A Hetedik kereszttől a Saul fiáig: 4/4

Amikor ezeket az utolsó sorokat leírtam, a világ (Cannes-ban), majd a hazai közönség elé került egy olyan magyar film, amely ugyancsak drámai módon, megváltoztatta elképzeléseinket arról, hogy ennyi év és megannyi lágerfilm után is lehet még újat felmutatni. Ez természetesen a Saul fia, Nemes László munkája.

Érdekesnek tartom már a névválasztást is, hiszen Saul históriája nem nagyon kerül elő a Biblia-kori történetekben sem. Pedig ő volt az, aki egyesítette Izrael törzseit, és apósa lett a későbbi Dávid királynak. Saul a filiszteusok elleni harcokban eleinte sikereket ért el, de a végső csatában elvesztette három gyermekét, ezek után öngyilkos lett. Talán e gyerekmotívumok miatt választotta a rendező és forgatókönyvíró – ebben társa volt a francia Clara Royer – a ritkán emlegetett Saul nevet.

Itt is elvész egy fiú, méghozzá különleges körülmények között, mert valószínűleg nagyon-nagyon ritka kivételként túléli a gázkamrát, bár fulladozik. Az SS orvos azután egy injekcióval befejezi a haláltusát. Ezt látja meg Saul, aki a Sonderkommandó tagja. Az ő dolguk, hogy először a gázkamrába terelt, mit sem sejtő emberek fogasra tett ruháit összeszedjék, kupacokba rakják, átkutassák és elszállítsák. (Most folyik az auschwitzi könyvelőnek nevezett egykori náci tiszt pere, akinek számba kellett vennie a halottaktól „kimentett” minden értéket.) Ez után kihúzzák a gázkamra hulláit, majd felsikálják annak padozatát, hogy a következő csoport ne fogjon gyanút. Aztán odahúzzák a hullákat a kemencékhez, ahol a társaik egy csúszdán betolják a tetemeket az égetőtérbe.

Saul véletlenül meglátja a még élő fiút a magyar boncolóorvosnál (volt ilyen, Nyiszli Milósnak hívták és Mengele boncolóorvosa voltam címmel, közvetlenül a háború után, megírta emlékeit) és ráveszi, hogy ne boncolja fel, mert ő rendesen, rabbi ceremóniájával akarja eltemetni. Azt mondja, hogy ez az ő fia, de az nem derül ki a végén sem, hogy ez igaz vagy sem, így szinte mindannyiunk fiává válik. Már csak az a kérdés, hogy megoldható-e egy ilyen temetés, egy eltüntetett fiúval, a gázkamra és a krematóriumok szomszédságában. Mondhatni: ez adja a film alaptörténetét.

Ez a temetkezési tisztelet kétségtelenül az emberiség – ha szabad ilyen durván fogalmazni – ősi mániája. Van ahol agyagkatonák százait készítette a kínai császár, hogy a temetése után is vigyázzanak rá valamilyen túlvilágban. Egyiptomban mumifikálták a fáraók testét, hogy egy piramis mélyén várjon feltámadásra. S ez talán minden halotti szertartás alap oka, s egyben minden vallás alapeszméje. Néhol ugyan ezt furcsán értelmezik. Jártam Mongóliában, ahol egy kis jurtafaluban – ahol volt azért néhány kőépület is – olyan kutyák szaladgáltak szabadon, amelyeknek a nyakába piros szalag volt kötve. Kísérőim elmondták, jóllehet tilos így temetkezni, de sok család éppen csak elkaparja egy kis földdel a gödröt, ahová a halottjukat temették, s a kutyák arra vannak szoktatva – csak a piros szalagosak –, hogy ki tudják kaparni a holttestet és azt elfogyaszthassák. A Himalája tövében lakó falusiak nagy ceremóniát tartanak ugyan, mint ezt egy dokumentumfilmben bemutatták, de a halotti tor után kiviszik a tetemet egy magaslati pontra, ahol a már odaszokott dögkeselyűk várják az ételüket.

