Liedl Gyula

Megjelent 1921. évi május hó 14-én.
Magyar Királyi Szabadalmi HIVATAL

Szabadalmi leírás

78048. szám.
IX/f. OSZTÁLY
Eljárás és berendezés átváltozó mozgóképek fölvételére.
Liedl Gyula műszerész Budapesten.
A bejelentés napja 1919. november hó 3-ika.

Az átváltozó mozgóképek fölvételére szolgáló eddig ismeretes eljárásoknak és berendezéseknek az a főhátrányuk van, hogy a képeken mindig visszamaradt valami fölismerhető, sőt durva nyoma az alkalmazott fényképezőtrükknek, ami zavarólag hatott. Jelen találmánynak az a fő célja, hogy az ebbeli hátrányt megszüntesse.

A jelen találmány tárgyát képező eljárás lényege abban áll, hogy az egyik fölvételnél egy, az objektív síkjával párhuzamos síkban, egyenes irányban folytatólagosan mozgó kulisszát vezetünk el az objektív szabad nyílása előtt, azután az így nyert filmdarabot visszaforgatjuk, és a hozzávaló átváltozó fölvételt ugyanezen filmdarabnak a kulisszával előbb elfödött helyeire úgy eszközöljük, hogy eközben a kulissza tovább, illetve visszamozgatásával az előbbi elfödés mérvében tesszük szabaddá az objektív nyílását.

Ha a kulissza határvonala elég átmenetes és ha teljesítjük minden lehetséges átváltozó fölvételnek azon szükségképpeni föltételét, hogy a beállítás kellő pontossággal történjék, akkor a mondott eljárás mellett semmi zavaró nyom sem mutatkozik a képen.

Jelen találmány egyúttal ezen eljárás foganatosításához való berendezést is nyújt, amit a kiviteli példaképen szolgáló vázlatos rajz nyomán írunk le közelebbről, ahol is:

1. ábra a berendezés elülnézete,

2. ábra egy részlet hosszmetszete.

Az (1) objektív (2) szabad nyílása előtt ide-oda jár a (3) kulissza. Ez utóbbinak számszerű vezetéke van, amit az egyfelől a (4) tengellyel, másfelől pedig az (5) járommal összetartott (6) csavarorsók képeznek. A kulisszán u. i. (7) anyák vannak, s ha ennek meneteiben forognak az orsók, akkor a kulissza megfelelőleg előre vagy hátra halad.

Az orsók hajtása következőleg történik: a filmgép hajtóműve állandóan forgatja a (8) fogaskereket (2. ábra), amelyhez hozzá van erősítve a pillanatnyilag ható (9) tengelykapcsoló egyik fele. A másik kapcsolófél rá van erősítve a (10) tengelyre és a bekapcsolás úgy történik, hogy a (11) nyomógombot lenyomjuk, mikor is a (12) rugóval ellentartott (13) emeltyűrendszer lehúzza a fölső kapcsolófelet. Ha a (11) gombot eleresztjük, akkor a (12) rugó hatására szétbomlik a kapcsolás.

A (10) tengely végére van erősítve a (14) koronakerék (2. és 1. ábra), amellyel akár a (15), akár pedig a (16) fogaskerék kapcsolódhatik. E két utóbbi közösen a (17) hüvelyre van ráerősítve, amely viszont hosszú ék és horony segélyével kapcsolódik a (4) tengelyhez, és a (15, 16) kerekekkel egyetemben ide-oda tolható rajta. Az eltolást a (18) fix csuklópont körül elforduló (19) emeltyű végzi. A (19) emeltyűnek a rajzból látható végállásában a (15), másik végállásában pedig a (16) kerék kapcsolódik s eszerint a (4) tengely is egyszer az óramutató értelmében, máskor pedig ellenkezőleg fog forogni.

