Megyeri József

Zenei frázisok
néhány magyar filmben
(1947-1953)

(A tanulmány első része az előző számban jelent meg.)

IV. Lelkesítés, propaganda

Munkaverseny, termelési értekezlet, kultúrmozgalom, üzemi bizottság, MHK, káder, osztályellenség és még egy sor fogalom az 50-es évekből, amelyek jelentését a mai nemzedék már aligha érti, de az akkori, mindennapi tudatformálásnak és szókészletnek élő alkotórészei voltak. A korabeli eszmékkel ébred és fekszik a szovjet mintára új országot építő, egészséges lelkületű fiatal. Mozgósít és lelkesít a párt, a brigád éppúgy, mint a sajtó, a plakát, a vers vagy a dal. A filmnek sem marad más választása, mint e témának (az új típusú, ideológiával azonosuló munkásember bemutatásának) körbejárása mind több oldalról. Így születik meg a Szabóné, a Kis Katalin házassága, a Nyugati övezet és még jó néhány alkotás e korszakban. Ötven év távlatából úgy tűnik, a témához legszerencsésebb módon az a Keleti Márton nyúlt, aki két filmjében is - Dalolva szép az élet (1950), Civil a pályán (1951) - a vígjáték műfaját választja ahhoz, hogy a téma mind szélesebb körben fogyasztható legyen. A korszak sematikus jegyeiben ezek a filmek sem szűkölködnek (demagóg szöveg, frázis puffogtatás, a díszletként minden falról ránk köszönő "szocialista szentháromság", Lenin-Sztálin-Rákosi portréi), de az eseményszövés, a dramaturgiai fordulatok és egy-egy kimagasló színészi alakítás (elsősorban természetesen Latabár Kálmáné) garantálták a teltházas vetítést. A két film jóformán ikertestvére egymásnak. A forgatókönyvek egyik szülőatyja Békeffi István. A téma adott: meg kell mutatni, hogy az új szellemiség csak akkor teljesedhet ki, ha életünk minden részét áthatja. Ezért a kultúrában és a sportban egyaránt helyet kell kapnia. Ezt ismeri föl az előbbiben Torma Feri, az utóbbiban Rácz Pista. Mindkét esetben ő (Soós Imre) az üzemben a lelkes, az új, a haladást segítő eszmékkel azonosuló fiatal. Természetesen bátorítói, segítői is vannak. Ferinek Kádas Zsóka, aki az üzemi napköziben az új nemzedék legapróbbjait neveli, Pistának pedig Teleki Marika, aki személyes példamutatásával is formálja a történet kezdetén a sporteszmékkel még nem igazán azonosuló ifjú brigádvezetőt. A filmek végére a két fiatal (Soós Imre és Ferrari Violetta) közé már semmi nem állhat. Persze azért minden nem megy olyan egyszerűen, hisz vannak, akik más "nótát fújnak". Velük is meg kell küzdeni, sőt őket kell legyőzni. Ilyen Torma Feri esetében Réz Győző, az Ezüst lant karnagya, aki rossz, maradi és ásatag, de mégis 25 éve vezeti az üzemi kórust, és a régi szakik (daltársak) már csak ezért is védelmezik. Nem könnyebb a helyzete Rácz Pistának sem, akinek az MHK mozgalmat semmibe vevő, csak az élsportot dicsőítő Bogdánnal, a gyár ünnepelt focicsapatának intézőjével kell megküzdenie. Nyilvánvaló, hogy Réz és Bogdán is képviselne valamilyen értéket saját szakterületén, de emberi, jellembeli gyengéik (mindkettő alattomos, sunyi, sőt bujtogató) ezt elhomályosítják.

Természetesen ott van mindkét esetben a háttérből (fölülről) irányító, a konfliktusokat higgadtan lokalizáló, ideológiailag tisztán látó segítő is. Feri Lakatos párttitkárhoz fordulhat bizalommal, aki az események elején - ezt be is vallja - még nem érzi igazán feladatát a kultúrmunka területén. Ezt nem is szégyelli. Továbbképzi magát. És a film végén "Zsdanov mester" tanainak interpretálásával már ő adja meg a kegyelemdöfést Réz karnagynak. Dunai Feri is biztos lesz a fő csapásirány megválasztásánál. ő olimpikon, az országos sportbizottság küldöttje, akinek meggyőződése, hogy "akarni kell", és ez elég az üdvösséghez. Pista szemét is ő nyitja fel, és értelmezi helyesen az eseményeket. "Nem verseny ez, hanem tüntetés a béke mellett" - lelkesíti az utcai futóverseny előtt még habozó fiatalt.

