Mihai Fusu
Besszarábia a föderalizmust választja
Besszarábia léte megváltoztatja Románia képét: azt is, amelyet kívülről nézve nyújt, és azt is, amelyet belülről, önmagáról megalkotott. Besszarábia Románia erejének vagy gyengeségének próbaköve. Románia általa bizonyulhat új, hiteles erőnek - és ugyancsak általa süllyedhet még mélyebben a katasztrófába.

A besszarábiai: román; de az évtizedek folyamán állandósult hajszálrepedés nagyon erősen rányomja bélyegét sorsára és lélektanára. A besszarábiait nem lehet eloroszosítani, sem pedig elnemzetleníteni, mivel román - tehát meghatározott kultúra képviselője, amelynek jelentős öröksége van és az európai civilizációban gyökerezik. Ennek emlékét tehát nem lehet kitörölni.
Ugyanakkor azonban a besszarábiai nem térhet vissza a román kultúra által kínált kizárólagos értékrendhez, mert ő már tagja volt egy olyan közösségnek - a szovjetnek - amely a keretei között forgalomban levő alakzatok, eszmék és érzések különbözősége révén önmaga egy egész világ. A Romániához való visszatérés jelenleg az egyszerűbbhöz való visszatérést jelentené - márpedig meggyőződésem szerint egyetlen korszerű vagy korszerűsödő társadalom sem engedheti meg magának a szigorúan nemzeti keretbe való beszűkülést akkor, amikor egy egész világ hajlamos az értékek nemzetköziesítésére.

Románia Európába kívánkozik, bármelyek volnának is az Európában kialakuló formák. Besszarábia is Európába kívánkozik, de csakis egy föderális Európába, mivel létét csak ez biztosíthatja.

A szovjet kálváriát végigszenvedve, Besszarábia meggyőződött arról, hogy a legjobb együttélési forma a széles értelemben felfogott föderalizmus (a skála a helyi autonómiáktól a konföderációig terjedhet). Lényeges az, hogy horizontális koordináció és ne vertikális alárendeltség legyen. Besszarábia a föderalizmus tétjére játszik. Képes lesz-e Románia e tétet elfogadni?

Az az állítás, miszerint Besszarábia Románia keretén belül is kíván politizálni, nem egyszerű kijelentés. Bizonyság rá a romániai választási kampány is, amikor a Moldovai Népfront Végrehajtó Bizottsága nyilatkozatban támogatta a Temesvári Kiáltványt. És ez csak egy példa a sok közül.

Most viszont Románián a sor. Amennyiben nincs mit felajánlania Besszarábiának (vagyis a föderalizmust és nyitást), máris aláírta az összes románok egyetlen államba való tömörülése eszmélyének elvetését. Az az elgondolás, hogy a románok egyetlen államban éljenek, se nem rossz, se nem jó: attól függ, milyen formában történne ez és milyen célkitűzésekkel.

Abból kell kiindulnunk, hogy Európa a világnak nem középpontja többé, hanem csupán egyik alkotóeleme. Ebben a minőségben stabilitásra és egységre van szüksége. Románia csak akkor válhat fontossá és "naggyá", ha biztosítja Európa számára a szükséges stabilitást és egységet.

Ha pedig a stabilitás kívánalma vitathatatlan, akkor Európa egységének gondolata abból a tényből indul ki, hogy a világ politikai értékrendje változóban van. A szovjet tömb széttöredezése nem fordítja vissza a világot a nemzeti államok stádiumába. A Szovjetunió (vagy Oroszország) a széttagolódás után is külön világ, szuperállam marad, a világ egyik olyan hatalma, amely nem integrálódik be sem Európába, sem más unióba. Azok, akik az Atlanti óceánig terjedő Európáról beszélnek, nem ismerik Oroszország illetve a Szovjetunió hagyományait és fejlődéstörvényeit.

Keleten lázas gazdasági és kereskedelmi tevékenység folytán új gazdasági és pénzügyi - később esetleg politikai és katonai - struktúra alakul. Az öböl-háború az arab szuperállam előrejelzése. Irak legyőzetése nem hiúsíthatja meg, legfennebb lelassíthatja (vagy meggyorsíthatja) ezt a folyamatot. A nem is olyan távoli jövőben Latin-Amerika (Brazíliával vagy anélkül) szintén új szuperállami struktúrában körvonalazódhat. Következésképpen ahhoz, hogy versenyképes maradhasson a szuperállamokkal szemben, hogy az USA vagy más szuperállam gravitációs terébe való sodródását elkerülhesse, Európa kelet felé fogja kiterjeszteni határait, egészen addig a pontig, ameddig ezt békés úton el lehet érni (Kelet-Németországot "megvásárolták"; Kalinyingrád - a volt Königsberg - vidékével talán ugyanaz történik majd; keleten a Szovjetunió készül "eladni" a Kurili szigeteket; ami pedig a balti köztársaságokat és Besszarábiát illeti, talán kompromisszumos változatok is lehetségesek).