A (4) tengely (20) fogaskerék áttevéssel hajtja a (6) orsókat, amelyek tehát a (3) kulisszát a már leírt módon balra vagy jobbra fogják eltolni. Az áttevések módja tetszés szerinti lehet, pl. flexibilis tengelybetét stb., lényeges csupán az, hpgy a filmgép és a kulissza hajtóműve közé egyrészt egy ki- és bekapcsoló, másrészt egy forgásirányváltó szerv legyen közbeiktatva. Így ugyanis a kulisszát bármikor előre vagy hátra tolhatjuk, de bármely állásban is hagyhatjuk, vagy a filmhajtóműtől függetlenül is beállíthatjuk.

A (3) kulisszának saját mozgási irányába eső két, (21) és (22) határvonala pontosan párhuzamos egymással, úgy hogy mindegyik határvonal egyformán dolgozik és egymással egyező módon takarja, illetve nyitja az objektív szabad nyílását.

A (3) kulissza alján továbbá (23) csuklópánt van, amely körül a kulissza ajtószerűleg lefordítható úgy, hogy szükség esetén elhaladhatunk a kulisszával a (2) nyílás előtt anélkül, hogy ez utóbbit elfödnők.

A (6) orsó meneteinek hossza úgy van megszabva, hogy a kulissza mindegyik végállásában kikerül a menetekből, vagyis a kulissza megáll, még ha a hajtás nem is szűnik meg. Már most az orsó vékonyabb csupasz (24) részein (25) rugók vannak elhelyezve, oly célból, hogy a (7) anyák a kulissza végállásaiban pontosan az orsómenetekkel szembefeszüljenek. Így u. i. az anyák mindjárt visszajutnak a menetekre, és a kulisszát újból megindítják, mihelyt ezt átváltás vagy új bekapcsolás szükségessé teszi.

A leírt szerkezetet nem csupán eredeti fölvételeknél, hanem filmek átmásolásánál, sőt képvetítésnél is használhatjuk anélkül, hogy az illető gépek egyik alkatrészeinek valami külön módosítást kellene szenvedniök.
1 rajzlap melléklettel

 

Tarján Ferenc - Czakó Győző


Megjelent 1933. évi május hó 15-én.
Magyar Királyi Szabadalmi HIVATAL

Szabadalmi leírás

106520. szám. IX/f. OSZTÁLY
Eljárás sztereoszkópikus álló- és mozgófényképek előállítására.

Tarján Ferenc székesfőv. felső keresk. isk. tanár és Czakó Győző műszaki tisztviselő Budapest.
A bejelentés napja 1930. március hó 12-ike.



Az eddig előállított mozgófényképek kivetítése által a vetítővásznon oly képek keletkeznek, melyek nélkülözik a térszerűséget. A képek síkban jelennek meg. Jelen találmány célja az, hogy az eddig hasz-nálatos filmvetítőgépek további felhasználásával oly képeket nyerjünk, amelyek a szemlélőben plasztikus és térszerű hatást keltenek.

A találmány abból indul ki, hogy a filmre egy bizonyos színben (piros, zöld stb.) leképezett kép fehér ernyőre vetítve s ugyanolyan színű fényszűrőn át szemlélve, mint amilyen színű a kép, azt eredményezi, hogy a kép az alappal egybefolyik s attól meg nem különböztethető. Ha tehát ismert módon sztereoszkópikusan felvett képpárt, melyek közül az egyik kép sötét részei pirosra, a másik kép sötét részei pedig zöldre vannak festve, átlátszó alapra (filmre vagy üvegre) egymásra képezzük s fehér ernyőre kivetítve, kétszínű fényszűrő szemüvegen át szemléltetjük, sztereoszkópikus képet látunk.

