkotó találmányról szereztem tudomást, ami az ez idő szerint tétlenségre kárhoztatott magyar filmiparra is fellendítő hatással lenne. Nevezetesen feltalálták, és ez idő szerint a német szabadalmazás előtt áll egy olyan celluloid szalagból álló film, mely egyéb előnyei mellett nincs ezüsttel érzékenyítve és ennélfogva lényegesen olcsóbb, továbbá feleslegessé teszi a költséges negatívok szétküldését, miután a kép maga pozitív és a másolatai is mind pozitívak. További előnye, hogy nehezen gyullad és égés közben fojtó gázokat nem idéz elő. A német vállalat, mely ezt az említett találmányt értékesíti, hajlandó Magyarországgal is érintkezésbe lépni és pedig olyképp, hogy nem csupán Csonka-Magyarország, de Románia és az SHS. Királyság szükségletének fedezése is egy létesítendő budapesti központ által történjék.

 

A film a rendőri nyomozás szolgálatában

Felállították az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal kinematográfiai alosztályát - Propaganda-, oktató és hírszolgálati filmek készülnek - A "pro domo" filmek - A mozi fontossága a bűncselekmények nyomozásánál

Érdekes ankét a főkapitányság tantermében

A filmművészet, mely alig két évtizedes múltja alatt mesebeli mérföldes csizmával tette meg útját, a fejlődésnek ennél a technikai találmánynál valóban a felhőkbe vesző, beláthatatlan meredekjén, - elringató álmokat hozó varázsköpenyének egyik szárnyával a szórakozás és az e pillanatban talán mindeneknél népszerűbb mulattatás sok színes birodalmát érinti, másik szárnyát azonban a tudomány, a népszerű tanítás, a leghatásosabb propaganda nagyhorizontú területe fölé terjeszti. A fejlődési perspektíva mindkét irányban beláthatatlan.

A tudományos és propaganda célzatú filmek sorozata mihamarább érintkezési területet talált a bűnügyi nyomásnak hasonlóan gigászi arányokban fejlődő komplexumával. Az örök bűn és az örök lázadás elleni örök küzdelem a tudomány minden vívmányát kénytelen szolgálatába állítani, hogy évezredes harca minél eredményesebb legyen. De nem csupán a nyomozás szolgálatában, de úgy a közönség, mint a rendőrség embereinek oktatásánál is nagy szerep jut annak a hatalmas propagatív erejű és szélesen szemléltető kultúreredménynek, minek neve: film.

A filmtechnika eredményeinek a bűnügyi nyomozás szolgálatába való beállítása tárgyában érdekes ankét volt ma, csütörtökön délután 5 órakor a főkapitányság un. tantermében, a Zrínyi utca 4. szám alatt, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal helyiségében. Az erre vonatkozó meghívóban, mely minden szakosztály vezetőjéhez elment, közölték, hogy az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalban, mint a nyomozás technikai segédeszközeinek szakhivatalában egy kinematográfiai alosztály alakult és a céltudatos és eredményes munka részleteinek beható megvitatása érdekében hívták össze a szakértekezletet. Az ankéton dr. Marinovich Jenő főkapitányhelyettes elnökölt és részt vett benne valamennyi szakosztály vezetője. Jelen voltak az értekezleten Fröhlich János és Balla Jenő, a kinematográfiai alosztály technikai részének vezetői.

Az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal kinematográfiai alosztályának terveit Fröhlich János terjesztette elő. Az alosztály a készítendő filmeket három csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak a propaganda-filmek, melyeknek fő hivatása, hogy közelebb hozzák, megvilágítsák és megszerettessék a rendőrség embereivel, különösen a rendőrlegénység tagjaival a bűnözés elleni küzdelem ha talmas munkáját. A második csoportot az oktató-filmek alkotják, vagyis az olyan rendőri vonatkozású eredményekről készült felvételek, melyek a közigazgatási bűnügyi, politikai erkölcsrendészeti gyermekvédelmi stb. ügyekben fordulnak elő. A harmadik csoportba tartoznak az un. hírszolgálati filmek, vagyis azok a felvételek, melyeket nagyobb bűncselekményekről a helyszínen készít az ügyosztály s általában a bűncselekménnyel foglalkozók. A felvételek célja szemléltető módon előadni a rendőrség preventív intézkedéseit, a bűnügyi nyomozás egyes fázisait s általában filmen bemutatni mindama tanulságokat, melyek a testület nívóját és tudását fokozzák.

