• Az első pesti mozi

Az elektronikus változatból hiányoznak a képek. A szöveg tagolási hibáinak is ez az oka.

Lányi Viktor dr. _ Radó István _ Held Albert: A 25 éves mozi, Budapest, 1920.

erek huszonöt esztendeje, hogy egy hirdető vállalat Budapesten a Váci-utca egyik bérházából a szomszédos palota ablakára szegezett vászonlepedőre reklámképeket vetít. Tíz-tizenöt ilyen képet egy "mozgókép" követ az utca közönségnek nagy ámulatára. A mozgóképek _ amerikai és francia gyártmányok _ egy-egy mulattató, groteszk jelenetet ábrázolnak, amelyek időtartama alig több fél percnél. Kezdetleges, szürke képek ezek, de hírük akkora közönséget

vonz a Váci-utcába, hogy a kocsiforgalom néha negyedórákon át is szünetel és a rendőrség már azon gondolkodik, miként tudna a mindennap megismétlődő csoportosulásnak véget vetni. Egész Budapest a Váci-utca amerikai csodaképeiről beszél. Jókai Mór, aki az utca népe közé vegyülve nézi végig a mozgóképeket, lelkendezve siet a régi Lloyd épületébe s az egykori szabadelvű párt klubhelyiségében Tisza Kálmánnak, Wekerle Sándornak és Lukács Lászlónak újságolja:

_ "Képeket láttam, melyek élnek és mozognak. Nézzétek meg! Ez az a találmány, mely egykor a világot fogja felforgatni!"

A mozgócsodát a sajtó is észreveszi. A Pesti Hírlap azt az eszmét veti fel, vajon nem volna-e helyes a mozgóképeket zárt helyen, belépődíjért mutogatni. A sajtó tanácsát a Somossy-orfeum elsőnek fogadja meg és helyiségében egy németországi tanító vetített képeket mutat be a világ különböző tájékairól, amelyeknek utolsó száma a nagy, a várva várt szenzáció, amely egy hajó elindulását ábrázolja.

A mozgóképek "műsor hiányában" egy időre eltűnnek a Váci-utcából és a Somossy-orfeum nézőteréről is, hogy 1896-ban az országos millenáris kiállításon láthassuk őket, azonban elegendő reklám és még inkább kellő érdeklődés hiányában a vállalkozó leveszi a műsorról. Ezzel a mozgókép Budapesten, nem is rövid időre, elhagyja a közélet porondját.

A lethargiából a londoni, párisi, berlini és wieni "Uránia" éleszti fel a mozgóképet. A londoni Uránia, amely a londoni földrajzi társaság kezdeményezésére indul meg, evolúciót és revolúciót jelent a földrajz, a történelem és a természettudományok terén. A londoni Uránia vetített képek kíséretében bemutatja Nansen Frigyes északsarki útját a "Fram" hajón, amelyet egy felolvasó magyarázatokkal kísér. A londoni Uránia előadásainak sikere páratlan. Stanley feldolgozza afrikai útját és a londoni Alhambrában színes képekkel tarkított előadást tart. Goodwin Albert amerikai fényképész Edisontól két mozgóképet hoz, amelyek New-York költői életét ábrázolják és amely mozgóképek lázba ejtik London közönségét. Berlinben, Bécsben és Párisban megalakulnak az "Uránia" színházak, amelyek a csillagászattal, a földrajzzal és természettudományokkal foglalkozó mozgóképek révén a mozgófényképszínház alapkövét rakják le. A legelső állandó mozgófényképszínházat Richmondban (Virginia) építik, ez a vállalkozás azonban rövid idő múlva csődöt mond és egy Tingel-Tangelnak nyújt menedéket. 1897-ben ez a Tingel-Tangel színház is, ahol banjóművészek és cowboyruhába bújtatott francia artisták produkálják magukat, megbukik és újra mozgófényképszínház lesz, amely nagyszerűen jövedelmez. A mozgó tulajdonosa Schwartz Albert nevű müncheni kereskedő, aki még ugyanebben az évben New-Yorkban megalapítja a mozgófényképszínházak szindikátusát, amelynek ma is tiszteletbeli elnöke. Schwartz Abert kezdeményezésére alakul az első amerikai filmgyár, amely azután Európában rögtön követőkre talál, 1900-ban a párisi világkiállítás megnyitásakor a filmipar már oly tökéletes, hogy Camille Flammarion elragadtatással írja a "XX- század" című lapban: "A filmmel még az eget és a csillagokat is meghódíthatjuk." Verne Gyula, a fantaszta regényíró a "Kárpáti várkastély" című magyar tárgyú regényében a filmet már a phonograffal egyesíti. Verne Gyula eszméjét Gaumont Leó is, meg Pathé Frigyes is felhasználják és megkísérlik a grammofon egyesítését a filmmel. A kísérlet beválik, de tökéletesítve még nincsen. Hiába áll a gép elé Sarah Bernhard is, a "Photophon" egy-két évi reklám után eltűnik a mozgószínházak rivaldájáról.