Ugyanis a piros üvegen át a piros részkép az alappal egybefolyva nem látszik, míg a zöld részkép feketén jelenik meg. Zöld fényszűrőn át viszont a zöld részkép fog az alappal egybefolyva eltűnni, s a piros részkép válik feketén láthatóvá. Ilymódos teljesül a sztereoszkópikus kép keletkezéséhez szükséges egyik főkövetelmény, vagyis, hogy a jobb szem csakis a jobb szem számára készült részképet, a bal szem viszont csupán a bal szem számára felvett részképet lássa.

A színes részképeknek az átlátszó filmre való ráképezése a következőképpen történik: A sztereoszkópikusan felvett két negatív filmszalag egyikét oly krómzselatin filmszalagra másoljuk, melynek zselatinrétege könnyen oldható piros festékkel van elegyítve. A fényérte helyeken a zselatin a megvilágítás arányában cserződik. Ezután a filmet kiáztatjuk, miáltal a festék kioldódik s csupán a fényérte, cserzett helyeken marad meg. Ugyanily módon másoljuk át a másik negatív filmszalagot is egy másik krómzselatin filmszalagra, melynek zselatinrétege viszont zöld festékkel van átitatva. Az ilymódon nyert két pozitív filmszalagot egymásra képezve, egyszerre vetítjük ki a vetítővászonra.

A találmány nemcsak mozgófényképek, hanem sztereoszkópikus állónépek (diapozitívek) készítésére is alkalmas.

 

Tarján Ferenc - Czakó Győző


Megjelent 1934. évi január hó 2-án.
Magyar Királyi Szabadalmi HIVATAL

Szabadalmi leírás


107936. szám.
IX/d. OSZTÁLY
Eljárás és berendezés képnek és hangnak gramofonlemezre való együttes egyidejű leképezésére és lejátszására.
Tarján Ferenc székesfőv. felső keresk. isk. tanár és Czakó Győző rádiótechnikus Budapest.
A bejelentés napja 1931. december hó 23-ika.

A gramofonlemezek nyújtotta élvezet hihetetlen mértékben megnövekednék, ha az elhangzó beszéddel, énekkel, zenével egyidejűleg az előadóművészt is láthatnók, amint beszél, énekel vagy zenél. Erre a célra való jelen találmány, melynek lényege a következő:

Az előadóművészt előbb hangosfilmre vesszük fel s erről a filmről készítjük el az egyesített kép- és hanglemezt. A film képkockáit, a távolbalátó adónál alkalmazott ismert módon, egy képbontó Nip-kow-korongra vetítjük. A Nipkow-korong, mint ismeretes, oly korong, melyen csavarvonalban szabályosan elrendezett lyukak követik egymást. Forgatását elektromotor végzi. A Nipkow-korong mögött elhelyezett fotocella, a lyuksoron keresztül, a képelemeknek megfelelő fényimpulzusokat kap, amelyek a fotocella áramkörében arányos feszültségingadozást létesítenek. Ezt az ingadozó áramot elektroncsövekkel felerősítve, egy elektromos vésőszerkezetbe vezetjük, s a hang rögzítésével azonos eljárással viaszlemezre képezzük.

A képelemek rögzítésével egyidejűleg történik a kísérő hangok (ének, zene, beszéd) mikrofon útján való rögzítése is ugyanarra a viaszlemezre, melyre a képet rögzítjük. Ilymódon a kép és hang közös lemezre kerül és pedig a lemez külső (a) sávjára a képrezgések, belső (b) sávjára a hangrezgések jutnak. (l. ábra.) A viaszlemezről ismert módon sokszorosítjuk a lemezeket. A kép és hang szinkronizmusa a közös lemezre történt leképezés folytán tökéletesen biztosítva van. A kép és hang egyidejű lerögzítése külön-külön lemezre is eszközölhető. Ez esetben a kép- és hanglemezt forgató tányérok forgását kényszerkapcsolatban végeztetjük s így biztosítjuk a kép és hang szinkronizmusát. A képbontásra, valamint a képösszetevésre Nipkow-korong helyett tükörkereket, tükörcsavart vagy Braun-csövet is alkalmazhatunk. Elkészíthetjük a kép- és hanglemezt hangosfilm mellőzésével is olymódon, hogy az előadó személyről visszavert fénysugarakat közvetlenül ejtjük a Nipkow-korongra, a hangot pedig mikrofon veszi fel, s a keletkező áramingadozásokat felerősítve rögzítjük a közös viaszlemezre.