Másrészről a készítendő filmek két részre oszthatók.

A nyilvánosság számára készült filmek és az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal számára készült (pro domo) filmek. Az első csoportba tartoznak a fent említett hírszolgálati filmek és részben a propaganda-filmek, a második csoportba a propaganda-filmek többi része és az oktató-filmek. A nyilvánosság számára készült filmeket a rendes filmcenzúrázó bizottság vizsgálja felül, míg a hivatal számára készült filmeket egy az értekezlet tagjaiból választott ad hoc bizottság fogja felülbírálni.

Fröhlich előadásaihoz először dr. Martinovich Jenő főkapitányhelyettes szólt hozzá. Melegen pártolja a kinematográfiai alosztály terveit, és felkérte a szakvezetőket, hogy terjesszék elő véleményüket.

Dr. Kelety Géza, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal vezetője - ki dr. Schiffler Ferenc, a hivatal helyettes vezetője társaságában az alosztály rendőri részét intézi - az oktató filmek ügyéhez szól hozzá. Igen fontosnak tartja, hogy a nagyobb bűncselekmények elkövetési módjáról minden alkalommal a hivatal számára felvételek készüljenek, hogy így lassan-lassan egy mindinkább bővülő raktára alakuljon ki a különböző bűncselekmény-csoportoknak. A bűntettek nagy vonalakban többnyire sematikusak s így - mint külföldi példák bizonyítják - minél bőségesebb az ilyen anyag, annál inkább megkönnyítené a nyomozást. Hasonlóképpen film készülhetne az első segélynyújtásról a nagyobb tűzesetek, utcai tüntetések, felvonulások stb. során szükséges rendőri intézked ésről.

Beniczky Tamás főparancsnok a propaganda-filmek készítéséhez szól hozzá. Igen helyesnek tartja Fröhlich János egy propaganda-film ötletét, mely egy rendőrlegény egynapi ténykedését, munkáját, életét mutatja be.

Elhatározta az értekezlet, hogy az oktató-filmek felülvizsgálását intéző ad hoc bizottságot megalakítja, mire az elnöklő főkapitányhelyettes zárószavával a szakértekezlet véget ért.

Ezzel elindult útjára Magyarországon is a pergő filmtekercs, mint a rendőri nyomozás aktív segédeszköze. A Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal, mely már amúgy is egy modern alchimista műhely apparátusával rendelkezik, új címmel, raktárral, fontos értékkel gazdagodott: a hódító, diadalmas, terjeszkedő filmmel.

 

Pantl Kálmán miniszteri tanácsos:

Zene a moziban

(A Rend, 1923. 1. sz. )

Sok és heves vitára adott már alkalmat a mozinak tömegnevelő hatása. Vannak mozimániákusok és moziphobok. Az előbbiek esküsznek a mozinak nevelést pótló, kiegészítő rendeltetésére, az utóbbiak ugyancsak esküsznek, esküsznek - de ellene. Megtárgyalták már a lepedőre vetített képet minden vonatkozásában és csak egyre nem jöttek rá - legalább nálunk -, hogy a képen kívül a mozi még egyebet is nyújt a közönségnek és pedig a zenét.

A zene a moziengedélyesek legtöbbjének nem jelent egyebet, csak üzemköltséget. Hogy némileg össze is függ a képpel, hogy azt nemcsak kiegészíti, de sok esetben magyarázza, vagy ha úgy tetszik "alá festi", azzal nem törődnek.

