Marius Cosmeanu
Mi, belgák is?
A marosvásárhelyi polgármesteri választás második fordulójának jelöltjei Dorin Florea prefektus és Fodor Imre polgármesterek voltak. A győztes, mint ismeretes, a Konvenció/kereszténydemokrata párti Dorin Florea lett, de végső soron a két jelölt eddigi tisztsége is szerepet játszott a választás lefolyásában és eredményében. A prefektus-polgármester-kapcsolat 1996 után, akárcsak más megyékben, olyan vetélkedésbe torkollott, amely a két ellenfél egyre gyakoribb nyilvános szerepléséhez és egyre durvább visszavágásaihoz vezetett, s ez részben hozzájárult Dorin Florea azon döntéséhez, hogy jelölteti magát a polgármesteri tisztségre. Egyébként valahányszor a volt prefektus nyilvánosan megindokolta döntését, kijelentette azt is, hogy nem jelöltette volna magát, ha az RMDSZ más jelöltet állít (például Borbély László képviselőt, akinek személye szintén szóbakerült). A Konvenció jelöltjének szavaihoz hozzátehetjük azt is, hogy Borbély László részvétele a helyhatósági választásokon gyakorlatilag megsemmisítette volna Florea esélyeit, ami nem valószínű, hogy négy év múlva is megtörténik.

Nem szeretném azzal folytatni, "mi lett volna, ha..." Mindazáltal az RMDSZ helyi és központi vezetősége (ez utóbbiban is sok a marosvásárhelyi) a választások kielemzésekor odafigyelhetne azokra az ütőkártyákra, amelyek Borbély László kezében voltak Fodorral szemben: tiszteletet parancsoló magatartás, fiatalság (még akkor is, ha ezzel Fodor szintén rendelkezik lelkileg, hiszen az életerő, a frissesség nagyon sokat számított), könynyedség (és hajlandóság!) a román választókkal való kommunikációban, és nem utolsó sorban az, hogy magatartásban és beszédben, mondhatni, marosvásárhelyi getbegetdák...
Mindezen tulajdonságokkal a magyar közösségnek egy másik, az RMDSZ által ugyancsak támogatott jelöltje is rendelkezhetett volna. A Szövetség szempontjából ezeknek a választásoknak az ellentmondásossága valószínűleg abban áll, hogy nem annyira Fodor László vesztette el őket, mint inkább kampánystábja, amelynek tagjai mindkét fordulóban gyenge tanácsadóknak bizonyultak. Fodor választóinak benyomása ebben a kampányban a nyugalom volt...egy jogosulatlan optimizmus nyugtalanító nyugalma.

Ráadásul Kincses Elődnek a helyi RMDSZ-szervezet elnöki tisztségéből való felmentése (amely teljesen indokolatlan felmentés közvetlenül a választások előtt történt), a polgármesterjelölés körüli huzavona, a helyi tanácsosok előválasztásával kapcsolatos vádaskodások után Fodor Imre és stábja úgy döntött, nem találkozik ellenjelöltjével a televízió nyilvánossága előtt - és egyébként sem. Amikor azonban mégis találkozik vele (egyetlen egyszer a kampány utolsó napján), azzal vádolja, hogy elsőtitkári reflexei vannak, holott Florea nem is volt tagja a kommunista pártnak, Fodor viszont igen. Lehet, hogy a hasonlat túlzó, de éppen ilyen félelmet (gőgöt?) tapasztalhattunk Kolozsvár újraválasztott polgármesterében legfőbb ellenjelöltjével, Eckstein-Kovács Péterrel szemben.

Annak, aki nem tudta vagy elfelejtette, hogy tíz éve, 1990. márciusában éppen az előtt a két épület előtt folyt le az interetnikai "bányászjárás", amelyben a a mostani jelöltek által (még) vezetett intézmények vannak, ez a marosvásárhelyi végső hajrá a Konvenció és az RMDSZ között, tekintetbe véve a balodal előretörését, természetesnek tűnhet. Azok azonban, akik ismerik a helyi körülményeket tudják (ha nem is mondják ki), hogy Marosvásárhelyen most is a román-magyar szembenállás kritériumai alapján szavaztak. Mert, sajnos, tíz évvel a konfliktusok után a választások még mindig nem jelentenek mást, mint az egyik vagy a másik nemzetiség képviselőjére való szavazást. Ez a megoszlás annyira nyilvánvaló volt most is, hogy a szavazás apolitikusnak tűnt.

