Lapozgató

Bankfiók lesz a Bartókból

Újabb régi mozitól búcsúzhat Budapest, a Bartóktól. A nagy múltú, több mint egy éve bezárt filmszfnház nemsokára bankfiókká alakul.

A nagy múltú filmintézmény a főváros egyik meghatározó mozija volt. Jogelődje, a Simplon mozgó már a tízes években működött: Igaz, nem pontosan a mai Bartók helyén, hanem kissé arrébb, a Móricz Zsigmond körtér sarkán, egy bérházban. A harmincas években aztán a háztulajdonos, Gyárfás Gyula új bérpalotát építtetett, melynek földszintjén hatszázharminc személyes nézőtérrel mozit alakíttatott ki. Ez lett az új, a nagy Simplon. A Preisich Gábor és Vadász Mihály tervei alapján épült, Bauhaus-stílusú házhoz természetesen a mozi belső tereit is Bauhaus-mintára alakították ki, ebben Révész Zoltán működött közre. A harmincas évek formái a mai napig megmaradtak itt, s épp ez tenné a mozit védelemre méltóvá. Értékeit a műemlékesek lapjában is méltatták nemrég (a lapban egyébként sorozat indult a veszélyeztetett pesti mozikról, ami azt jelzi, hogy végre a hivatal is aggódik a budapesti filmélet régi tereiért).

Gyárfás mozija a második világháború végéig működött Simplon néven - olvashatjuk Pongrácz Erzsébet Mozikalauzában -, majd Újbuda, Szabadság s végül az államosítás után Bartók lett. Évtizedekig Dél-Buda egyik leglátogatottabb mozija volt. A nyolcvanas években fel is újították. A rendszerváltás után, a videokorszak beköszöntével azonban elmaradoztak a nézők, üzemeltetése lassan-lassan veszteségessé vált, így a Budapest Film 1997-ben megszabadult tőle. Az új tulajdonos, a Rami Kft. bezáratta a Bartókot. Azóta is úgy áll, üresen. Hasznosításáról sokáig semmit sem lehetett tudni. Most a kft. munkatársától, Horváth Nórától arról értesültünk, tárgyaltak a CIB Bankkal, s a mozi helyén bankfiók létesül. Már elkészültek a tervek is: ezek szerint az utcáról nézve semmi sem változna a feliratokon kívül. Érintetlen maradna az előcsarnok is, néhány elegáns üzlet kerülne ide. A bank csak a hátsó, nézőtéri részt foglalná el, amelyet meghagyna egy térben. Az egykori gépházban két iroda kapna helyet.

Gs. L.

NÉPSZABADSÁG 1999. szeptember 30.

 

Sok füst alatt

Németországban is kétféle mozit látogathatunk: az egyik itt is az újabb, a nagyobb; a hangosabb: szem- és fülkápráztató technológiát vonultat fel hatalmas termeiben, sok film közül sok időpontban sok pénzért választhatunk. A filmszerű művek színvonalát méltatva azt lehet mondani, hogy a piaci szempontból kifizetődőnek ítélt alkotások kerülnek az üvegpaloták vásznaira. Változó, hogy egy városra hány ilyen mozi jut (százezer lakosra úgy kettő ráfér), de az biztos, hogy ha az első komplexum felüti a fejét, gyorsan irányt vált a nézők hullámzó sora az elektronikus kijelzőkkel ellátott kasszák felé. Méghozzá a másik típusú mozikból - a kisebbekből, a reménytelen helyzetűekből, ahol kevesebb az üveg, a fém és a poliészter, több a faburkolat és a vászon és a film -, az úgynevezett Programmkinókból. A kétféle jegy ára között is körülbelül akkora a különbség, mint idehaza, a multiplexek német változatának egyetlen a mienktől eltérő vonása, hogy pattogatott kukoricából csak cukrosat lehet kapni.

Erlebniswelt (élményvilág): így hívják a németek a multiplex szolgáltatásait, ugyanúgy, mint hatalmas szabadtéri vidámparkjaikat. Ma már az emberek nemcsak azért mennek a moziba, hogy egy filmet megnézhessenek, hiszen ezt otthon a tévé előtt ülve is megtehetik, állítja Hans-Joachim Flebbe, a német multiplexpiac egyik legnagyobb mamutjának, a CinemaxX Rt.-nek az elnöke. Berlintől Wuppertalig 21 hatalmas hodályt 55 vetítőteremmel mondhat magáénak a 48 éves egykori közgazdász, a szórakoztatóipar öreg motorosa: első saját moziját huszonhat éves korában nyitotta meg. Szerinte a régi idők mozija - amiket egyszerűen skatulyáknak nevez - ma már nem felel meg a látogatók elvárásainak. Ebből indult ki, amikor tíz évvel ezelőtt elindította hatalmas vállalkozását, ennek a felismerésnek - összefüggésben azzal, hogy Németországban a hetvenes-nyolcvanas években erősen visszaesett a mozik látogatottsága - tulajdonítja az országszerte gomba módra szaporodó CinemaxX-mozik sikerét. 1991-ben kezdte meg felépíttetni hatalmas mozipalotáit, méghozzá a belvárosokban: talán ez a legnagyobb eltérés, amiben vállalkozása különbözik a példaként nem, csupán előzményként elismert amerikai zöldmezős beruházásoktól. A mozi átalakulását összekapcsolja a filmek átalakulásával, és abban bízik, hogy a tengerentúli multiplex-generáció mintájára nemsokára Németországban is egyre többen választják majd az új élményvilágot. Miközben elismeri, hogy az - országszerte még mindig elterjedt - úgynevezett Programmkino még sokáig és sokaknak fogja kizárólagosan hordozni a mozi eredeti jelentését.