A berlini és bécsi Uránia színházak mintájára 1899-ben Budapesten is megalakul az Uránia tudományos színház, mely az akkori Kerepesi-úton levő Orczy-mulató helyiségében a közönség "okulására" minden orfeumelőadás után néhány mozgófényképet mutat be. A Váci-utcai ingyenes mozgó után, a Kígyó- és Gizella-téren szintén egy belépődíjmentes mozgó nyílik meg, amelyet azonban Rudnay Béla akkori rendőrfőkapitány betilt, miként a hivatalos írás szól, "az utca forgalmára


gátlólag hat", de Löwinger Béla ügynöknek és Fisch városligeti mutatványosnak engedélyt ad arra, hogy "mozgófényképszínházat nyissanak".

Ugyanekkor a mozgófényképszínház megjelenik az első vidéki nagyvárosban is. A vásári cirkusztulajdonosok, a panoptikusok fogvacogva nézik a mozgószínházak nagy ponyvasátrait és ha "Lifka", az első magyar vándormozgószínház tulajdonosa egy vidéki városba betér, ott színház, cirkusz becsukhatja a kapuit.

Közben az Uránia is folytatja előadásait, amiket azonban csak gyér közönség néz végig. Első darabja az északi sark meghódítását ismerteti és az állóképeken kívül élőképeket is mutat be nagyon gyenge sikerrel. Csak amikor Pekár Gyula megírja "Spanyolország"-ját, akkor kezd a színház nívója emelkedni. Ebben a darabban már több nagyobb mozgókép szerepel és a bikaviadalt bemutató mozgókép, amely francia felvétel, óriási tetszést arat. Pekár Gyula "Spanyolországja" az Urániában a legnagyobb sikert vívja ki, közel 150 előadást ér el.


  • Kié a dicsőség?

Homéroszért hét város versenyzett egykoron, hogy melyiknek fia a nagy költő... Az első magyar mozgó

a váci-utcai ingyen mozgó

színház alapításáért is heten versenyeznek. Az első az öreg Somossy Károly, a Somossy-orfeum tulajdonosa, aki Rajna Ferenc írónk közlése szerint az öreg Altstock bácsival hozatta Pestre az első mozigépet. Eleinte nem nagy sikere volt a "Lebende Bilder"-nek, csak később, amikor Fregoli, az átváltozó-művész már


