VISSZA A KOZMIKUS RENDHEZ1

PINCZÉS BÁLINT

[ Cikk vége | Jegyzet | Bezárás]

 

György Lajos második könyve: híradás. Híradás azokról a gondolati áramlatokról, melyek a zöld-mozgalom eszmélődéséhez hozzájárultak; híradás saját küzdelméről, a szellemi gyökerek, bölcseleti alapok kutatásáról ("Fokozatosan megtaláltam egy számomra új gondolati rendszer összefüggő hálózatát" [12.]); végül híradás magáról a mozgalomról. Könyve indítéka a belátás, hogy a környezeti válság gyökerei szellemi természetűek: kiutat csak akkor találhatunk, ha gondolkodásmódunkon, tudatosságunkon sikerül változtatnunk.

A bevezetőben új gondolatrendszer összefüggő hálózatáról, a gondolatrendszer következetes épületéről ír. Talán nem véletlen, hogy a kifejtésben az előbbit: a rendszeralkotás merevsége helyett a rugalmas, sok csomóponton érintkező hálózatosságot választja. György Lajos szereti a hálózat metaforáját – a részek összefüggése és önszerveződő rendje a tanítás módszerében is kifejezésre jut. A szerteágazó, majd újra összekapcsolódó, előre- és hátrautalások-kal tarkított gondolatmenet csak némi önkényességgel bontható részekre; mégis, talán körvonalazha tunk négy viszonylag önálló tematikus egységet. Az első fejezetek kozmológiai kérdéseket tárgyalnak. Az evolúció kérdésköre vezet át a második egységhez, amely a bioszféra lovelocke-i Gaia-elméletből kiindulva vizsgálja ember és környezete kapcsolatát. A harmadik rész a hagyományban, a vallásokban és egyes bölcseleti irányzatokban megnyilvánuló ökológiai tudatosságot kísérli meg feltárni, míg az utolsó részben társadalmi és politikai kérdésekre reflektál, miközben a hazai zöld-mozgalmak történetéről ad egyéni, belső látleletet.

A Vissza a kozmikus rendhez személyes hangvételű könyv. Az írás személyességét jól példázza az első, kozmológiai rész, mely elsősorban a szükségszerűség, a rend, az önszerveződés és az evolúció témáival foglalkozik. A newtoni világkép megrendülése és a fokozatosan kiteljesedő ökológiai katasztrófa sokakat késztetett a kozmoszbéli helyünkről alkotott nézetek felülvizsgálatára. György Lajos számára a görög kozmosz szó jelentésében megnyilvá-nuló intuíció a legfontosabb: A Kozmosz-ban rend van. Ez a rend azonban nem merev rend, és vizsgálata sem követel merevséget. A természettudományok felől érkező szerző kétkedőn tekint a "két kultúra" szembeállításának gyakorlatára, ami tulajdonképpen a természettudomány elszigetelését jelenti kultúránk többi, maradékként kezelt szférájától; hasonlóan bizalmatlan a tudományos objektivitás kritériumainak érvényességével szemben is. Számos alkalommal szembehelyezkedik például az ökológia analitikus-redukcionista megközelítéseinek kizárólagossági igényével; azokhoz csatlakozik, akik – mint Edward Goldsmith és Fritjof Capra – az ökológiát holisztikus alapokra helyeznék.