A fent leírt módon nyert egyesített kép és hanglemez képbarázdáinak lejátszása a hangbarázdák lejátszásával egyidejűleg egy-egy elektromos hangdobozzal (pickup) történik. A képsáv barázdáinak lejátszásából eredő áramingadozások elektroncsövekkel felerősítve, a készülék Nipkow-korongja mögé elhelyezett ködfénylámpába jutnak, mely felvillanásait az érkező áramingadozásoknak megfelelően végzi. E felvillanások a Nipkow-korong elé helyezett ívtrapéz-alakú ablakon át szemlélve, a lemezre lerögzített képet nyújtják. Ugyanilyen alakú és méretű ívtrapézablak van alkalmazva a felvevő készülék képbontó Nipkow-korongja előtt, melyre a lemezre rögzítendő képet vetítettük.

A rögzítendő képelemek sorrendjének megfelelő biztosítása céljából, a képösszetevő Nipkow-korong és a gramofonlemezt forgató tányér kényszerkapcsolatban forognak, hasonlóképpen, mint a felvételnél.

A szinkronizáláson kívül igen fontos követelmény az is, hogy a kép megszakítás nélkül, összefüggő egészben váljék láthatóvá. A kép fázisának eltolódása függőleges és vízszintes irányban léphet fel. Függőleges irányban olyformán, hogy a kép felső részé lemarad, amely lemaradt képmész a kép alsó részén válik láthatóvá. Vagyis a keletkezett kép ez esetben olyan, mintha két részre volna vágva s e részek helyzete fel volna cserélve. A 3. ábrán a (C) jelöli a nyert képet, ahol (c2) a kép lemaradt felső része, (c1) pedig a megmaradt alsó részét mutatja. E kettéválasztott képrészek megfelelő egyesítése végett a képösszetevő Nipkow-korongon két folytatólagos csavarvonal mentén szabályosan elrendezett lyukak követik egymást (2. ábra) s így egymás fölött megszakítás nélkül két azonos (CD) kép keletkezik (3. ábra). Tehát, ami (C)-ből lemaradt, azt pótoljuk (D)-ből olyformán, hogy egy sínen csúszó, (C)-vel azonos nagyságú ablakot a függőleges irányban addig tologatunk, míg teljes képet nem látunk, vagyis a lemaradt (c1) részt a vele teljesen azonos (d1) rész pótolja. A teljes képet tehát a 3. ábrán a (c2) és (d1) sáv együtt adja.

A kép vízszintes irányú eltolódása esetén a képnek jobb, illetve bal széle marad le, a függőleges eltolódásnál fentebb leírt módhoz hasonlóan (4. ábra). Ennek kiküszöbölésére a képmező vízszintes irányban is jobbra-balra eltolható, míg a kép egységesen összefüggő helyzetben nem jelentkezik. E célból a függőleges eltolódásnál ismertetett sínpár a rajta csúsztatható ablakkal úgy van megszerkesztve, hogy a korong középpontja körül jobbra-balra elforgatható legyen.

A kép fázisának beállítását úgy is elérhetjük, hogy az elektromos hangdoboz (pick-up) viszonylagos helyzetét a lejátszandó lemezhez képest addig változtatjuk, míg a kép helyesen nem jelentkezik. Ennek elérésére az elektromos hangdoboz oly karra van szerelve, mely a lemezt forgató tányér középpontja körül a ráhelyezett lemez síkjában elforgatható.