A mai ember csak temetőbe viszi a hozzátartozóját, részben, hogy látogatni tudja, részben a hívő emberek úgy szeretnék, ha itt érné őket a feltámadás napja.

Saul rögeszméje tehát nagyon is emberi, és ennek a végtelenül embertelen környezet ad különös jelentőséget. Mondhatni: ez a film eszmei tiltakozása mindazzal szemben, ami ott az emberekkel történik a gázkamrák és a krematóriumok világában.

Az már majdnem másodrendű kérdés, hogy ez a 38 éves rendező – mint tudjuk, Jeles András rendező fia – hogyan teremtett minden korábbinál hitelesebb atmoszférát a filmvásznon. Hagyományos 35 milliméteres filmszalaggal és hagyományos képméretben dolgoztak Erdély Mátyás operatőr segítségével. Aki egyébként operatőre volt már a rendező egy 2006-ban készült rövid játékfilmjének. Amely valamelyest előrevetítette a rendező érdeklődését a holokauszt iránt. Egy irodából, hűvösen szemlélődő titkárnőféle kinéz az ablakon, ahonnan egy erdőrészlet látható, ahová német egyenruhás katonák foglyokat terelnek. A tisztviselőnő közömbösen elfordul és leül az asztalához.

A Saul fia hitelességéhez hozzájárult, hogy ebben a pokoli közegben nemcsak a német katonák – nyilvánvaló megfélemlítési szándékkal is – kiabálnak szünet nélkül, de ezt teszik a fogoly kápók is, vélhetően azért is, hogy igazolják rátermettségüket a németek előtt. A hangokat halljuk, de nem látunk borzalmakat, talán két, illetve három eset kivételével, de akkor sem közeliekben. Az egyik, amikor a padlón huzigálják a tetemeket, a másik, amikor betolnak egy tetemet a csúszdába, amely a kemencébe visz, a harmadik, amikor a krematóriumok kapacitása már nem bírja a tömegeket, ezért egy tó partján SS katonák valósággal levadásszák őket. A legijesztőbb jelenet nem ezek közül való, hanem amikor a meztelen foglyokat beterelik egy hatalmas vasajtón át a gázkamrába, az ajtót becsukják mögöttük, utána már csak dörömbölés, kiabálás érzékelteti, mi történhet odabenn.

Általában is a zajok, ordibálások adják a hátterét szinte minden jelenetnek, s talán a képeknél jobban megadják a félelmetes hangulatot. És ez száz százalékig hiteles közeg. Hiszen például a schnell-schnell ordibálásoknak még olyan valódi funkciójuk is volt, hogy tényleg nagyon gyorsan kell dolgozni a kommandósoknak – különösen éppen a magyar négyszázezernél több deportált érkezése idején –, hogy valóban alig tudják utolérni magukat. Pedig a kommandó tagjai is pontosan tudják, ugyanerre a végső útra számíthatnak ők is, hiszen előttük már sok ilyen Sonderkommandóval végeztek, hogy ne maradjanak tanúk. Ezért igaz az az epizód is, hogy megpróbálnak fegyvereket szerezni, és kitörni. Volt a valóságban is egy ilyen kitörési kísérlet, ami nem sikerült. Jó ízléssel a filmben csak annyit látunk, hogy a zsákban kimentett fiúholttestet elragadja egy folyó, Saul és kitörni próbáló társai halálát csak a puskalövések érzékeltetik.

Döbbenetes az eredmény, a hatás, amit a viszonylag fiatal rendező elért. Ezek után már alig lehet úgy filmet készíteni ebben a témában, mint korábban. És beszélni sem lehet a holokausztról úgy, mint korábban. A Saul fiának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a világ sok-sok országában realistábban gondolkodjanak arról, mi történt, immár több mint 70 évvel ezelőtt Európában.

Impresszum   -   Szerzői jogok