tökéletesebb villanygépet állított fel, kezd a közönség érdeklődni irántuk. A második aspiráns Rémi Róbert, aki azonban az előkészületnél nem halad tovább, mert miként mondotta, nem óhajt öreg napjaira koldusbotra jutni. A harmadik Vanek kávéháztulajdonos a Csömöri úton, aki hetenként háromszor rendez vetített képekkel előadást. Bemutatásra kerülnek földrajzi és természettudományi képek, de a produkcióinak nincs sikere és néhány kísérletezés után Vanek beszünteti a "színesképek" előadását. A sorban Fischer Mór, az Imperial-mulató tulajdonosa következik. A mozgóképek nem tetszenek. Leveszi a műsorról. A gépet a lomtárba helyezi. Kohn Emil ügynök a Váci-utcában, a Gizella-téren és később a Kígyó-téren reklámképek között mutat be egy-egy mozgóképet: a hatodik Schwartz Manó tőzsdés, aki a mozit vidékre is viszi és ott vagyont keres vele, hogy végre a hetedikről szóljunk, akit azonban az első hely illeti meg: Neumann József és vele együtt Ungerleider Mór. Ők a doyenjai a magyar mozinak.

A Kerepesi-út 68. szám alatt volt Neumannak és Ungerleidernek "Velence" kávéháza. A kávéház azelőtt varieté volt, melyben tizedrangú művészek szórakoztatták a nem nagyon válogatott ízlésű közönséget, amely nem is igen tolongott az előadásokhoz. A kávéházat tulajdonosai 1898-ban mozgófényképelőadások céljaira rendezték be és ebben a helyiségben kezdte meg a "mozi", mint az első budapesti mozgószínház, előadásait. Megállapodott műsora még nincs, de plakátjai már ezt hirdetik:

Neumannék a kísérletre nem fizetnek rá. A "Velence" kávéház közönsége ugyan a Chicagóból kerül ki, akik azonban jó fizető vendégek és a mozgófényképekért rajonganak, de a helyiséget jobb közönség nem látogatja. A tőszomszédságban levő "Wekerle-mulató" is megirigyeli a sikert. Lassankint


mozgófényképszínházzá lesz, de azért a varietéhez sem marad hűtlen.

A Velence kávéházban elért siker Neumann József nevét a

moziszakmában fogalommá emeli. Nálánál jobban, alaposabban senki sem ismeri a mozit s annak első, érdemesebb fejlődését. Néhány percre átadjuk neki a szót, ő a leghivatottabb rá:

_ "A magyarországi moziipar az én általam

alapított Kerepesi-úti Velence kávéházból indult el és érte el mai nívóját. Azt mondhatnám, hogy a magyar mozifényképipar e helyen születik meg és fokozatosan fejlődik a kis kávéházból a hatalmas Projectograph vállalattá. Nem tagadom, már én előttem is mutattak be Budapesten mozgófényképet, de ezek az előadások nagyon rövid életűek voltak és a közönség tetszését nem tudták megnyerni. Az első nagyobbszabású mozigépet én hoztam Budapestre, amelynek mechanikájában akkor alkalmazottamat, Bécsi Józsefet avatom be, aki Magyarországon a legelső mozigépész és filmoperatőr. A filmek ekkor természetesen nagyon kezdetleges állapotban vannak még, mert a leghosszabb film sem éri el a hatvan métert. Az első film egy párisi pályaudvarról elinduló és ahhoz visszaérkező mozdonyt ábrázolt. A moziszínházak eleinte inkább csak a munkáselem és az alacsonyabb intelligenciájú emberek érdeklődését tudják elnyerni, csak később, amikor Európát végigsöpri a moziláz, mozdul meg a középosztály is és rabjává lesz a mozgófényképeknek. Az Erzsébet-körúton egy kis laboratóriumban sikerül nekem az első


magyar filmet előállítani, amely egyenrangú a külföldi gyártmányokkal. Ekkor alapítjuk meg az én kezdeményezésemre a Kaszelik-féle telken az "Apollót". Az Apolló közönsége már a válogatott közönség köréből telik. A királyi udvar is élénk érdeklődést mutat a mozi iránt: József, Auguszta, Frigyes, Jenő és Izabella őfenségeik állandó vendégeink lesznek és az udvari

vadászatokra mindig én megyek filmezni. Vilmos császárt és XIII. Alfonzt én filmezem le legelőször. Ferenc József és Károly királyt szintén."