A Nipkow-korongon létesülő ívtrapézalakú kép aránylag kicsi, de nagyító lencsén át szemlélve, a kép nagysága 4-5-szörösére növelhető. Lényegesen nagyobb és sok személy által együttesen szemlélhető képet az 5. ábrán látható berendezéssel nyerhetünk. Ez a berendezés (g1, g2, g3, ... gn) ködfénylámpa sorozatból áll, mely sorozat ködfénylámpácskáinak száma a lemezre rögzített kép elemeinek számával megegyezik. A ködfénylámpácskák egyik elektródja (anód) állandóan össze van kötve egymással, s a (B) áramforrás pozitív sarkához vannak kapcsolva, a másik szabad elektródjuk (katód) egy körkapcsoló szerkezet (k1, k2, k3, ... kn) érintkező lemezeihez vannak kötve, melyeknek száma ugyancsak megegyezik a lemezre rögzített kép elemeinek számával. Amikor a ködfénylámpácskák szabad elektródjai a körkapcsoló útján az áramforrás negatív sarkával érintkezésbe jutnak, a ködfénylámpácskák felvillannak. Minthogy a ködfénylámpácskák egyik elektródja állandóan az áramforrás pozitív sarkával van összekötve, mindig csak az a ködfénylámpácska válik világítóvá, amelyiknek szabad elektródja a körkapcsoló forgó (k) karja útján az áramforrás negatív sarkával kerül érintkezésbe.

A ködfénylámpácskák fényereje az áramerősséggel arányos, tehát a hozzájuk vezetett képáramok erősségének megfelelően villannak fel. A felvillant ködfénylámpácskák együttesen és közvetlenül létesítik a szemlélendő képet. A körkapcsoló karja kényszerkapcsolatban végzi forgását a kép- és hanglemezt forgató tányérral. A fényerősség növelése céljából a ködfénylámpácskák katódjai fémtükrök s minden egyes ködfénylámpácskával párhuzamosan egy megfelelően méretezett tömbkondenzátor (c1, c2, c3, ... cn) van kapcsolva. Ugyanis a ködfénylámpácska áramkörének zárásával egyidejűleg a hozzá párhuzamosan kapcsolt tömbkondenzátor feltöltődik s az áramkör nyitásakor egy a tömbkondenzátorral sorba kapcsolt korlátozó ellenálláson (r1, r2, r3 ... rn) s a ködfénylámpán keresztül kisül. Ilymódon a ködfénylámpácskák felvillanásának időtartama megnövekszik.

Az egyesített kép- és hanglemez lejátszása a következőképpen történik: ráhelyezzük a lemezt a forgató tányérra, melyet szabályozható elektromotor hajt. A lemez kép-, illetve hangbarázdáin egy-egy hangdoboz (P1, P2) vonul végig, melyeknek külön-külön (E1, E2) elektroncsöves erősítő berendezésük van (5. ábra.). A lemez képbarázdáinak lejátszásából keletkező áramingadozás kellő felerősítés után, a Nipkow-korong lyuksorozata mögött elhelyezett ködfénylámpába, illetve a leírt ködfénylámpa sorozatba, a hang barázdáinak lejátszásából eredő áramingadozás viszont az (L) hangszóróba jut.

A fent leírt követelményeknek megfelelően szerkesztett egyesített kép- és hangvisszaadó készülékbe, rádióvevő készülék is beépíthető olyképpen, hogy a lemez hangsávjának lejátszására való (E2) elektroncsöves erősítő berendezést egy átkapcsoló segítségével a rádióvevő erősítésére is felhasználhat-juk.

A készüléken hanglemezek, kísérő képek nélkül, külön is lejátszhatók. Kezelése igen egyszerű, s működtetéséhez csupán egy hálózati konnektorra van szükség. A gramofontányért s a vele kény-szerkapcsolatban forgó képösszetevő szerkezetet motor hajtja, melyet ugyancsak a hálózati áram hoz működésbe.
1 rajzlap melléklettel