Az egyik vidéki városkában - Paderborn, százezres lélekszámú - most épül a második Kinoplex, ugyancsak a város szívében, mintegy, négyszáz méterre a tavaly átadott első "élményvilágtól". Ez alatt három hagyományos mozi - mindegyik két-három barátságos kis termével - próbálja megőrizni a lakosok szabadidejében betöltött egykori fontos szerepét. Ennek egyik sajátos eszköze, hogy mind a három "skatulyában" van dohányzóterem (mint Berlin első és sokáig, még 1905-ben is egyetlen mozijában, az akkor rossz hírű The Meeting Roomban), a dohányzókban pedig halványan megvilágított asztalka az előző sor háttámlájához erősítve, az asztalon pedig jelzőgomb, amivel bármikor mozgósíthatják a büfé személyzetét. Igen, ilyen egyszerűen tesznek a vetített vizualitás hatalmára, és rendelnek egy sört. Itt jóval nehezebb a kép hatalomátvétele a valóság felett, például azért, mert a sötétség is klasszikusan olyan eleme a mozinak, ami kedvez az álomban, a mítoszban, a mágiában való teljes elmerülésnek. A három skatulyamoziban természetesen ugyanazt a filmet egyidejűleg a nem dohányzótermekben is meg lehet nézni. Az "élményvilágban" a kép világa jóval könnyebben válik valósággá: ezt szolgálják a kényelmes ülések, az effektusok valósághű átadását szolgáló hightech. Itt újra megkérdezhetjük magunktól, akárcsak Parville 1895-ben, az első vetítésnél: az ember vajon puszta nézője vagy szereplője-e ezeknek a meglepően realista jeleneteknek? Igen, itt szét lehet lőni atombombával a meteort, és ki lehet hirdetni a szükségállapotot, száguldozhatunk a virtuális terekben. A Macskajajt, Az ünnepet a másik moziban játsszák: más emberek járnak oda, akik talán még nézni is másképp akarnak. De miért dohányzó? - kérdezem az egyik "skatulya" alkalmazottját. Mert van, aki dohányzik - ennyi a magyarázat.

Szvetelszky Zsuzsanna

NÉPSZABADSÁG 1999. október 11.

 

MENJÜNK A (HÁZI)MOZIBA BE...

Ma már egyre megfizethetőbb az új divat

Kinek van kedve sorban állni jegyért a moziban? A drága belépő megvásárlása után Murphy törvénye szerint a legmagasabb néző pontosan elénk ül le. Aki ezek elkerülésére saját karosszékéből szeretné kedvenc filmjeit megtekinteni, annak immáron nincs más dolga mint besétálni egy szaküzletbe, ahol kiválaszthatja otthoni filmszínházának kellékeit.

Egyre több híradás-technikai bolt bejáratánál reklámoznak házimozi-bemutatót. Ahogyan a DVD-lejátszók és az otthoni mozizás egyéb kellékeinek árai megfizethetővé válnak, úgy terjed ez az új divat.

Pénztárcától függő élmény

Persze azért egy "igazi" rendszer ára még most is könnyen meghaladhatja az egymillió forintot, viszont ezért a pénzért valóban olyan élményt nyújt, amit eddig csak a mozi adhatott. Otthoni filmszínházunk összeállítására több lehetőség is kínálkozik, pénztárcánk vastagsága és a már meglévő egyéb berendezések függvényében. A legegyszerűbb esetben egy sztereó videomagnó és egy Dolby Pro-Logic erősítő segítségével a Dolby Surround formátumban felvett kazettákat (a kölcsönzői és bolti kazetták jelentős része ilyen) térhatású hanggal játszhatjuk le.

Sokkal jobb minőséget nyújt, és a bemutatókon is használt rendszer a DVD lemezen alapul. Egy ideális összeállítás a következő: DVD-lejátszó, Dolby Digital - vagy más néven AC-3 - dekóder, egy hatcsatornás (úgynevezett AC-3 Ready) erősítő és megfelelő hangfalak. Ezzel már gyakorlatilag a multiplex mozik hangeffektusait is reprodukálhatjuk lakásunkban.

