Ana Luduşan
A nemzeti függetlenség, a vallási felsőbbrendűség és az új európai konstrukció
Figyelő 
2002. március 13-án és 14-én a kolozsvári prefektúra épületének nagytermében tartották meg Az emberi jogok és az európai integráció című előadás-sorozatot, különös tekintettel a vallási szabadságra. A rendezvényt a Kolozs megyei prefektúra szervezte a berni központú, a vallásszabadság megvédésére alakult nemzetközi egyesülettel és a bukaresti központú hasonló országos egyesülettel karöltve. Az előadáson a megyei és helyi szervezetek (a prefektúra, a polgármesteri hivatal, a csendőrség, az igazságszolgáltatás, különböző tanintézetek), a két említett szervezet, külföldi és belföldi szakemberek, valamint a megyében fellelhető vallási felekezetek hivatalos képviselői vettek részt.

A két napig tartó vitában kiderült, hogy a vallási szabadság kérdése az európai integráció összefüggésében nehéz politikai filozófiai probléma a jövő európai konstrukciója szempontjából. Úgy tűnik, hogy a kérdés: "Mit jelent az európai szellem?" éppen olyan fontos, mint az, hogy: "Vajon Európa olyan föderális állam lesz-e, amely magában foglalja a földrész nyugati és keleti felét, vagy csupán olyan államok közössége, amelyek között pontos kormányközi megegyezések léteznek majd?" Annak a szükségessége, hogy Európának legyen egy, a térség minden országának gazdasági, biztonsági és védelmi kérdéseivel foglalkozó szerve, már közhely és olyan nyilvánvalóság, amelyet az európai politikai osztály, a tudományos világ szakértői éppúgy tudomásul vettek, mint az európai választók, akiknek nagy része kedvezően viszonyul az európai integrációhoz.

Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy Európának a maitól eltérő, "más arculatra" van szüksége, ahhoz, hogy hatékonyan tudjon válaszolni a nemzetközi kihívásokra. Nem mindegy például, hogy Románia részt vesz-e majd, az európai állam kormányában levő képviselőjén keresztül, a nemzetközi tárgyalásokon, vagy kívül marad azokon, mert "egységes és független nemzetállam" akar maradni, és nemcsak a belügyekben, hanem a biztonságra és védelemre vonatkozó ügyekben is egyedül akar tárgyalni. Még ha a második változat, úgy tűnik, nagyon előnyös is Románia számára, mert így látszólag a legmagasabb fokon őrizheti meg függetlenségét, ez utóbbi rövid időn belül csupán elméleti lesz, mert a globalizációs tendenciák csak nagy felvásárlópiaccal rendelkező, az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, Kínához hasonló kontinentális vagy bikontinentális aktorokat (politikai egységeket) ültetnek majd le a tárgyalóasztalhoz, vagy/és olyanokat, mint például Oroszország és India, amelyek védelmi és biztonsági rendszere valóban jelentős.

A kétnapos megbeszélés visszatérő kérdése az volt, hogy hogyan fog kinézni a jövő Európája. Építkezés lesz-e, vagy újraépítkezés? A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Ortodox Teológia Karának professzora, Stelian Tofană szerint Európa egy gazda házához hasonlít, amelyhez lakás, gazdasági épületek, elkerített részek, vagyon tartozik, mint a gazdaság tagjainak tulajdona. Az építmény minden részének megvan a maga értelme. Ha a kerítés vagy a lakás megrongálódik vagy elöregszik, meg kell javítani, megőrizve a gazdaság minden darabjának "létértelmét". Ha lebontjuk az egész házat, és újat építünk a régi helyébe, akkor egy új önazonosságú Európát építünk fel. Az építés is, az újjáépítés is más kérdéseket vet fel: "Melyek az újjáépítés vagy építés új kritériumai, melyek azok az erkölcsi értékek, amelyeken az új közösség alapul majd? Megőrződnek-e majd minden, az új Európát alkotó állam személyi jegyei, beleértve állampolgárainak vallási jegyeit is? Milyen erkölcsi normákat fogad majd el az új Európa? A Nyugat erkölcsi normáit, amelyben elburjánzott az abortusz, a kábítószerezés, a prostitúció, a szexuális szabadosság?" vagy "Kelet normáit, amelyben az ortodoxia összeegyeztethetetlen a gazdasági hatékonysággal és a fogyasztói társadalommal, hiszen naptárában túlsúlyban vannak a böjtös napok?"