A történetek elvárásaink szerint végződnek: örömteli, kerek arcok, együtt idős és fiatal a pódiumon csakúgy, mint a sportpályán, az osztályellenség kicsúfoltan-megcsúfoltan távozik, az ifjú szerel mesek együtt mosolyognak a vászonról a mozi nézőire. Az optimista kicsengés erősítése lehetett a feladata a komponált filmzenének is. Egy kicsit illett jobban odafigyelni - már a téma miatt is - az összeállításra a Dalolva szép az életben. Polgár Tibor szerkesztette a zenét, nem bízott semmit a véletlenre, bevett mindent és mindenkit, amit és akit a téma megkövetelt. Így csendül fel (igaz, csak egy meghallgatási próbán) Erkel zenéje. Bánk bán híres áriáját énekli itt az egyik mellékszereplő, Varga Pali, akit a korszak emblematikus énekese, Simándy József alakít. (A későbbi világhírű tenor az életet autószerelőként kezdte Csepelen.) Réz karnagy egyik hibája, hogy nem számol tehetségével, sőt a próbán leteremti: "Ilyen iskolázatlan, bikaerős hangot nem lehet kiereszteni! Csak semmi öncélúság!" - lombozza le a lelkes fiatalt, akit nem sokkal később Nagy Pista, az Új hang kórusvezetője fölfedez. Az ő repertoárjukban az új típusú dalok szerepelnek. ők Szabó Ferenc, Farkas Ferenc vagy Novikov műveit éneklik. Ezek az általában négy soros, homofón szerkesztésű, dúr hangnemű, nem túl nagy hangterjedelmű, leginkább egy, ritkábban kettő-négy szólamú szerzemények könnyebben intonálhatók, s így a tömegek által is elsajátíthatóak. A film végén már, a Zeneakadémián felcsendülő, címadó dal hallatán - amelyet az ifjú, tehetséges karnagy vezetésével együtt harsog az egyesült Ezüst lant és Új hang kórus - kétségünk nem marad, ez az, amire szükség van. Hisz ebből az erő, a dinamizmus, az optimizmus árad. Szöges ellentéte ez a "Mi éheztünk és szenvedünk" szenvelgésének vagy az olcsó tömegízlést megjelenítő magyarnótázásnak (Kék nefelejcs) csakúgy, mint a liedertafel-stílusú, ebéd utáni asztali zenének, a Réz karnagy szerezte Hárfadal-nak is.

A Civil a pályán című filmben is elégé leegyszerűsítette a zenei elképzeléseket az alkotópáros: Bródy Tamás és Fényes Szabolcs. Leginkább annak a kétszer négysorosnak a mind többszöri ismételgetésével támogatja az eszmei mondandót, amelyet könnyen tanulhatósága miatt mindannyian dúdolunk a film végére.

"Rajta sporttárs fuss a célba,

Törj előre, légy kemény!

Áll a verseny, gyárban, szántóföldön

Itt is a pálya gyepén.

Leng a zászló, száll az ének!

Légy vidám és légy merész!

Fel a fejjel sporttárs, légy munkára

Harcra igazán kész!"

Közben békestaféta zajlik a városban. A befutó emberek közelednek. A győztes elcsigázott arca a célban mégis kisimul. Itt már minden a helyén van: virágcsokrok a szovjet emlékmű talapzatán, Rákosi és Sztálin tablóit emelgető drukkerek, és a DISZ-induló hangjára fölröppenő galambok.

Később az izomtól és lelkesedéstől duzzadó sportolók zászlókkal a kezükben menetelnek, s a balatoni sportpályán közösen edzik testüket a MHK-zó fiatalokkal.