Különben léteztek is törekvések arra, hogy apolitikussá tegyék. Az egyik kihívás, amelyet Dorin Florea doktor (mert ezen a nyáron megint főorvosként viselkedik) ellenjelöltjéhez intézett az volt, hogy a polgármesteri szék mindkét igénylője mondjon le annak a politikai alakulatnak a szinezetéről, amely jelölte. Így a megmérettetés két független között történik majd, két férfi között, és végül nem egy alakulat jelét választják majd meg, hanem a jó gazdát stb-t. A hűtlenség csapdája nem működött. Működött azonban a logikája. Partnerei (többek között a PDSR és az PRM!), közvetve tehát ezek választói, a Konvenció emberében "macho-man"-t láttak, olyan személyt, aki valamennyire elhatárolta magát alakulatának többszörösen megtépázott képétől, s ezért könnyebben azonosultak vele. Kivel szembeni? A CDR kormánykoalíciós társaival szemben. Hol van hát az elvek tavalyi hava, amely a Nagy Öreget dicsfénnyel övezte?
Másrészt Fodor Imre, a maga elsőkörös 49%-val szerényen a statisztikák és a magyar választók közismert, polgári fegyelmezettsége közötti összefüggésre támaszkodott elsősorban. Most a román választók is tömegesen mentek el szavazni: Marosvásárhely egyike azoknak a városoknak, ahol sokan jelentek meg az urnák előtt (70%). Azonban Fodor Imre nyugalma, alakjának mintegy megkövesedése, polgármesteri karosszékébe került. Dorin Florea kampánya feltűnőbb volt (bár néha caragialés), közvetlenebb és mozgalmasabb. Személyét a média is támogatta, s állandóan meg is jelent a médiában és a választók előtt. Fodor kampánya kiegyensúlyozottabb volt,visszafogottabb, de ami a legfontosabb, nem teremtett kapcsolatot a fiatalokkal, akik végülis eldöntötték a választások kimenetelét. Nem mellőzhetők azonban a város két közössége közötti vérmérsékletbeli, kulturális-értékbeli és magatartás-modellbeli különbségek sem. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Marosvásárhelyen - Ceauşescu győzött. Pontosabban az ő kisebbségi és - részben - erőszakos urbanizáló és modernizáló politikája. Igaz, ha diktatúra nem állt volna mögötte, Marosvásárhelynek nem lett volna olyan polgármestere, mint Fodor Imre volt (hogy Nagy Győzőről ne is beszéljünk).

A város múltja (hiszen mindkét jelölt kampányában főszerepet játszott a "történelmet csinálni" felhívás), de jelene vagy jövője szempontjából is sokat mondhat a Nightloosers-koncert, amelyet a CDR jelöltjének támogatására szerveztek, és amelynek végén a jelenlevő magyar fiatalok egy csoportja azt skandálta: "Vissza! Vissza!"

Azt, hogy Marosvásárhelynek eddig magyar polgármestere volt (végeredményben Erdélyről van szó) természetesnek kell tartanunk azok elégedetlensége ellenére, akik a helyit a központ, a többnemzetiségű közösséget a többség logikájának szempontjából ítélik meg. Abban az Erdélyben, amelynek nagyvárosaiban nincs magyar polgármester a címeren esett foltot a szebeniek mosták le, akik szinte fészénés módon a Romániai Német Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Éljen! Az hogy Marosvásárhelynek most román polgármestere van, áttörést is jelenthet. Ezt a lehetőséget meg kell neki adni akkor is, ha Dorin Florea mandátuma, egy RMDSZ-többségű helyi tanáccsal közösségben, nem igazán megfelelő.

A helyzet hasonlít az utolsó három-négy évben tapasztalt kormánykoalíciós helyzethez. Lássuk azonban, ki enged többet.

Térképek
1. Polgármester-választás - a június 4-i, első forduló eredményei választási körzetek szerint
2. Polgármester-választás - a június 18-i, második forduló részvételi aránya választási körzetek szerint
3. Polgármester-választás - a június 18-i, második forduló eredményei választási körzetek szerint

Forditotta: Hadházy Zsuzsa
2000.06.17.