Ebben az esetben az történik, hogy végül (s mi azt szeretnénk,: ne nagyon soká) Romániát beiktatják az európai közösségbe. Ugyanakkor a gazdasági, politikai, katonai funkciók átutalása állami szintről államközösségi szintre újjáéleszti majd a hagyomános történelmi övezeteket, minden egyes állam keretében érvényesülő sajátossággal. Ezért lehet a föderalizmus Romániában a demokratizálódás, korszerűsödés és kezdeményezés megvalósulását biztosító megoldás (különböző fokon, és akkor, ha szükséges) valamint a határok feloldása.

Mert Románia Európa modellje, kicsiben. Földrajzi fekvése és múltbeli történelme révén sajátos sorsa van. Nem csupán a mai határai közötti Romániáról beszélek, hanem arról is, amely a jelenlegi szovjet övezetekben élőket is magában foglalná. Mert nincs jogunk kitörölni történelmünkből egyetlen lapot sem, bármennyi is benne a kedvezőtlen és a kétértelmű. Hiszen ez a történelem kritikai anyagot jelenthet az eljövendő nemzedékek számára. A magunkra vállalt, és játékát folytonosan előlről kezdeni akaró senkiházi szerepe kezd nevetségessé és idegesitővé válni. Véget kell már vetnünk a siránkozásnak: hogy sorsunk barbárok közé vetett; hogy nem vagyunk katolikusok; hogy hazánk tele van ellenséges, idegen elemekkel; hogy szomszédaink irigykednek ránk stb., stb. Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a világ olyan, amilyen. Románia úgy, ahogy van, három különböző övezetből áll; Erdély inkább Közép-Európához tartozik, az ókirályság a Balkánhoz, Besszarábia Kelet-Európához.
Románia további léte attól a módtól függ, ahogyan e kis Európa hozzá tudja kapcsolni övezeteinek és közösségeinek életét a nagy Európa életéhez.

Még az Európai Közösségen belül is vannak antagonizmusok: dél és észak, a latin és a germán alkotóelemek stb. De a közösség alapjait nem az ellentétekre építették, hanem az egymással összeegyeztethető elemekre és a közös szükségletekre. Romániában a magyarokat, németeket, szlávokat (legyenek azok oroszok, ukránok vagy bolgárok) az illető országokkal és kultúrákkal közvetlen kapcsolatot biztosító érintkezési pontoknak kell tekinteni. E gondolatmenethez hozzátehetnők, hogy az európaiság szempontjából előnyös helyzetben vagyunk. A népek együttélésének kérdése szerintem már az első letelepedett közösségek létrejöttekor és a vándornépekkel való kapcsolatuk kezdetekor felmerült. Az együttélés modelljei különböztek, de legtöbbjük mégis egyesek hasznát és mások kárát jelentette. A szovjet modell károsnak bizonyult a helyi kultúrák vonatkozásában. Úgy vélem, az európai modell a legelfogadhatóbb ebből a szempontból, mert elég széles skálán képes egy közös demokratikus szervezet felé irányítani a különféle kultúrákat és közösségeket.

A XIX. századtól kezdve, az 1918-as egyesülésen, a szégyenletes 1940-es feladáson, szovjet kálvárián keresztül Besszarábia a saját bőrén tapasztalta a föderalizmus dagályát és apályát. És ha Románia Besszarábiától elsősorban a "hazafias" előírások tiszteletben tartását fogja elvárni, akkor Besszarábia teljes joggal kereshet magának más szövetségest a föderalizált Európa modelljének megvalósításához - és senkinek sem lesz akkor joga hazafiatlansággal vádolni őt.

Mihai Fusu: L'option de la Bessarabie est le fédéralisme. Lupta (Le combat), Paris, 157. szám, 1991. február, 1.o. Újraközölve in: Matei Cazacu-Nicolas Trifon: La Moldavie ex-soviétique. Histoire et enjeux actuels (Ed. Acratie).

Forditotta: Molnár Gusztáv
2000.06.02.