Joggal beszélhetünk szubjektivitásról az első fejezetekkel kapcsolatban is: vizsgálódásaik tárgyát tudományos modellek, elméletrendszerek és világnézeti jellegű belátások egyszerre képezik. Az evolúció Teilhard de Chardin által képviselt felfogásának gerincét a darwini elméletet katolikus indíttatású, ám a neokreacionizmuson radikálisan túllépő értelmezése adja: az evolúció a teremtés kiteljesedő folyamata; iránya és célja van, mely a tudatos emberre kitüntetett szerepet ruház. Az önszerveződés fogalmának bevezetésével Ilya Prigogine-ék olyan fogalmi keretet próbálnak kialakítani, mely többek között termodinamikai és kibernetikai elméletek között teremti meg az átjárás lehetőségét. Maga a fogalom azonban tovább terjeszthető. Az önszerveződés munkahipotézisét az ősrobbanástól egészen az emberi társadalom működéséig, a jelenségek vizsgálatának bármely szintjén felhasználhatjuk. A James Lovelocke által kidolgozott Gaia-elmélet alapja elvileg tesztelhető, falszifikálható természettudományos modell. A földi bioszféra egyetlen önszabályo-zó rendszert alkot, melynek viselkedése negatív visszacsatolási mechanizmusokat követ. Jó alapunk van rá, hogy önálló szervezetnek tekintsük. Az elmélet egyes értelmezései persze túllépnek azokon a határokon, melyeken belül a természettudományokat hagyományosan illetékesnek tartjuk. György Lajos azonban nem a kijelölt határokra koncentrál. Ami összeköt, fontosabb, mint ami elválaszt: a kapcsolatot keresi a különböző indíttatású nézetrendszerek között. Arra kíváncsi, fennáll-e egyértelmű hozzárendelés korunk tudományos eredményei és az uralkodó tudományos világnézet között. Fenntartható-e, illetve szükségszerű-e ragaszkodásunk a mechanikus világképhez, mely az univerzum korábbi, organikus értelmezéseit felváltotta?

György Lajos nem pesszimista. A kötet előszavában Zelnik József szent Együgyű embernek nevezi a szerzőt, aki fáradhatatlanul törekszik feltérképezni mindazt, amit a bölcselet, a tudomány, az irodalom és spirituális hagyományaink nyújthatnak a zöld- gondolkodás számára. Nem habozik megkérdőjelezni alapvető előfeltevéseinket, és bizalomteli nyitottsággal fordul minden forrás felé, melyből segítséget, kérdést, választ lelni remélhet. A szerzőkről, akik egy ökológiai világnézet kialakításához hozzájárulhatnak, a teljesség igényével kísérel meg számot adni.

E törekvés a könyv szerkezetét és módszerét alapvetően meghatározza. Tekintettel vizsgálódásai széles ívére, olykor nem mehet túl az egyes vélemények ismertetésén. A választott módszer – álláspontok bemutatása személyes kommentárokon keresztül – erényeket és korlátokat egyaránt

magában rejt. Az olvasó olyan elméletekkel, olyan személyes vélekedésekkel ismerkedhet meg, melyeket a magyarországi szellemi párbeszédben szinte senki sem képvisel. Ám e nézetek kivonatos ismertetése megnehezítheti a vitatkozók helyzetét: hiányzik az érvek háttere, s így épp a nézetek közeledését lehetővé tevő kritikus dialógus esélye csökken. Az esetleges befogadói nehézségek második forrása szintén abból a nyitottságból ered, amellyel a szerző az egyes gondolkodók műveihez fordul. György Lajos nem riad vissza attól, hogy elemeikben egymásnak ellentmondó gondolati rendszerekből merítsen, ha saját ítélete szükségesnek ítéli ezt.

A szerző nyitottsága az olvasó részéről is nyitottságot követel. György Lajos nyílt sisakrostéllyal áll ki a gondolati tornára. Tudatosan nyújt támadási felületet: az általánosan elfogadottal gyakran ellentétes álláspontját olyan kérdésekben is nyilvánosan vállalja, ahol az intellektuális bizonyosság kritériumai mellett személyes meggyőződésre is szükség van. A kihívást akkor fogadjuk el, ha részt veszünk a vitában. György Lajos mindenesetre nem kényszeríti ránk mondanivalóját: előző könyvének címével összhangban – a jót választanunk kell.

 



JEGYZETEK

[ Cikk vége | Cikk eleje ]

 

1. György Lajos: Vissza a kozmikus rendhez Önszerveződés az élővilágban és a társadalomban, Budapest 1999, Föld Napja Alapítvány. Vissza

 

[ Cikk eleje ]