A FICHTE-STUDIEN KÖTETEI

MEZEI BALÁZS

[ Cikk vége | Bezárás ]

 

Az amszterdami Rodopi kiadó gondozásában 1900 óta jelenik meg a Klaus Hammacher, az időközben elhunyt Richard Schottky és Wolfgang H. Schrader által szerkesztett Fichte-Studien. A vállalkozás, amelynek gondozását a Fichte-Társaság végzi, több szempontból is jelentősnek tekinthető. Mint az első kötet rövid bevezetője is közli, a sorozat kettős célt szolgál. Először is Fichte munkásságának vizsgálatát kívánja előmozdítani olyan szakirányú tanulmányok formájában, amelyek vagy történeti részproblémákkal, vagy átfogó szisztematikus vizsgálatokkal foglalkoznak. Ezen túlmenően azonban a kiadványok kifejezetten megfogalmazott célja az is, hogy lényeges pontokon járuljanak hozzá általában a transzcendentális filozófiai hagyomány modern feldolgozásához és továbbgondolásához. Ennek érdekében összehasonlító filozófiatörténeti elemzéseket is közöl, valamint olyan szisztematikusnak tekinthető írásokat, amelyek kiindulópontja a fichtei életmű egy-egy fejezete.

A Fichte-Studien egyes számait különösen használhatóvá teszi a kutatók és az érdeklődők számára az a tény, hogy felépítésük tematikus. Ez alól csupán az első kötet jelent kivételt, amely inkább arra törekszik, hogy a Fichte-kutatás jelenlegi állásáról, illetve a legfontosabb kitekintési pontokról adjon számot. A további kötetek azonban a társadalomfilozófia, a transzcendentális filozófiai és az evolúciós elmélet, valamint a kozmopolitizmus és a nemzeti eszme középpontba állításával már általában olyan dolgozatokat közölnek, amelyek a tematikus megjelölésekhez kapcsolódnak. A Kozmopolitizmus és a nemzeti eszme című kötet (Band 2) olyan témákkal foglalkozik, mint például Fichte nemzeteszméje és ennek kapcsolata a kozmopolitizmushoz; Fichte és Humboldt nézete a nemzeti nyelv fontosságáról; Fichte nevezetes "Beszédei a német nemzethez" mai szempontú taglalása. A dokumentumok között találjuk Fichte és a szabadkőművesség kapcsolatának elemzését, vagy Fichte viszonyulását a zsidósághoz.

A Társadalomfilozófia című kötet (Band 3) egyebek mellett Fichte felfogását elemzi Németorszég felsőbbrendűségéről; a "jogállam" fichtei átalakításáról; a "jogállam" és a "kultúrállam" fichtei fogalmairól. Dolgozatot olvashatunk Fichte "intellektuális szemlélet" fogalmának misztikus gyökereiről; a hermetikus demokrácia gondolatkörének hatásáról Fichte gondolkodására, valamint az "interperszonalitás" fogalmáról a korai Fichténél.

A Transzcendentális filozófia és evolúciós elmélet című kötet (Band 4) a két fogalomhoz kapcsolódó felfogások alapos bemutatására törekszik. Így részletesen taglalja azon filozófiai felfogások közös vonásait, melyek az evolúciós elmélet elutasításához vezetnek, elemzi az idealista "tapasztalat" naturalisztikus (agyi) alapjait; s részletesen bemutatja a két gondolatkör logikai szerkezetét.

A Fichte-Studien további kötetei elkanyarodnak az általános problémacentrikus megközelítéstől és elsősorban a fichtei életmű egyes korszakait vizsgálják. Mindeközben alapos tanulmányok mutatják be az egyes Fichte-művek főbb gondolatait, ezeknek logikai és tartalmi szerkezetét, kapcsolatukat a német és az európai filozófiatörténet korábbi, illetve későbbi felfogásaival. Ennek kapcsán természetes módon kerül sor a XX. századi európai filozófia, többek között Husserl és Heidegger Fichtéhez fűződő kapcsolatairól. Ezek a tanulmányok világossá teszik, hogy a klasszikus német filozófia két meghatározó jelentőségű alakja mellett (Kant, Hegel), a két, viszonylag kisebb hatású gondolkodó (Fichte és Schelling) közül e tanulmánykötetek központi alakja milyen mély hatást gyakorolt a következő nemzedékek gondolkodására. Nemcsak Husserl gondolta azt, hogy filozófiája a fichtei énfilozófia tökéletesítése és betetőzése; nemcsak Heidegger viszonyította saját törekvéseit egyre nagyobb hangsúllyal a "Tudománytanhoz", hanem olyan gondolkodók is merítettek Fichtétől, mint Heinrich Rickert vagy a napjainkban idehaza is ható Jean Nabert. Fichte filozófiája természetesen kevésbé népszerű azokban a körökben, melyek a kortárs gondolkodásban elutasítják a filozófiai "megalapozás" különféle kísérleteit.

Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a Fichte-Studien valóban nemzetközi fórumként működik. Szerzői elsősorban az eurokontinentális országok filozófusai, akik között nagy hangsúllyal jelennek meg (a német filozófusokon túlmenően) a közép-európai gondolkodók. Itt a lengyelek törődnek a legtöbbet Fichtével, de találunk cseh, osztrák, orosz, olasz, valamint — s ezzel elhagyjuk az európai horizontot — több japán szerzőt is. Hazánkat Kiss Endre és Lendvai L. Ferenc képviselik egy-egy tanulmánnyal.

 

[ Cikk eleje   ]