Tagadhatatlan Neumann József érdeme a magyar moziipar fejlődésében. Ezt az uralkodó család is elismert, mert ő az egyetlen magyar filmvállalkozó, aki az "udvari szállító" címét viseli.

Budapestet a Velence kávéház sikerének hírére elfogja a moziláz. A színház igazgatói ankétot hívnak össze, hogy a "mozijárványnak" gátat vessenek. A praktikus Beöthy, Heltai Jenővel és Molnár Ferenccel egy reklámdarabot írat "Madár Matyi" címmel, amelyben minden a színpadon elképzelhető trükköt, élén a mozival, belevisznek. A mozgófényképek legelső ízben ugyan színpadon Kadelburg "Hálókocsi ellenőré"-ben jelennek meg, mely színdarab Németországban "Im


goldenen Rössel" címmel kerül színre és a darabban előforduló mozgófényképek nagy színpadi sikert aratnak.

Az "Apolló" mozgóm, amely Budapest legelső nagy önálló mozgószínháza (ma az Apolló-kabaré áll helyén), a Kasselik-féle telken épül, szemben a régi Népszínházzal, amelyet akkor Vidor Ferenc igazgat. A Népszínház, amelyben ugyanakkor Fedák Sári aratja első, nagy primadonnasikereit, nagyon

királyok a filmen

rosszul jövedelmez. Vidor Ferenc igazgató az azóta megszűnt "Budapesti Napló"-ban egy intervjúban panaszolja el keserveit, hogy a "mozgó" ott vis a vis tönkreteszi őt és egy borongós őszi napon pisztolyt vesz kezébe, hogy nyomorúságának és gondjainak véget vessen. Hátrahagyott leveleiben azt írja, hogy a primadonnaválságok, meg a mozgó a sírba kergetik...

Budapesten még 1895-ben Sziklay nevű vállalkozó is mozgóképet óhajt bemutatni. Megbízottját Párisba küldi, hogy az ott gépet és


felszerelést vásároljon. Párisból nemsokára meg is érkezett a sürgöny, amely így hangzik:

Ez a sürgöny legrégibb dokumentuma a huszonöt esztendős mozinak.

Sziklay vállalkozása azonban fiaskót mond. Hiányzik hozzá az éltető elem, a tőke.

neumann józsef


  • Szaporodnak a mozik

eltai Jenő a mozgófényképek fejlődő korszakában, mint a Pesti Hírlap munkatársa, nevezett lapban a mozgóképekről krónikát ír és az olvasóközönség előtt elsőnek szól a "mozi" sikeréről. A mozgófénykép szó

sziklay pest kiráj utca 93.

p. fr. Paris 1895. 5. 55. 5. 55.

apparat moroussen soeben funktionierend gesehen resultat befriedigend jedoch verbesserung erforderlich erfinder verpflichtet sich noch laengstens fuenf wochen apparat fehlerfrei zu liefern condition laut kaisers abmachung teleatafire ob beangaben soll

hosszú és alkalmatlan elnevezés volt a pesti népnek, a kinematograph szintén és amellett idegen is. A kinematographot a mozgóképek közönsége "kini"-vé rövidíti, amelyet Heltai "mozi"-nak keresztel át. Így lesz a mozgófényképből mozi, amely név kitalálása Heltai Jenő érdeme, ki a mozi szót egyúttal irodalom- és szalonképessé tett. A mozi szót azóta semmi újabb név sem tudta eltörölni. Heltai kupléja pedig:

"Mert a Berta nagy liba,

Sokat jár moziba!"

Szállóigévé lett, amelyre Kálmán Imre ma is még jól ismert muzsikát írt.