Aztán mindenki gondolata a hétvégi presztízsmeccs körül forog: győz-e a Vörös Traktor? Az első félidő nem sok reménnyel kecsegtet, bebizonyosodik (0:2 a félidei eredmény), hogy Teleki nélkül a csapat szárnyaszegett madár. De jön a csodacsatár, és 3:2-re fordít.

Ám az igazi sportcsemege csak ezután következik. Az MHK versenye! Ez sem szűkölködik izgalmakban. A Pesti Selyem a favorit (Teleki Marika csapata), de a Vörös Traktor versenyszámonként kerül közelebb az éllovashoz. Következik a mindent eldöntő 400 méteres váltófutás. Tovább fokozza az izgalmakat, hogy a kis Lakatos megsérül, s így - hogy a helyzetet mentse - Rácz Pista áll be futni. De itt már nem a film eleji Pistát látjuk, aki az ottani távot végigszenvedte. Kiderül, hogy mára nemcsak "akarni tud", hanem futni is. Szaporán szedi lábait, hátránya lépésről-lépésre fogy, és a célba már győztesként érkezik. Kiteljesedik a zene is. Az induló utolsó motívumait ismétli, a dallam-csúcspont is a mű végére kerül, majd az utolsó vers szak tempója lelassul, ezáltal didaktikussá, a befejezés patetikussá válik.

Említést érdemel még egy furcsaság. Mindkét filmben van egy-egy kísértetiesen hasonló, "kilógó" jelenet. Tematikájában, stílusában, hangulatában egyaránt elütő rész. Bekerülésének okáról nem tudni biztosat, csak sejtés az a feltételezés, hogy az akkori, oly alapos Dramaturgiai Tanács boszorkánykonyhájában főzték volna ki e faramuci részleteket, nem bízva semmit sem a véletlenre (tudniillik: jó ha egy népdal, meg egy kis Balaton is van a filmben). A Dalolva szép az életben Torma Feri Berta bácsitól, Zsóka "egyik" apjától kéri meg a lány kezét, miközben a cigány a Csak egy kislány van a világon-t húzza. Az öreg áldását adja. A következő képen a szerelemtől szenvedő fiatalok a vízpartot nézik, és a Fényes szelek nemzedékének dalára, a Tavaszi szél vizet áraszt-ra zendítenek rá. Zendítenek - az túlzás, mert először felváltva, félénken énekelnek egy-egy strófát, majd közösen, teljes "lelki összhangban" dúdolva sétálnak ki a képmezőből.

Ennek a nem túl szerencsés jelenetnek a Civil a pályán-beli változata a következő. Az ifjú szerelmesek a vízparton ülnek. Teleki Marika szól: "Nézz körül! Milyen szép a Balaton!" Mire a már internacionalista gondolkodásúvá vált Rácz Pista így igazítja ki: "Nézz körül jobban! Milyen szép a világ!" S erre felcsendül a Hej halászok, halászok című dal. A képen természetesen balatoni halászokat látunk (úgy tűnik, mintha valamelyik negyvenes évek eleji magyar filmből kölcsönzött képek lennének), és a fiatalok - hasonlóképpen, mint a másik filmnél - itt is először külön-külön, majd - már alkonyatban - együtt éneklik a népszerű dallamot. Mindkét esetben művi és mesterkélt ez a részlet, erőszakolt beavatkozás érződik rajta, és ezért a tisztán énekelt hangok hamisnak tűnnek.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a két film fő erénye nem a zenéjében keresendő. De nem is kell, hogy a zene mindig bizonyítsa létjogosultságát a filmben, főleg akkor, ha egyéb alkotórészei - jelen esetben a polgári vígjátékokra emlékeztető forgatókönyv, a téma aktualitása, a helyenként sziporkázó színészi játék, egy-egy emlékezetes képkivágás - biztos vázát adják a sikernek.

Jegyzet

1 Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok (Osiris, Budapest 1999, 61. oldal).

2. Fazekas Eszter-Pintér Judit: Sors, nyiss nekem tért (Filmkultúra, 1988/2).

3 Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség (Magyar Filmintézet, Budapest, 1992, 50. oldal).

4 A magyar film három évtizede (MOKÉP, Budapest, 1978, 129-130. oldal).