Nézzük meg részletesebben az egyes elemeket. Az első a DVD-lejátszó. A DVD lemezt magát, azt hiszem, nem kell részletesen bemutatnom. Egy ilyen CD méretű korongon közel nyolcórányi kiváló minőségű kép- és hanganyagot tárolhatunk. Lemezjátszót ma már rengeteg gyártó készít, így árban és szolgáltatásban is könnyen kiválaszthatjuk a nekünk legjobban megfelelőt. Az árak most még jóval 100 ezer forint felett kezdődnek, de remélhetőleg az újdonság varázsának elmúltával ez csökkenni fog.

A következő lépcsőfok a dekóder. Ennek a feladata az, hogy a DVD-ről érkező digitálisan tárolt hangot szétválogassa arra a bizonyos hat különálló csatornára. Lehet persze olyan DVD-lemezjátszót vagy erősítőt is kapni, ami tartalmazza a Dolby Digital dekódert, ebben az esetben nem feltétlenül szükséges egy különálló dekódert vásárolni. Azonban az újabb fejlesztések miatt később lehet, hogy szükségünk lesz rá, hiszen már ma sem mindegyik lemez Dolby Digital kódolású. A lemezjátszóból a digitális jelet a dekóderhez vagy optikai, vagy koaxiális kábelen keresztül csatlakoztathatjuk. Ha pénztárcánk bírja, akkor olyan dekódert válasszunk, amelyik a DTS formátumú jeleket is "megérti". A rákövetkező komponens a rendszer lelke, az erősítő. Ha már van egy dekóder (vagy a lemezjátszó rendelkezik hat diszkrét hangkimenettel), jobban megéri az olcsóbb Dolby Digital Ready típus. Ebben nem találunk integrált dekódert, de rendelkezik olyan hatcsatornás bemenettel, amelyen keresztül fogadni tudja a külső jeleket. Természetesen megfelelő számú kimenettel is rendelkezik, azaz van rajta öt különálló hangfalkimenet és egy hatodik különleges csatlakozó is az aktív szubbasszus sugárzó számára: Az integrált dekóderrel rendelkező erősítők előnye az, hogy egyetlen kábellel kell csak foglalkoznunk. (...)

Jó beállítás, jó összhatás

Végére hagytam a kép megjelenítésére szolgáló eszközöket. Ez lehet vagy televízió, vagy kivetítő (projektor). (...)

DOLBY, AC-3 ÉS DTS
Dolby Surround (1982):
Ez volt a Dolby Laboratories első otthoni felhasználásra kifejlesztett formátuma. Ez az elülső két csatornán kívül még egy harmadik - monó és csökkentett frekvencia-átvitelű - csatornát használ a hátsó hang-effektek létrehozására. Ez az új hangcsatorna az eredeti sztereó jelbe van bekódolva.

Dolby Pro-Logic (1987): Az előzőhöz képest annyiban jelent továbblépést, hogy a hátsó csatornán kívül még egy negyedik, center - azaz középső - csatornát is használ.

Dolby Digital vagy AC-3 (1992): A de facto standard jelenleg. Hat különálló hangcsatornát tartalmaz, ezek: jobb első, bal első, center, jobb-hátsó, bal-hátsó és a szubbasszus csatorna. Ez utóbbit kivéve az összes csatorna teljes sávszélességgel rendelkezik. A hatodik (.1) csatorna szolgál az extrém mély hangok megszólaltatására, ezért ennek a frekvencia-átvitele korlátozott. Innen származik az 5.1 elnevezés is. Az AC-3 megjelölés magára a harmadik generációs kódoló-dekódoló berendezésre vonatkozik.

Dolby Digital (1999): Egyelőre még csak moziban létezik. Az első ilyen formátumot használó film a Baljós árnyak. Újdonság benne a hátsó center hangsugárzó, így ennek a csatornakiosztása: 6.1.

Digital Theatre Systems - DTS (1995): A Dolby Digital versenytársaként kifejlesztett rendszer. Mindkét rendszer digitális veszteséges adattömörítési eljárást használ annak érdekében, hogy a hatcsatornányi adat elfogadható méretű legyen. Míg azonban a Dolby eljárása konstans 12:1-hez arányú kompresszióval dolgozik, addig a DTS-nél ez 1:1 és 40:1 között változhat az eredeti jel "bonyolultsága szerint. DTS-ES 6.1: A Dolby Digital EX megfelelője.

Sony Dynamic Digital Sound - SDDS: Ezt a rendszert csak moziban találhatjuk meg. Összesen 8 csatornát használ (7.1), ebből több első hangfalat annak érdekében, hogy minél jobb legyen a térképezése.

Tom Homan's Experiment - THX: Ezt sokan egy új hangformátumnak gondolnák, pedig nem az. Ez a hárombetűs rövidítés egy meglehetősen szigorú szabványgyűjtemény, amelynek teljesítésével lehet kiérdemelni a jogot a logó használatához.

A szabvány célja, hogy az otthoni hanghatások a lehető legközelebb legyenek az eredeti effektusokhoz. Emiatt egy valódi THX minőségű berendezés esetében még az összekötő kábeleknek is meg kell felelniük a nem éppen alacsony követelményeknek.

Rosta Gábor

COMPUTERTECHNIKA 1999. október 5.