Az Uránia és Apolló-színház megnyitása után a mozgószínházak Budapesten gombamódra szaporodnak. A sajtó feljajdul, hogy a színházat és a művészetet tönkre teszik és már 1900-ban numerus clausust


követelnek Rudnay Béla főkapitánytól, aki ezt ugyan megígéri, de nem hajtja végre. Csak később, Boda

Dezső rendeli el a numerus clausust. Maguk a mozitulajdonosok lépnek akcióba és kérik a mozik rendszabályozását. A rendőrség irattárában láttam egy beadványt, amelyben Lőwy Izrael moziigazgató arra kéri "a méltóságos főkapitány urat, hasson oda, hogy kávéházak, színházak és

varieték ne foglalkozhassanak iparszerűleg a mozgóval, mert konkurrenciát okoznak". Boda Dezső igyekszik a maga módja szerint a "mozgószínházakat" megrendszabályozni és megtiltja, hogy a mozgófényképszínházak _ a színház szót használják, amely a "laikus közönség megtévesztésére szolgál". Ez a rendelet a mozisok között óriási felháborodást idéz elő, de a rendelet érvényben marad és a színház szót törlik. Névhasználat miatt az "Edison" mozgónak gyűlik meg a baja. Edison ügyvédje útján kéri, hogy az "Edison mozgó" változtassa meg a nevét. Edison a pert megnyeri, de az Edison név a mozgó cégtábláról mégsem kerül le. Ma is ott áll.

A régi Városligetben levő Varieté-színház, amelynek Fisch papa a tulajdonosa, színészeit szélnek bocsátja (ott találjuk köztük Deréki Antalt és Vidra Irént) és színházából mozgót csinál. Nyáron a Ligetben játszik, télen Budapestre költözik és ott, ahol ma az "Intim-színpad" van, a Teréz-körúton, megnyitja téli mozgóját. Tőszomszédságában alakul a "Jupiter mozgó", amelynek azonban nincs közönsége és becsukja kapuit.


A Jupiterrel szemközt levő Bonbonniere-kabaret (az első kabaré Budapesten) szintén kénytelen bezárni, hogy egy mozgónak adjon helyet, amely még ma is Budapest egyik legszebb és legkedveltebb mozgószínháza _ a "Mozgóképotthon"!

Amíg Pesten a mozi rohamosan fejlődik, Budán ugyanakkor embrió-korát éli. Pesti mozik Budára járnak vendégszerepelni és a Bomba-téren (Batthiány-tér) "Lifka Első Magyar Vándormozgófénykép

uraim és hölgyeim, tessék bemenni

tára" évenként kétszer is felüti sátrait, hogy a budaiakat szórakoztassa. A budai siker Lifkát annyira felbuzdítja, hogy sátrával visszajön és a Dohány-utcai zsinagóga mellett (a telek ma is még üresen áll) előadásokat rendez Nem fizet rá! Még itt Pesten is, régi vidéki reklámokkal dolgozik. A gép előtt


egy óriási verkli áll, amely régi, divatját múlt melódiákat játszik a "Cigánybáró"-ból és a "Denevér"-ből. Ha a zene szünetet tart, a kikiáltó stentorhangon kiáltja: "Uraim és hölgyeim tessék bemenni! Óriási ma a műsor... Első hely negyven, második harminc, harmadik tizenöt krajcár. Katonák, őrmestertől lefelé és a gyermekek a felét fizetik... tessék besétálni, mert a zene rögtön megkezdődik és előadásunk kezdetét veszi! Tessék uraim és hölgyeim!" Óbudán, a Lajos-utcában, egy kis mozi nyílik meg, ahol hetenként csak háromszor tartanak előadást, mert a páratlan napokon a mozi _ tánciskola és vasárnap parasztbált rendeznek benne. A mozi tulajdonosa bérbe kívánja venni a tánciskolát, de nem tud megegyezni a háziúrral, aki azzal érvel: "Das Mozi ist a Dummheit! In zwei Jahren wird kein Mensch mehr wissen, dass eines überhaupt war!"... és két év múlva ez az ember (nevét nem szükséges megörökíteni) Újlakban és a Krisztinavárosban mozit vásárol és Amerikába vándorol, ahol ma az Edison filmgyár ügyvezető-igazgatója.