Ezek a kérdések, amelyeket az ortodox egyház egyik főpapja tett fel, azt bizonyítják, hogy voltaképpen tisztában van az Európa jövőjére vonatkozó politikai filozófián belül folyó vitákkal, de nem tette magáévá ezt a filozófiát, vagy hogy egyelőre kényelmesebb, hogy ne mondjuk, hasznosabb, olyan álláspontot elfoglalnia, amely szerint az ortodox egyház felsőbbrendű a keleti térség többi egyházához, illetve vallási felekezetéhez képest. Ha az ortodox egyház és egyébként minden egyház és felekezet nem lép a világ elé olyan üzenettel, amely megfeleljen azoknak az időknek, amelyekben élünk, elszigetelődik a többi filozófiai irányzattól vagy azoktól az egyházaktól, amelyek erőfeszítéseket tesznek a modern kor erkölcsi, társadalmi és kulturális problematikájába való integrálódásra. Az ortodox egyháznak lépéseket kell tennie az ökumenia és egy olyan üzenet megtalálása felé, amely híveiből erkölcsös embereket formáljon, olyanokat, akik beilleszkednek azokba az időkbe, amelyekben élnek. A tálib magatartást még az iszlámon belül is elítélik. Stelian Tofană atyának a konferencián hangoztatott nézete, mely szerint az ortodox egyháznak meg kell őriznie monopóliumát Kelet-Európa erkölcsi normái felett, és rá kell erőltetnie azt a Nyugatra is, nekem fundamentalistának tűnik. A vallási és lelkiismereti szabadság az egyetlen modern erkölcsi eszme, mert mint ahogy a református egyház egyik lelkésze mondta, az Isten egyformán szereti a hívőket és a hitetleneket. Ha egy európai át akar térni a buddhista vallásra, természetes, hogy megtehesse anélkül, hogy bárki is beleszóljon ebbe, és ha valaki ateista, ugyanolyan természetes, hogy senki ne kényszerítse meg-győződése megváltoztatására. Egyébként Maurice Verfaillie részletesen ismertette az Európai Konvenció által elfogadott álláspontot, és az Európa Tanács Parlamentjében, a vallási szabadság elfogadásáig folytatott vitát. A vallási szabadság megfogalmazására Németország tett javaslatot, ez azonban diszkriminálta az ateistákat a hívőkkel szemben, és Franciaország hevesen visszautasította. Végül is a lelkiismereti szabadság megfogalmazást fogadták el, ami semmilyen megkülönböztetést nem tesz Európa állampolgárai között, függetlenül azok vallási vagy lelkiismereti beállítottságától.

Még ha csupán a vallási szabadságról folyó vitának ezt a részét tekintjük is, anélkül hogy figyelembe vennénk az ortodox egyház magatartását az üldözött és a kommunista rendszer által javaitól megfosztott görög katolikus egyház által visszaigényelt vagyonnal kapcsolatban, akkor is világos, hogy az ortodox egyháznak ugyanolyan reformra van szüksége, mint amilyen a katolikus egyházban, elsősorban II. János pápa idejében, végbement. Ez utóbbi a nemzetközi fórumok nagyon eredményes partnerévé vált a békéért és a demokráciáért folytatott harcban. Az európai szellem mindenekelőtt demokratikus szellem, amit pontosan megfogalmazott Romano Prodi, mondván: "Nincsen többség és kisebbség, mert valamilyen formában mindnyájan kisebbség vagyunk." Az európai szellem az egyéneknek és a közösségeknek egyenlő esélyt adó demokratikus szellem. De ezt a szellemet az európai politikai osztálynak élnie kell, igazgatnia kell, nem elég elméleteket gyártani ennek kapcsán.

Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2002.04.28.