Nézzük csak, miképp kezelik ma a kísérőzene ügyét az átlagmozikban? Kisebb mozikban - hiszen ezek vannak túlsúlyban - körülbelül minden harmadik napon változik a műsor. A gyakorlat pedig az, hogy a "zenekar" a vetítésre kerülő képet a délutáni első előadáson látja (már annyira, amennyire) először. Tehát nem ismeri az egyes jeleneteket, de magának a filmdarabnak scenáriumával, magyarul meséjével sincs tisztában. Ennek tulajdonítható aztán, hogy egy érzelgős jelenetnél, mely után mondjuk egy komikus, vagy táncrész következik, hűségesen belekezd a zene pl. Schubert "Ave Maria"-jába, hogy aztán a következő kép legutolsó pillanatában, amikor is ráeszmél, minden átmenet nélkül egy "nigger song"-ot, "rag time"-ot, vagy shymit játsszék. És ez a zűrzavar természetesen folytatódik tovább is.

Ha a mozinak megvan a maga nevelő hatása, mint ahogy meg is van, miért ne állítanók be ennek a célnak szolgálatába, annak kiegészítő részét, a kísérő zenét? Micsoda óriási kulturális eredmény lenne, ha a mozit látogató tömeg a szemét szórakoztató, képzeletét elfoglaló filmkép mellett, azzal egyidejűleg, akarva, nem akarva megismerkednék a zenevilág nagy embereinek örökéletű alkotásaival. Hiszen a kép magyarázója, megelevenítője lehet a kísérőzenének, vagyis kész programzene, nem a hangversenyteremben, hanem a moziban. Még a zenei analphabéta is mindenkorra megjegyzi magának, ha pl. egy drámai jelenettel kapcsolatban klasszikus zenét hall.

Ezzel természetesen nem mondom azt, hogy az úgynevezett könnyebb, vagy népies muzsikát ki kell küszöbölni. Dehogy, csak mindent a maga helyén. Mert hiszen hagyma is kell a főzéshez, de nem okvetlenül szükséges, hogy a tortába kerüljön.

Bizonyos jelenségek már is mutatkoznak arra, hogy a mozival kapcsolatban a zene lehetősége is fokozódik. Néhány héttel ezelőtt egész Csonka-Magyarországot bejárta egy grandiózus amerikai film, melynek külön kísérőzenéje volt. Csak az volt a baj, hogy mire a kép a kis mozikba került, ott már a "zenekar vezető" (másként zongorista), saját, külön felfogású zenéje mellett mutatták be. Az eredeti kísérő zene, amikor külön motívummal festette alá pl. a békebíró vagy a pletykázó vénasszony felléptét, megjelenését, a zenei tömegművelődés terén oly érdemeket szerzett magának, mintha - hogy pesti fogalmaknak megfelelően fejezzük ki magunkat - a délutáni "feke te" mellett, a kávéházban adna be a törzsvendégnek kis adagolásban Wagner kultúrát.

Azonban a mozit látogató közönség zenei művelése külön kísérő zene nélkül is megvalósítható. Nem kell hozzá más, csak az, hogy a zenekar az előadásra kerülő filmet előbb lássa, mint a közönség, vagyis hogy a képhez illő zenével kísérhesse azt és hogy a műsor egyben a kísérő zene programjával, természetesen a zenedarab címének és szerzőjének megemlítése mellett kerüljön forgalomba. Ez pedig nem jelent a moziengedélyesnek oly nagy kiadási többletet, hogy azt a hozzá fűződő nagy érdekekre tekintettel meg ne tehetné.

Vagyis kis jóakarat és kész a magyar mozi műveltséget terjesztő program zenéje!

Az antropometrikus film

A newyorki közbiztonsági szolgálat már két éve felhasználja az antropometrikus film rendszerét.

A hírhedtebb emberekről, akik kézrekerülnek, a személyazonosság megállapításánál nemcsak a szokásos méreteket veszik fel, hanem egy mozgófénykép-felvevőgép előtt járni, futni, beszélni, mosolyogni is kell nekik.

Ha kiszabadulása után esetleg ismét gyanúba kerül az ilyen ember valamiért, a filmet lejátszatják egy teremben az üldözésre küldendő rendőri közegek előtt, úgyhogy az üldözői elé tudják tárni pontosan megjelenését, szokásos tartását, mozgását stb.