A magyar vidéki városokban az állandó mozgófényképszínházak alapítása bizonyos nehézségeket mutat. Pozsony, Szombathely, Szeged és Kolozsvár dicsekedhetik elsőnek azzal, hogy állandó mozgófényképszínházakat épít. Az előadáshoz szükséges filmeket Bécsből vagy Budapestről szerzik be. A műsort budapesti vagy bécsi lapokból vett reklámok kísérik és a vidéki magyar sajtó a mozi ügyét igyekszik felkarolni. Az említett városokat követve, a többi vidéki városok is egymás után mozikat nyitnak. Likfa levéltárában akadtam egy csomó vidéki város írására, melyben a polgármester, a bíró arra kérik Lifkát, hogy minél előbb látogassa meg városukat, vagy helységüket, mert a komédiásoktól és a bűvészmesterektől már teljesen megcsömörlöttek.


Lenkei Zsigmond mozilapja külön rovatot nyit a vidék számára és felszólítja a "vállalkozó embereket", nyissanak a magyar vidéki várásokban mozit _ mert ebből még meg élni is lehet. Arad a legelső magyar város, amely a mozit "városítja", amelynek példáját számtalan vidéki város követi.

1917-ben Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt a minisztertanács a mozik államosításával foglalkozik. Az erre vonatkozó törvényrendelet a "Hivatalos Közlöny"-ben napvilágot is lát, de végre nem hajtják, mert a hivatalos körök is belátták, hogy amennyiben a tervből valóság lett volna, úgy ma a magyar mozi nekrológját írhatnánk e helyen.


  • A magyar film

zok a kisebb-nagyobb sikerek, amikkel ebben az időben a mozik dicsekedhetnek, ösztönzik a vállalkozókat, hogy a magyar mozik hazai erőkkel készült filmekhez is juthassanak. Jellemző az akkori mozi vállalkozói kedvre, hogy az ideális hírlapíró, Tábori

Kornél a merész úttörő az első magyar film elkészítésében, aki az ő filmszerepléséről a következőket mondotta nékünk:

_ " A filmet bölcsőkorától ismerem. Az első filmdarabnak a szövegét Magyarországon én írtam és rendeztem. A szerepet Huszár Károly játszotta. Az Uránia-színházban én proponáltam a mozgóképek beillesztését az állóképekhez kísérőszöveg gyanánt, de ideám nem talált valami meleg fogadtatásra. Voltak ellenzékiek, akik azt hangoztatták, hogy ezzel egy Uránia-színház nívójára lesüllyed. De győzött végre az új szellem és a mozgókép lett a "slágere" minden darabnak. Tizennégy darabot írtam az Urániának 18 év alatt...

A Nordisk-film meghívására Huszár Károllyal Koppenhágába utaztam, ahol négy darabot rendeztem, amelyeknek főszerepeit kivétel nélkül Huszár játszotta. Amikor Budapestre kerültek és végig néztem saját darabjaimat, nagy meglepetés ért: valamennyi filmről hiányzott a szerző neve; csupán a másodrendezőjé volt feltüntetve. Ugyanez a sors ért a "Pathé Literary" cég felvételénél is. Nem zúgolódtam ellene, mert sohase vezettek egyéni célok..."

Neumann József az Erzsébet-körúton már filmraboratóriumot rendez be. Igazában azonban az Uránia Tudományos Színház nevéhez fűződik az első valamire való magyar film. Pekár Gyula "A tánc" című darabjához készülnek az első hazai felvételek az Uránia


háziszínpadán, sőt még a színház tetőzetén is. A legelső magyar filmszalagra Balogh Szidi primaballerina és egy növendéke kerülnek rá, akiket Blaha Lujza, Hegedűs Gyula és Kiss Mihály követnek.

Az Uránia azonban filmgyártással nem foglalkozik szívesen és az "üzleti részt" vállalkozókra bízza.

tábori kornél

Az Uránia igazgatósága kezdetben úgy vélte, hogy a "mozifilm" a tudományos képek fejlődését hátráltatja.

Pekár Gyula darabja után az Uránia az elhunyt Salamon Ödön hírlapíró művéhez "Budapest és Monte Carlo"-hoz készített felvételeket, ahol Márkus Emília is fellép. Márkus Emíliának volt a legelső őszinte "filmsikere"... Ez a Márkus-film kerül elsőnek külföldre. Az első magyar művésznő, akit külföldön filmre vesznek, Fedák Sári, akit 1900-ban Párisban a világkiállításkor egy japán táncban örökítenek meg.

Budapesten 1903-ban filmrészvénytársaság alakul, de kellő anya


gi támogatás hiányában csődöt mond. Ellenben a társaság igazgatója ma milliomos és mozimecénás... A Vígszínház is kísérletezik a filmmel. Két magyar darabot produkálnak: "A dunai hajós" és a "Tata mint dada", amelyben Vendrei Ferencé a főszerep. Ez az utóbbi külföldre is eljut és a japán mozikban slágerdarab lesz. Tokióban és Yokohamában magam is láttam.

A magyar filmgyártás legerősebb támogatója 1914-ben érkezik meg a világháború személyében, mikor a külföldi filmek hiánya kényszerítő erővel ösztönöz bennünket a magyar filmek előállítására.

*

Ami ezután következett, az már maga a siker, a dicsőség a magyar kultúrának, művészetnek, a hazai iparnak erőpróbája. Ezt a próbát kiállotta sikerrel, minden gáncs, minden akadály ellenére, tudásának egész hatalmával, erős, legyőzhetetlen akarattal. Ez a siker sokkal közelebb esik hozzánk, minthogy erről már ma történetet írhatnánk. A történetíró elsárgult fóliánsokban szeret lapozni, a magyar film magasba törő karrierje pedig itt játszódik le szemünk előtt, amint nap-nap után hozza a távíró a hírt a magyar film, a magyar törekvés nagy dicsőségéről.

A magyar film a turul szárnyára ült s most száguldja be diadallal a világot...

Ez a magyar mozi huszonötesztendős története.

Held Albert


  • Pekár Gyula

  • A mozi kezdete Magyarországon

dvözlöm a mozi huszonöt éves jubileumát és örülök, hogy a mozi első fejlődésében én is helyet foglalhattam. A mozi a jövő művészete és úgy remélem, hogy Magyarországnak a jövőben a mozipropaganda erős fegyvere lesz külföldön.

Ezerkilencszázban és már előbb is, az embereket egy vágy, egy ellenállhatatlan vágy szállta meg, amely a német "Drang" szóból indul ki, _ alkotni s a természetet megörökíteni. Már akkor sokan foglalkoztak a mozi és a vetített-képek problémájával és egy szép napon a Rákóczi-úti tágas épületbe beköltözött az Uránia-színház. Én akkor tértem vissza Spanyolországból és megírtam úti benyomásaimat, Ravennát, Don Juant, Firenzét és a többi külföldi művészeti és történeti impresszióimat. Ekkor kaptam felszólítást arra, hogy nem volnék-e hajlandó az Uránia részére egy speciális darabot írni. Egy napon bemutatták nekem Molnár Viktor államtitkárt, akinek az égisze

alatt állott az Uránia s ő, jól emlékszem, így szólt


hozzám: "Csináljunk valami újat! Tegye meg nekünk azt a szívességet. Önnek sok külföldi tapasztalata van, hogy a közönség valami újat lásson és tanuljon!" Nem gondolkoztam sokat, elővettem Spanyolországból hozott fényképeimet és három részre, három felvonásra osztottam azokat, akárcsak egy színdarabot,

balogh szidi táncol

hogy a közönség könnyebben fogadhassa kegyébe ezt az új színpadi műfajt. Ezzel a beosztással az Uránia műfajának új alapját vetettem meg. Így kezdődött az Urániában a mozi és vele az én működésem.

Eljött hozzám az Uránia "fényképmestere", Zitkovszy úr, akivel összeállítottam 180_200 képből a sorozatot. Megírtam a képekhez a kísérő szöveget, az egyes felvonásokba beállítottam egy-egy trükköt,


hogy minden felvonásnak legyen egy csattanója _ így született meg az első mozimunkám: a "Spanyolország". Spanyolország mintájára készült el a többi darabom, amelynek a száma tizenegy. (Spanyolország, A XIX. század, A tánc, Angyalok, Párisi asszony, Pénz őfelsége, Francia forradalaom, Napóleon, Diadalmas asszony és Caesarok.) A Spanyolország, A XIX. század és A tánc a legrövidebb időn belül elérte a századik előadást. Tíz éven át az Uránia színpadán az általam inspirált műfaj dominált, amely a közönséget meghódította és lebilincselte. Tíz éven át tartott az Uránia fénykora, amely egész Magyarországot behálózta kultúrájával.

Amikor a Spanyolország szövegét elkészítettem, beszélgettünk a mozifényképről is. Én, aki akkor már Párisban végignéztem a Pathé testvérek "bikaviadal" felvételeit, úgy határoztam, hogy ezt a képet meg kell szerezni, ami clouja lesz a harmadik felvonásnak. A kép meg is jött Budapestre és úgy tartom, ez volt Magyarországon az első nagyobb mozgófénykép, amelyet vászonra vetítettek. Hatalmas volt a siker! Ennek a moziképnek köszönhetem, hogy darabom száz előadást ért el, amelyet a "Tánc" követett. A "bikaviadal" mozgókép nagy sikere után határoztuk el, hogy újra mozgóképet mutatunk be, de ez már magyar munka lesz. Keglevich gróf operai intendánstól kaptam "kölcsön" 36 ballerinát és ezek a hölgyek a legdicséretesebb módon és önfeláldozással oldották meg az akkori idők legnehezebb feladatát.

Az Uránia IV. emeletére, illetőleg tetőzetére kapaszkodtunk fel mi rajongói, tervezői, alkotói, első részesei a magyar filmnek. A szereplőket valóságos színpadi láz fogta el. Érezték, hogy ami ott történik, az nem egyszerű színpadi munka, az egy darab história, egy jövő hazai művészet szülőforrása. A Kranner nővérek tánca egyenesen elbűvölő volt. Ha jól emlékszem, A tánc című darabhoz huszonöt felvétel készül. Szükségtelen mondanom, hogy a Nemzeti Színház művészei a legnagyobb figyelemmel kísérték munkánkat és Márkus


Emília volt közöttük az első művésznő, aki arra vállalkozott, hogy a filmen bemutasson egy csábtáncot.

Márkus Emília után felvettük Blaha Lujza és Kiss Mihály csárdásjelenetét, még pedig két részben: hogyan kell a csárdást táncolni és hogyan nem.

Az első részben humorosan volt beállítva és megmutatta, hogy Pesten mily gyatrán, elfordítva táncolják a csárdást, a másodikon az igazi, a "magyar csárdás" szerepelt. A legelső táncfilmen Balogh Szidinek és egy növendékének klasszikus tánca szerepelt. Erről a felvételről készült első filmet A 25 éves Mozi részére felajánlom.

A felvételeknél az Opera balettmestere, Smeraldi Caesar is közreműködött, aki azonban a filmfelvételekben nem nagy örömet talált, mert kijelentett: "Ich will nicht tanzen! Mein Bild soll man erst nach meinem Tod sehen!"

Ezek az én memoárjaim a moziról és a filmről. Büszke vagyok arra, hogy dolgozni tudtam érte, mert gyümölcsét még magam szakíthattam le.